REFLEX

Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja

Könyv

Többgenerációs képződmények

Vincze Ferenc: Az utolsó történet

 

Vincze Ferenc Az utolsó történet című novelláskötete átlagos. Legalábbis első látásra, az első néhány oldalt olvasva annak tűnhet. Hétköznapi témák, tájak, mindennapi nyelvezet. De ahogy egyre mélyebbre kerül az olvasó, egyre inkább beleássa magát a kötet világába, fokozatosan eloszlik ez a képzet, és valami sokkal többé válnak a történetek, szinte megmagyarázhatatlan módon. Valami rejtőzik a sorok között, valami ki nem mondott, homályos elem. Tovább »

Könyv

„Minden győzelem mögött emberek vannak, akik nem azt akarták”

Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted

 

„Tisztelet az eltávozottnak. Testként kezelt test. Tisztelet. Közben a mi halottainkat, a forradalom halottait, akikért százával gyújtjuk a gyertyát olyan helyeken, ahova békeidőben csak a kutyák vizelnek, a mi halottainkat ledobják a cementre, és meztelenül filmezik. A filmet úgy nyersen, átdolgozás nélkül sugározzák. Hús. Vér. Cement.” (368.) De mégis mi alól old fel egy elnyomó hatalom forradalom általi megsemmisítése? Kinek van hatalma hatalmat adni az embernek? Kié a forradalom? Pontosan melyik is az a haza, amelynek fiai volnánk? Végtelen számú ehhez hasonló kérdést lehetne feltenni Bogdan Suceavă Éjszaka valaki meghalt érted című műve kapcsán, ugyanis a kezdetben könnyednek nevezhető hangvételtől hullámvasútszerűen jut el addig, hogy saját magát és olvasóját is képen vágja a valósággal. Az 1969-ben született matematikus, ma a Kaliforniai Állami Egyetem professzora, a 2000-es évek elején hagyta el Romániát továbbtanulásának érdekében. 2010-ben publikálta Noaptea când cineva a murit pentru tine című regényét, mely 2020-ban jelent meg Vallasek Júlia magyar fordításában. Tovább »

Könyv

„Milyen ízű és szagú a szocializmus?”

Doru Pop: Szocialista szappanopera

 

Mi az idő és mi az emlék? Leírható e kettős dimenziójában a valóság vagy egy élettörténet? Avagy mi magunk vagyunk saját élettörténetünk? „Az idővel a boldogságot és a szomorúságot mérjük […] Az emlékek nem mondanak igazat. Az emlékek hamis benyomások, bizonyosságba oltott téveszmék saját magunkról…” Tovább »