Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér
Nem lehetne visszafordítani az időt? Nem lehetne, csak egyszer, kijavítani minden hibánkat? Vagy csak ne érezni hibának azt, amit a sors kiszabott ránk. Aminek okkal kellett megtörténnie. Amik – akik! – mi vagyunk. Nem lehetne szeretni a bennünk lakozó démonokat? Megszelídíteni őket. Nem démonokként kezelni őket. Magunkat. Tovább »
Mărcuțiu-Rácz Dóra: már minden nő hazament
A kötet egy jellegzetesen szabad, elvárások nélküli mikrokörnyezetbe helyezi olvasóját. A versbeszéd javarészt egyes szám első személyű, de egyes szám második személyű versek is érzékelhetően a költőről és annak belső vívódásairól tanúskodnak, és ezáltal a kötet összes szövege lélekközelivé válik. Bizonyos esetekben a versek egyfajta idézőjeles naplóbejegyzéssekké idomulnak, amelyek nem csak a költő emócióit közvetítik, hanem egy egész női társadalomét. A versek mellőzik a formális jelleget, és éppen emiatt a legkényesebb témákat is képesek pontosan megragadni. Tovább »
Medgyesi Emese: Élesben a sorssal. Erdélyi mozaik
Ha az egyszeri, türelmetlen olvasó Medgyesi Emese regényének első kézbevételekor nem csap rögtön mohón a történet sorai közé, hanem hagyja szemét a borítón vizsgálódni, régi, mozaikszerűen elhelyezett képek egyelőre még ismeretlen alakjait fedezheti fel. Tovább »
Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted
„Tisztelet az eltávozottnak. Testként kezelt test. Tisztelet. Közben a mi halottainkat, a forradalom halottait, akikért százával gyújtjuk a gyertyát olyan helyeken, ahova békeidőben csak a kutyák vizelnek, a mi halottainkat ledobják a cementre, és meztelenül filmezik. A filmet úgy nyersen, átdolgozás nélkül sugározzák. Hús. Vér. Cement.” (368.) De mégis mi alól old fel egy elnyomó hatalom forradalom általi megsemmisítése? Kinek van hatalma hatalmat adni az embernek? Kié a forradalom? Pontosan melyik is az a haza, amelynek fiai volnánk? Végtelen számú ehhez hasonló kérdést lehetne feltenni Bogdan Suceavă Éjszaka valaki meghalt érted című műve kapcsán, ugyanis a kezdetben könnyednek nevezhető hangvételtől hullámvasútszerűen jut el addig, hogy saját magát és olvasóját is képen vágja a valósággal. Az 1969-ben született matematikus, ma a Kaliforniai Állami Egyetem professzora, a 2000-es évek elején hagyta el Romániát továbbtanulásának érdekében. 2010-ben publikálta Noaptea când cineva a murit pentru tine című regényét, mely 2020-ban jelent meg Vallasek Júlia magyar fordításában. Tovább »
Fotó: László F. Csaba
Beszélgetés Kozma Máriával
Kérdezett: Elekes-Kalló Noémi
Amikor kislány voltam, nem volt televíziónk, ezért anyukám sokat olvasott nekem mesét, majd később, ahogy teltek az évek, a meséket novellák váltották fel, majd regények. Édesanyámmal ez volt a közös nyelvünk, mindig idézgettünk egymásnak kötetekből, ez a mi világunk volt, persze megvoltak a saját titkos kis kedvenceink. Emlékszem, hogy egy kötetet, a Lidérczöld csapdát heteken át magammal cipeltem mindenhová, meglapult a táskámban, és ha néhány percnyi időm volt, rögvest újra fellapoztam, aztán egy alkalommal a parkban fagylaltoztunk, amikor anyukám oldalba bökött és megmutatta, hogy ott sétál el éppen az írónő. Azóta sok év telt el, és én csak nem olyan régen tudtam meg, hogy a könyveink többsége a Tőzsér-postától van, ezért is hatalmas megtiszteltetés, hogy Kozma Máriával beszélgethetek, hiszen akarva-akaratlanul is az életem részévé vált, és bár nem is tudhatott róla, én ma valószínűleg nem tanulnék irodalmat, ha ő nincs. Tovább »
Florin Lăzărescu: Zsibbadtság. Ford. Bertóti Johanna. Napkút Kiadó ‒ Kalota Művészeti Alapítvány, Budapest, 2018.
Zsibbadtság: a szó megannyi interpretációs lehetőséget kínál. Ezúttal egy olyan történetben válik címadóvá, melyet paradox módon az átlagosabbnál átlagosabb élethelyzetek és ábrázolt körülmények tesznek rendhagyóvá és egyedivé. Florin Lăzărescunak sikerül ezen fogalom jelentésprizmáján átszűrve megalkotni a személyes sorsok pszichológiai diagnózisán keresztül egy társadalmi „kórképet”. Tovább »
(Kulcsok Kolozsvárhoz – A föl nem adható város. Szerk. Kántor Lajos – Kovács Kiss Gyöngy. Korunk Baráti Társaság – Mozaik Kiadó, Kolozsvár–Szeged, 2000.)
Kolozsvár hallatán ki más juthat eszébe egy külföldi turistának, vagy egy anyaországi magyarnak, aki még sose járt a Kincsesben, mint Mátyás király. Valószínűleg az idegenvezetők is a szülőházát mutatják meg először a kirándulóknak, Erdélyt járóknak, és talán néhány anekdotát is elmesélnek. Mátyás, az igazságos királyunk, aki konokul magaslik Kolozsvár főterén, magabiztos, erős, akár a bölcs remény, olvashatjuk a Kántor Lajos és Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette Kulcsok Kolozsvárhoz – A föl nem adható város című kötetben szereplő Lázáry René Sándor-versben. A gyűjtemény kilenc fejezetre tagolódik, különböző műfajú írásokat találhat benne az olvasó (prózákat, esszéket, verseket, tanulmányokat), az emlékezés aktusa fogja össze ezeket az írásokat.
A húsz éve kiadott kötetet lapozgatva szinte magunk előtt látjuk Kolozsvár utcáit, házait, amelyeket különböző nemzetiségű emberek laktak. Tovább »
Max Blecher 1934 júniusában jelenteti meg Áttetsző test című verseskönyvét. Egy hónappal később már egy következő verseskönyv tervéről számol be Saşa Panának, az Unu szerkesztőjének. Ekkoriban kiemelten foglalkoztatja Blechert a szürrealizmus-kérdéskör: „A hétköznapi élet irrealitása és illogikus működése már rég nem homályos intellektuális spekuláció számomra: én élem ezt az irrealitást és fantasztikus eseményeit. Az egyes számú dolog, amire felhatalmaztam magam, a belső tetteim következetessége alóli felszabadulás volt – megpróbáltam áttörni a következmények korlátait, és mintegy az önmagammal szembeni őszinteség jegyében arra törekedtem, hogy a hallucináció igézetét is a tiszta tudatéval egyenértékűként kezeljem. Aztán hogy a szürrealitás hogy és mint növeszt csápokat belőlem, azt nem tudom és nem is tudhatom. (…) Az ideális írásmód az lenne számomra, ha áttehetném az irodalom nyelvébe azt a magasfeszültséget, amelyet Salvador Dalí festményein érezni. Ezt szeretném megvalósítani – a hűvös őrületet, amelyik teljességgel olvasható és lényegszerű. A robbanások a szoba falai közt történjenek, ne valahol messze, valószerűtlen és absztrakt kontinensek között.” Az a verseskönyv, amelyik ennek az írásmódnak a jegyében készült volna, végül nem valósult meg. Az Áttetsző test némelyik szövegében már jelen vannak a félig éber hallucinációk képsorai, máshol még csak függöny mögül, keringőritmusokból integetnek elő. Blecher mindvégig vizionárius költő, látomásokat és rejtett összefüggéseket ír verseibe, de nem mindenhol szürrealista. Tovább »
Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című első nagyjátékfilmjét a novemberi magyarszági bemutatót követő héten közönségtalálkozóval egybekötött erdélyi bemutatókörút során is megtekinthettek az érdeklődők.
A címbeli Valan egy fiktív várost jelöl, voltaképpen játékot teremtve a filmforgatási helyszín nevével – a Hargita megyei Balánbányával (Bălan) – a b hang v-re cserélése révén. A posztszocialista, lepusztult bányaváros perifériahelyzete, illetve az azt körülvevő magas hegyek, zord fenyőerdők látványa klausztrofób érzetet kelt, a film hangulatiságának egészét meghatározza ez a nyomasztó kilátástalanság. Tovább »
