REFLEX

Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja

Interjú, Könyv

Költészet és oxigénpalack

Beszélgetés Fehér Imolával

„A költő egy lélekbúvár, s amikor verset olvasunk, olyan, mintha kölcsönadná az oxigénpalackját.” – Fehér Imola

 

Fehér Imola egy évig volt az angoltanárom, és hamar rátaláltunk a közös pontunkra, az írásra. Ő volt, aki először biztatott publikálásra, és akinek köszönhetően bátorságot kaptam ahhoz, hogy hallassam a hangom. Szívén viseli az irodalom sorsát az iskolában, de városunkban is, Szatmáron. Mindig nyomon követtem sikereit, és nagyon vártam már, hogy megejtsük ezt a beszélgetést, hiszen első kötetének megjelenése okán ülhettünk le egy „irodalmi kávéra”. Az említett verseskötet idén januárban látott napvilágot az Ábel Kiadó gondozásában. Ennek részleteiről, íróvá válásáról és szokásairól kérdeztem.

Tovább »

Könyv

Városi legendák a Római Birodalomból

Ferenczy Noémi: Egy közülünk. Keresztény vértanúkról fiataloknak

 

Nem túl vastag, a kézben kényelmesen megbúvó, rokonszenves külsejű könyv Ferenczy Noémi első prózakötete. Borítójának közepén egy fehér kéz látható, rajta vörös ponttal és bele kapaszkodó kisebb kezekkel. Ha az olvasó ebből még nem jön rá, milyen jellegű lehet a könyv tartalma, az alcím segít neki ebben. Keresztény vértanúkról fiataloknak, mondja magáról a kötet. Érdekes elgondolás, a vértanúság (szinte bármilyen ügyért) eléggé távol áll tőlünk és attól a kultúrától, amibe belenőttünk. És vajon tudnak újat mondani ezek a legendák ahhoz képest, amit mondjuk valamikor régen iskolai vallásórán hallottunk? Egyáltalán relevánsak még azok a szereplők, akikről a legendák szólnak? Ezt csak úgy tudjuk meg, ha belekukkantunk a könyvbe. Tovább »

Könyv

„Ha elölről lehetne”

Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér

 

Nem lehetne visszafordítani az időt? Nem lehetne, csak egyszer, kijavítani minden hibánkat? Vagy csak ne érezni hibának azt, amit a sors kiszabott ránk. Aminek okkal kellett megtörténnie. Amik – akik! – mi vagyunk. Nem lehetne szeretni a bennünk lakozó démonokat? Megszelídíteni őket. Nem démonokként kezelni őket. Magunkat. Tovább »

Könyv

A nő kiáltásainak visszhangja

Mărcuțiu-Rácz Dóra: már minden nő hazament

 

A kötet egy jellegzetesen szabad, elvárások nélküli mikrokörnyezetbe helyezi olvasóját. A versbeszéd javarészt egyes szám első személyű, de egyes szám második személyű versek is érzékelhetően a költőről és annak belső vívódásairól tanúskodnak, és ezáltal a kötet összes szövege lélekközelivé válik. Bizonyos esetekben a versek egyfajta idézőjeles naplóbejegyzéssekké idomulnak, amelyek nem csak a költő emócióit közvetítik, hanem egy egész női társadalomét. A versek mellőzik a formális jelleget, és éppen emiatt a legkényesebb témákat is képesek pontosan megragadni. Tovább »

Könyv

Mozaikok Erdély mikrotörténetéből

Medgyesi Emese: Élesben a sorssal. Erdélyi mozaik

 

Ha az egyszeri, türelmetlen olvasó Medgyesi Emese regényének első kézbevételekor nem csap rögtön mohón a történet sorai közé, hanem hagyja szemét a borítón vizsgálódni, régi, mozaikszerűen elhelyezett képek egyelőre még ismeretlen alakjait fedezheti fel. Tovább »

Könyv

„Minden győzelem mögött emberek vannak, akik nem azt akarták”

Bogdan Suceavă: Éjszaka valaki meghalt érted

 

„Tisztelet az eltávozottnak. Testként kezelt test. Tisztelet. Közben a mi halottainkat, a forradalom halottait, akikért százával gyújtjuk a gyertyát olyan helyeken, ahova békeidőben csak a kutyák vizelnek, a mi halottainkat ledobják a cementre, és meztelenül filmezik. A filmet úgy nyersen, átdolgozás nélkül sugározzák. Hús. Vér. Cement.” (368.) De mégis mi alól old fel egy elnyomó hatalom forradalom általi megsemmisítése? Kinek van hatalma hatalmat adni az embernek? Kié a forradalom? Pontosan melyik is az a haza, amelynek fiai volnánk? Végtelen számú ehhez hasonló kérdést lehetne feltenni Bogdan Suceavă Éjszaka valaki meghalt érted című műve kapcsán, ugyanis a kezdetben könnyednek nevezhető hangvételtől hullámvasútszerűen jut el addig, hogy saját magát és olvasóját is képen vágja a valósággal. Az 1969-ben született matematikus, ma a Kaliforniai Állami Egyetem professzora, a 2000-es évek elején hagyta el Romániát továbbtanulásának érdekében. 2010-ben publikálta Noaptea când cineva a murit pentru tine című regényét, mely 2020-ban jelent meg Vallasek Júlia magyar fordításában. Tovább »

Könyv

A logikátlanság logikája

Florin Lăzărescu: Zsibbadtság. Ford. Bertóti Johanna. Napkút Kiadó ‒ Kalota Művészeti Alapítvány, Budapest, 2018.

Zsibbadtság: a szó megannyi interpretációs lehetőséget kínál. Ezúttal egy olyan történetben válik címadóvá, melyet paradox módon az átlagosabbnál átlagosabb élethelyzetek és ábrázolt körülmények tesznek rendhagyóvá és egyedivé. Florin Lăzărescunak sikerül ezen fogalom jelentésprizmáján átszűrve megalkotni a személyes sorsok pszichológiai diagnózisán keresztül egy társadalmi „kórképet”. Tovább »

Könyv

A kincseskamra kulcscsomója a mellényzsebben

(Kulcsok Kolozsvárhoz – A föl nem adható város. Szerk. Kántor Lajos – Kovács Kiss Gyöngy. Korunk Baráti Társaság – Mozaik Kiadó, Kolozsvár–Szeged, 2000.)

Kolozsvár hallatán ki más juthat eszébe egy külföldi turistának, vagy egy anyaországi magyarnak, aki még sose járt a Kincsesben, mint Mátyás király. Valószínűleg az idegenvezetők is a szülőházát mutatják meg először a kirándulóknak, Erdélyt járóknak, és talán néhány anekdotát is elmesélnek. Mátyás, az igazságos királyunk, aki konokul magaslik Kolozsvár főterén, magabiztos, erős, akár a bölcs remény, olvashatjuk a Kántor Lajos és Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette Kulcsok Kolozsvárhoz – A föl nem adható város című kötetben szereplő Lázáry René Sándor-versben. A gyűjtemény kilenc fejezetre tagolódik, különböző műfajú írásokat találhat benne az olvasó (prózákat, esszéket, verseket, tanulmányokat), az emlékezés aktusa fogja össze ezeket az írásokat.

A húsz éve kiadott kötetet lapozgatva szinte magunk előtt látjuk Kolozsvár utcáit, házait, amelyeket különböző nemzetiségű emberek laktak. Tovább »

Esemény, Könyv

Színek, alakok, anyagok

Max Blecher 1934 júniusában jelenteti meg Áttetsző test című verseskönyvét. Egy hónappal később már egy következő verseskönyv tervéről számol be Saşa Panának, az Unu szerkesztőjének. Ekkoriban kiemelten foglalkoztatja Blechert a szürrealizmus-kérdéskör: „A hétköznapi élet irrealitása és illogikus működése már rég nem homályos intellektuális spekuláció számomra: én élem ezt az irrealitást és fantasztikus eseményeit. Az egyes számú dolog, amire felhatalmaztam magam, a belső tetteim következetessége alóli felszabadulás volt – megpróbáltam áttörni a következmények korlátait, és mintegy az önmagammal szembeni őszinteség jegyében arra törekedtem, hogy a hallucináció igézetét is a tiszta tudatéval egyenértékűként kezeljem. Aztán hogy a szürrealitás hogy és mint növeszt csápokat belőlem, azt nem tudom és nem is tudhatom. (…) Az ideális írásmód az lenne számomra, ha áttehetném az irodalom nyelvébe azt a magasfeszültséget, amelyet Salvador Dalí festményein érezni. Ezt szeretném megvalósítani – a hűvös őrületet, amelyik teljességgel olvasható és lényegszerű. A robbanások a szoba falai közt történjenek, ne valahol messze, valószerűtlen és absztrakt kontinensek között.” Az a verseskönyv, amelyik ennek az írásmódnak a jegyében készült volna, végül nem valósult meg. Az Áttetsző test némelyik szövegében már jelen vannak a félig éber hallucinációk képsorai, máshol még csak függöny mögül, keringőritmusokból integetnek elő. Blecher mindvégig vizionárius költő, látomásokat és rejtett összefüggéseket ír verseibe, de nem mindenhol szürrealista. Tovább »