Keresztesi József: A Karácsondi út. A Szőranya és az Új Párduc zenekarok dalszövegeiből. (JAK – Prae.hu, Bp., 2009.)

Szín: magyar narancs

Szó / szókapcsolat: vidék

Ennivaló: resztelt máj

Film: Fear and Loathing in Las Vegas

Zene: Szőranya: Szabadságot Svájcnak

10 mondat

1. A perifériáról jön és piszkosul dühös – ismerjük ezt a feelinget.

2. A feelinget Keresztesi József szövegei is ismerik, fel is használják, saját javukra, aztán még megtoldják valamivel – egy jó nagy fintorral, amelyik ugyanúgy szól a centrumnak és a perifériának és az érzésnek, és egy kicsit áthelyezi a dolgokat egy intellektualizált metaszintre.

3. Miről szólna egy Európa Kiadóval kereszteződő Cseh Tamás az 1990 utáni évtizedekbe áttéve, a popkultúra mainstreamje idején, nagyjából ezt mutatják a dalszövegek; ha nem volnának, ki kellene őket találni.

4. A viszonyítási pontok neve itt (kicsit a félmúltba belelógva) Edda Művek és Mark Hamill, az oppozíciók Gyulák – Vikidál és Deák Bill – között képződnek meg („vikidál sajnos aláírt / hát hallgatunk inkább deák billt”), egy mondatnyi távolságra kerül egymástól Arnold Schwarzenegger és Friedrich Nietzsche, a szuperhősök pedig „Stefán Derik és Hari Klejn”, akik „életben hagyják elfogják / megvédik vagy bezárják”, és látjuk, hogy ez jó.

5. Nem egyetlen fal van ebben a könyvben, amelyiknek fejjel előre neki lehetne rohanni (a nyolcvanas években mondjuk egyértelműbbek lettek volna a dolgok), sokfelé röpködnek tehát a célzott lövedékek, annak a zsigeri lázadásnak a nevében, amelyikhez a nyersebb, refrénes dalszövegforma talán jobban is passzol, mint a sokkal konstruáltabbnak ható egyéb kortárs magyar poétikák.

6. A luxusban létező nagyfiúkkal például nemcsak az a baj, hogy arrogánsak és agresszívek, maffiamódszerekkel dolgoznak, és alámerülnek a márkanevek között, hanem az is, hogy a Hendrix-féle Hey, Joe-nosztalgiák felől érkeznek, önmagukkal, hatvannyolcasságukkal szemben sem következetesek („Sajnos, a virággyerekek / Hajtják a világkereket”).

7. De a szimbolikus helyekkel is baj van: a centrum alapból túl nagy arcú, A vidéki fiatalok Budapesten című szövegben például a centrum reprezentánsa történetesen egy „kidobóember aki bedobott valamit” – ott, a centrumban lenni tehát nem jó.

8. A periférián is baj van (A vidéki fiatalok vidéken), „hazától pestig hat átszállás / szabadesés szabadszállás // (…) ha korán beüt a záróra / veszünk italt megyünk kéróra / marék zsetonom szétszórva / gyöngyös mint szellemi létforma” – ott tehát szintén nem jó.

9. A Karácsondi útra az ötvenes évek irodalomkritikája azt mondta volna, hogy dekadens és negativista, de ettől A Karácsondi út nem esne kétségbe, és persze nem is lenne egyedül.

10. Ami marad: a röhögés az egészen, végigzongorázva a legfeketébb humortól a szubtilisan utalgató parafrázisokon át a legelszálltabb, örök nonszenszig a teljes skálát: „És hazaballag a jó hajléktalan, mikor a szentmise véget ér”; „Budapesten kitört a brókerlázadás / A presszóban a tévén ezt lessük, semmi mást // Figyeld, a brókerzászló hogy kering / Hogy vakít a fehér brókering / A kormányerők meg a brókerfelkelők / Összecsapnak a Vidámpark előtt”; „lehet hogy meghalsz de küzdeni köll / itt ez a mangóalapú körtelikőr / most kikérünk belőle három felest / mert ilyent nem ismer a nagy Budapest”; „Csiribiri, csiribiri, Jóisten – / nemhogy lófasz, ló sincsen”; „a világvégen lenn a stégen / pecázik minden popzenész / aki sokáig néz a bányatóba / a bányató arra visszanéz”.

Balázs Imre József