El Kazovszkij: Homokszökőkút. (Magvető, Bp., 2011.)

 

Szín: acélkék

Szó / szókapcsolat: test

Ennivaló: lótuszvirág

Film: Black Swan

Zene: Black Swan Soundtrack – Opposites Attract

10 mondat

 

1. Két kedvenc ciklusom van az El Kazovszkij-verseskönyvben: az Akadémikus passió, amelyik képileg a legszeszélyesebb és legizgalmasabb, illetve a hattyú-részek: Az új „Hattyúk tava”, kiegészülve a Levél a Hattyúkirálynőnek című verssel.

2. Előbbi inkább avantgárd konstrukció, képi villódzás (amit a következő sorok mondanak, azt meg is csinálja: „A nyelv berregni és bugyborékolni kezd / Hangok bolyonganak és elúsznak sorra / Az utolsó bőbeszédű kontinens / Elnéptelenedik / Elhajóznak róla”, 24.), utóbbi zenére, előadásra, erotikára, elválasztottságra komponált több tételes mű, a nézőtéri reakciók erőteljes jelenléte miatt nekem Ignotus Változatok szemjátékra című hosszúverse ugrik be róla.

3. A könyv utószavában Margócsy István varázsének-jellegről, a ráolvasások mágiájáról beszél, illetve e költészet többrétegűségéről: ezek a jegyek leginkább éppen az említett két ciklusban, illetve talán a Dzsán-mesék című szövegben érzékelhetőek.

4. A másik, nem sajátnak érzett testbe való bezártság témája az, ami még összekapcsolja valamelyest a kötet verseit, egyébként meglehetősen széttartó versvilággal találkozhatunk.

5. Sötét tónusok, a jólfésültebb sorokon is itt-ott átütő, jó értelemben vett vadság, fekete humor jellemzik a verseket – az orosz kultúrát mint brandet a huszadik századi költők, illetve a balettelőadások reprezentálják.

6. A Hattyúk tava itt nem a színpadon levők felől mutatkozik meg (mint mondjuk a Black Swan című filmben), hanem a nézőtéren indít be egy, a saját helyzet reménytelenségével kapcsolatos gondolatfutamot.

7. Aki a színpadon mozdul, egyfajta kivetülés: egybejátszik benne az angyali, szárnyakat viselő lény, illetve a „félig-vízi szellem, / Tudatalatti vadállat” (93.), a fenyegető, nyers, vad teremtmény.

8. Egy másik szöveg, kilépve a borzongató azonosulásból, egybekapcsolódási vágyból, távolról is megpróbálja megmutatni azt, ami egyszerű nézői illúzió is lehet: „Mert a sztárból, ha sminkjét lemossa, / Szinte semmi nem marad. / (…) Hattyúnak született, / Vagy csak így, ebben a kosztümben látszik annak?” (98.)

9. El Kazovszkij kötete a máshová, a másba való vágyakozásról beszél, újra és újra nekifutva ennek a reménytelennek láttatott projektumnak.

10. A test és a nyelv is kalitka ebben a történetben, jelzések a radikális idegenségről, amelynek e könyv versei csak távoli lenyomatai lehetnek persze: „Mögöttem idegen az árnyék, / valaki más bőrében élek, / csak öntudatom bérlakása, / amit tükörbe nézve látnék. / (…) Ám, ha / én másban – akkor az enyémben / ki él? S tudatlanul ki lakja, / míg lesétál a Duna-partra?” (111.)

Balázs Imre József