REFLEX

Egy Csutak Istvánnal folytatott beszélgetés konklúziói

Csíkszeredában jártam, ahol Csutak Istvánt, az egykori Garabonciás zenekar egyik alapító tagját kérdeztem Kinde Annamáriáról és a Garabonciás zenekarról. Tovább »

Beszámoló az áprilisi tematikus Korunk-lapszám bemutatójáról

Április 18-án, a kolozsvári Koffer könyves kávézóban került sor a Korunk legfrissebb, Rovarológia címet viselő számának bemutatójára. Az esemény házigazdája Balázs Imre József szerkesztő volt, aki kérdéseivel irányította a családias és oldott hangulatban zajló beszélgetést a lapszámban az entomológusi, természettudományos vonalat képviselő Markó Bálint, Keresztes Lujza, László Zoltán biológusok, illetve Berszán István, Serestély Zalán és Kovács Újszászy Péter, a tudományterületek interface-e iránt fogékony irodalomkutatók között, végig a kapcsolódási pontokat keresve, hangsúlyozva. Tovább »

Nyerges Gábor Ádám: Nincs itt semmi látnivaló

Nyerges Gábor Ádám 2022-es verseskötete a Nincs itt semmi látnivaló címet viseli, és (nem mellékesen) a zárójeles címmellék szerint három év verstermését foglalja magába, beleértve a járványidőszak első évét is. A kötetet egy már költőként és prózaíróként is ismert szerző jegyzi, akitől már szárnyait bontogató fiatal poétaként sem állt messze az ambiciózus, kissé ironikus irodalmi játékok kezdeményezése, a saját, illetve a teljes magyar líra, irodalmi mező határainak feszegetése, a kísérletezés. (Elsősorban a Margócsy István által megjelentetett, Petrence Sándor álnéven publikált ,,nípies”(kedő) versei a korai bizonyítékok erre vonatkozóan.) Úgy vallja, ha a magyar líra jelenlegi állapotáról kérdezik, hogy bár már a klasszikus ókorban mindent versbe öntöttek, amire csak gondolni lehet, még mindig van mit mondani, van tétje és tartalma a verses szövegeknek, az eredetiség, ha csak egyetlen szókapcsolatban is sejlik fel, mindig utat tör magának. Tovább »

Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói

Szőcs Petra kötete, A gonosz falu legszebb lakói nem hétköznapi perspektívából tárgyalja az idegenség, elidegenedés, az emberi kapcsolatok és mindennapok kérdését. A filmrendezőként is tevékenykedő szerző meghökkentő, szürreális képek által teremti meg a műveire jellemző újszerű atmoszférát, az erős vizualitású versek váltakozása, az emlékezetes szereplők felvonultatása pedig forgatókönyvszerűvé teszik a kötet egészét. A valóság és az álmok mágikus világának elemei keverednek szövegeiben, számos helyen össze is mosódva egymással: két orrú és ötszemű nagybácsik, szellemek, tarkókon lévő férfiarcok. Egymástól rettegő, maszkos emberek is megjelennek, plexipajzsos orvosok tűnnek fel, a Sion hegyének elvesztése mellett: mindez mára a valóság részét képezi, nem feltétlenül a képzelet világához tartozik. Tovább »

Simon Márton: Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni

Simon Márton 2021-ben megjelent negyedik verskötete érzésekkel teli, otthonosságot sugalló környezetet teremt az olvasója számára a cím alapján. A „konyhában”, illetve az „éjszaka” fogalmak egyfajta meghittséget hívnak elő, viszont a beszélni akarás mintha megtörné ezt, ugyanis beszélőnk olyan, mintha magányos lenne. Ez a vágy a versekben is megjelenik, tehát a cím remek felvezetője az ezt követő kötet verseinek. Tovább »

Zilahi Csaba: Erdélyi magyaRock 1970 – 2010

„A rock and roll világszerte a lázadás, a szabadság, az önkifejezés legőszintébb formája.” ‒ Ezzel a mondattal indít Zilahi Csaba az Erdélyi magyaRock 1970 – 2010 című könyvének előszavában, mellyel hangzatosan határozza meg azt az életérzést, ami leginkább iránymutató volt a XX. század második felében létrejövő zenei stílusok kialakulásában. Az előszó szubjektív voltát felváltja majd az a rengeteg interjú és újságcikk, melyek forrásként szolgálnak a zenekarok bemutatásánál. Ez a rész valójában egy rövidke vélemény a szerzőtől-szerkesztőtől, melyben a saját hozzáállását határozza meg a témával kapcsolatban. Tovább »

Vincze Ferenc: Az utolsó történet

Vincze Ferenc Az utolsó történet című novelláskötete átlagos. Legalábbis első látásra, az első néhány oldalt olvasva annak tűnhet. Hétköznapi témák, tájak, mindennapi nyelvezet. De ahogy egyre mélyebbre kerül az olvasó, egyre inkább beleássa magát a kötet világába, fokozatosan eloszlik ez a képzet, és valami sokkal többé válnak a történetek, szinte megmagyarázhatatlan módon. Valami rejtőzik a sorok között, valami ki nem mondott, homályos elem. Tovább »

Beszélgetés Szabó-Biró Brigitta prózaíróval

Hol helyeznéd el magad?

Ezt lehet, hogy nem is nekem kell megválaszolnom. Majd később, valaki másnak. Egyelőre még nem tartozom sehová, a környéken, ahol élek, nincsenek irodalmi körök, így ennek alapján nem tudom definiálni magam.

Mi indított el az írásban?

Hatalmas elismerést jelentett számomra, amikor 2016-ban elnyertem a Várad (ma Újvárad) folyóirat Tabéry Gézáról elnevezett novellapályázatának első díját. Az akkor beküldött novellám egy kamaszkori trauma feldolgozásából született. Sajnos ez a kezdeti lelkesedés abbamaradt, egy ideig nem folytattam az írást, mert úgy éreztem, még fejlődésre van szükségem. Három évig az írás árnyékba szorult, a kisfiam születése után jött valamiféle késztetés arra, hogy újra foglalkozzam vele. Ismét prózákat kezdtem írni, ezeket Fekete Vincének küldtem el, az ő közreműködésével alkottam, továbbá ebben az időszakban kezdtem el gyerekverseket is írni. Ennek a törekvésnek a folytatása a Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíj elnyerése volt, amelyre véletlenszerűen küldtem el a pályázati anyagot. A program keretén belül tizenhármunkat díjaztak, valamint lehetőségünk adódott mentort is választani, akik ebben az évben kísérik irodalmi tevékenységünket. Mivel azelőtt is Fekete Vince olvasta a prózáimat, amiket azután a Székelyföld kulturális folyóiratban közöltek, így őt kértem fel mentoromnak. A Székelyföldben való publikálásaim hozadéka a Szabó Gyula Emlékdíj, amit októberben, a folyóirat 25 éves jubileumán én vehettem át. Ez egy ígéretes tehetségeknek szóló kitüntetés, szintén nagy megerősítés volt számomra a Móricz-ösztöndíj mellett. László Noémivel is felvettem a kapcsolatot, gyerekverseimet ő mentorálja, szintén az ösztöndíj keretein belül. Tovább »

Fotó: Tóth Tünde

A 7. Csíkszeredai Könyvvásár szombati napján, május 14-én a résztvevőknek alkalma nyílt belátni a POKET Zsebkönyvek világába, abba, hogy miként, milyen impulzusok nyomán indult útnak ez a vállalkozás. Az érdeklődök komplex élményanyaggal gazdagodhattak, hiszen Balla Gergely, a Platon Karataev tagja színesítette a zenekar dalaival az eseményt. A zenés könyvbemutató alatt Vecsei H. Miklós színművész beszélt a kezdeti nehézségekről és sikerekről, mindarról, ami oda vezetett, hogy mára már mindannyiunknak mond valamit az, hogy POKET Zsebkönyvek. A későbbiekben a mozgalom szellemiségéről is mondott pár szót, hiszen ez adta a löketet és ez tartotta életben mindvégig. Tovább »

Abszurdnak tűnő köznapi léthelyzeteinkben gyakran olyasmi mutatkozik meg előttünk, ami a „semleges” szituációkban rejtve marad számunkra. Tulajdonképpen ilyen léthelyzetekben értünk meg valamit igazán, mintegy föltárul előttünk valami eddig megfoghatatlan lényeg. Szükségünk van az abszurdra, hogy általa a valóságosan létezőt értsük meg, vagy annál többet, s ugyanakkor önmagunkat, mint abszurd és valóságos élethelyzetek szereplőit. Tovább »