A hagyományos zsidó imarendben a férfiak ezt mondják: „Áldott vagy Te, világ Királya, aki nem teremtettél nőnek” – míg a nők: „…aki kedvére teremtett”. Nem ismerek őszintébb (és persze kiábrándítóbb) imát, mint az előbbi. A monoteista rokonvallások, speciel az iszlám istenük nemében osztozó (értsd: férfi) hívei sem mondhatnák különbül.
Nőnek születni nem főnyeremény Kínában sem – és erről ott ugyanúgy a hagyomány, illetve annak ápolói tehetnek –, ahol a hivatalosan „családtervezési politika” néven ismert társadalmi mérnökségi beavatkozás, az „egy család – egy gyerek” elv következtében a lánygyermektől szívesebben megszabadulnak (nemek szerinti szelektív abortusz, csecsemőgyilkosság, árvaház, „export” örökbe fogadtatás stb.). Ázsiában a legmagasabb a „hiányzó nők” aránya (lásd az „Asia’s missing women” problémakörét), és a lánygyermekek mortalitási rátája gyanúsan magas – a klasszikus genocídium, a népirtás mintájára ún. gendercídiumra („nemirtás”) utaló adatokkal. Mint Daniel C. Dennett írja, Kínában „mindenki fiút akart – a kivénhedt mém alapján [ez a kulturális átadás egysége, a gén mintájára – R. L.], amely egy korábbi gazdasági állapotban való tenyészésre termett –, úgyhogy a lányokat hatalmas számban elvetélték (vagy megölték születéskor)” (Breaking the Spell. Religion as a Natural Phenomenon. Penguin Books, 2006. 333.).
Nem főnyeremény nőnek születni sehol – mondjuk épp nyeglén vagy keserűen (Yoko Onóval: „a nő a világ niggerje”), holmi retorikai vagy zsurnalisztikai fogásból itt akár, és szinte bele se gondolva, mit is feltételez, ha szó szerinti főnyeremény lenne! Pakisztánban az. Tovább »
