Minek az órája a hajnali négy? Vajon mit tartogat egy megtépázott sorsú élet és elme számára ez a misztikus időpont saját magányos némaságában? A spiritualitás, a lélek és démonok kegyetlen, dühvel és rémülettel teli harcának színtere és ideje, vagy a magára hagyott emberi psziché önvádas mazochizmusának lappangó helye, a fel nem oldódó és folyamatosan visszatérő családi tragédiák emlékének és az önmarcangolásnak a demilitarizált övezete? Tovább »
Várad él, jelzi az antológia fülszövege, ahogy jelzi ezt maga a kötet is. A 2016-ban bemutatkozott Élő Várad mozgalom most egy antológiával jelentkezik, melyben az irodalmi csoportosulás öt tagja, Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa szerepel szövegeivel. Az antológia olyan neves elődök Nagyváradhoz köthető válogatásköteteinek megjelenéséig nyúlik vissza az olvasói emlékezetben, mint a 110 éve kiadott, Ady Endréhez köthető A Holnap antológia, majd a későbbiekben a Kimaradt szó (1979), az Alapművelet (1985), a Tavasz ’69, vagy az 1989 decemberében Budapesten megjelent Gyakorlótér. A kötet nagyváradi bemutatóján a szerzők elmondták, számukra a mozgalom a közös munkát, egymásra való reflektálást jelenti, valamint hangsúlyozták a színpadi szövegek fele való elmozdulást, hiszen Biró Árpád Leventét és Ozsváth Zsuzsát is a színházhoz köti munkája. Az öt szerző alkotásaiból összeálló kötet igen változatos, hiszen mindhárom műnem szerephez jut benne, olvashatunk verset, rövidprózát és drámát is. Tovább »
Hol van a művészet határa? Ki számít költőnek és ki vizuális művésznek? A ma is jelen lévő diskurzusban nagyon gyakran egy olyan művészetfelfogásból indulunk ki, melynek a valóság a referenciális alapja, szigorúan húzva meg a határokat különböző művészeti ágakhoz társított médiumok közt. Az átjárhatóság kérdésével pedig sok esetben nem tudunk mit kezdeni, nem is föltétlenül a szabályozó beszédmód kizárólagos térhódítása miatt, hanem sokkal inkább azért, mert hiányzik az a fajta viszonyulási mód, nyelv, melyben megkérdőjeleződhet, újraértelmeződhet a médiumok, művészeti ágak, műfajok és eszköztárak hovatartozása is, sőt maga a határvonalak létezése válik kérdésessé. Tovább »
Bertha Zoltán és Cs. Nagy Ibolya Farkas Árpád költészetéről közölnek tanulmányt a Parnasszusban: arról a költőről, aki, mint Görömbei András mondja, még a „didergő elme” korában is gazdag létezésélményhez kapcsolja a remény elvét. A tanulmányírók egybehangzóan a hatvanas években érlelődő, hetvenes évekre kibontakozó kulturális reneszánsz fontos alakítójának látják Farkas líráját. Tovább »
Doru Pop: Szocialista szappanopera
Mi az idő és mi az emlék? Leírható e kettős dimenziójában a valóság vagy egy élettörténet? Avagy mi magunk vagyunk saját élettörténetünk? „Az idővel a boldogságot és a szomorúságot mérjük […] Az emlékek nem mondanak igazat. Az emlékek hamis benyomások, bizonyosságba oltott téveszmék saját magunkról…” Tovább »
Terék Anna: Halott nők
Terék Anna Halott nők című verseskötete élettörténeteket vázol fel. Emlékeknek tűnő mozzanatokat ragad ki, de anélkül, hogy teljes alakokat rajzolna fel, mintha nem lenne célja, hogy kiderítse a múltjukat átszövő kapcsolatokat, hogy fontossági sorrendet állítson fel közöttük. Persze egyértelmű, hogy kötődnek egymáshoz az emlékek, hiszen egy történetet alkotnak, de épp az, hogy a töredékeket nem akarja feltérképezni, mutat rá, hogy ezek más módon is kapcsolódnak. Ez az összefüggés pedig abban áll, hogy még mindig feldolgozás alatt állnak, emésztődnek, a kimondásra várnak, ebben a várakozásban pedig felhalmozódnak és ismétlődnek. Ezek a nők már meghaltak, a kimondatlanság tragikummá vált. Tovább »
„Főállású költőként” dolgozott Parti Nagy Lajos az utóbbi két évben a Létbüfé című kötetén, mely az első lírai kötete a 2003-ban kiadott grafitnesz után. De elmondása szerint a költészet fontosabb számára, mint hogy szakmaként tekintsen rá. Az elmúlt tizennégy év alatt leginkább prózát írt, de közben gyűltek a töredékek is, és végül két éve döntött úgy, hogy ezeket egy kötetté gyúrja össze. Ő is a díjazottak között volt György Alida, Székely Örs és Szöllősi Mátyás mellett a Látó szépirodalmi folyóirat nívódíjátadóján, melyre szombaton került sor Marosvásárhelyen, a Yorick-stúdióban. Tovább »
A kolozsvári bölcsészkar magyar tagozatának szakkollégiuma, a Láthatatlan Kollégium tartott kerekasztal-beszélgetést a kolozsvári tehetséggondozásról és a kritikai közeg erős, illetve gyenge oldalairól. Az eseményre december 7-én este került sor a tranzit.ro nagytermében. A beszélgetésben Adorjáni Panna, Balázs Imre József, André Ferenc és Vass Csaba vettek részt, moderátori szerepben pedig Györfi Tünde Edina és Juhász-Boylan Kincső irányították az elvontabb és a kényesebb témák közt történő lavírozást. Mint az már az előzetesen meghirdetett facebook-esemény leírásából is kitűnt, a beszélgetés előre átgondolt, jól megszabott témakörök átbeszélésén haladt végig. Tovább »
Bíró Tímea: A pusztítás reggelei
Hogy mi a közös az anyában és a tengerben? Talán a hiány. Bíró Tímea verseskötetében élettörténetek hullámzanak, melyek egy üres teret próbálnak betölteni, hajót és azzal partot keresve, kapaszkodót, mely értelmet ad a töredezettségnek és a sors által kijelölt egyéni élettörténeteknek. Közben az anya hiánya és a sósvíz maróan csípi a sebeket. Tovább »
