1 REFLEX » Blog Archive » Tíz mondat az orosz melankóliáról

Tíz mondat az orosz melankóliáról

news informationnews information,sport,health

(Kovács András Ferenc): Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka (Bookart, Csíkszereda, 2010.)


Szín: gesztenyebarna

Szó / szókapcsolat: őszidő

Ennivaló: kalács

Film: Anyegin

Zene: Viszockij: Спасите наши души

10 mondat

 

1. Csiki László nemzé Al New-t, Király László Al. Nyezvanovot – egyazon asztal mellett üldögélve a bukaresti Egyetem téren.

2. Alekszej Pavlovics Asztrov „másikját”, Jack Cole-t ugyanaz nemzé, mint magát Asztrovot.

3. Jack Cole figurájában létrejött egy Bob Dylan-szerű, gitáros költő, aki térben és időben végigszáguldja Amerika történelmét, egészen az európai gyökerekig persze.

4. „Nem bolygok többet én idén / Szép Szajna gyöngye vén Citém / Nem bolygok benned nem föd ám / Sátános árnyad Notre-Dame / (…) Saint-Sulpice Boulevard Saint-Michel / Melltartót egy nő sem visel / (…) Ámor nem engem oktrojál / Luxembourg Louvre Palais-Royal / Falakról régi pompa rí / Merengek rajtad Pont Marie” – mondta volt Jack Cole a Bedekker-balladában.

5. Asztrov ellenben, ugyanott bolyongva, ezt mondja: „De én a messzeséget, a festmény hátterében derengő / Ismeretlent, a titkos tájakat szerettem – azt a kertet / Sainte-Adresse-ben, és Sisley Szajna-partját Villeneuve-la-Garenne-nél, / És a Boulevard Montmartre mondén forgatagát kilencvenhétben.” (Utazások a fényben); „Párizsról álmodtam veled / Kószáltam őszi Szajna-parton / Forgattunk régi könyveket / Szép délután volt hajnal-alkony / Fénylett utcákon angyalarcon / Szemedben lázas könny rekedt.” (Présent parisien)

6. Zenei terminusokban: Jack Cole inkább dúr, Asztrov inkább moll.

7. Asztrov Jeszenyinből jön, meg Paszternakból, meg Puskinból, megidézve a jól felismerhető, dallamos orosz versvilágot, miközben átéli a huszadik századi szovjet történelmet, tudósít róla, és elnyűtt orvosi táskájával újra át- és átszeli azt a színpadot, amelyiken a figurák csehoviak és bulgakoviak legfőként.

8. A könyv végén olvasható Asztrov-életrajz telitalálata az, ahogyan előkerülnek a rég elfelejtett versek a lakásban: Asztrov cetlikre firkálta őket, amelyeket könyvek belsejében felejtett, és utólag ki-kihullnak onnan, de a Puskin-kötetből Tarkovszkij-sorok, a Paszternak-kötetből Proust-idézet, és ezek a cetlik, részben Asztrov versei, pillangóként röpdösnek szerte a szobában.

9. Hommage-ok, hangulatok, helyzetleírások állnak össze utalásos történetté a könyvben, maga a maszk, a szerep rendezi voltaképpen töredékes elbeszéléssé mindazt, ami történeti és személyes dokumentumokból, vagy máshonnan ismert költői-színházi életművekből, azok párhuzamaiból összerakható.

10. Asztrov egy rés, amelyen keresztül beláthatunk a mélybe, a föld alá, ahol egy láthatatlan könyvtár növekszik, a könyvek némák odalenn, de tinta és vér szivárog belőlük a felszínre. (L. Október. Őszi könyvtár)

 

Balázs Imre József

Tags: , , , , , ,

Hozzászólások lezárva.