(Máté Angi: Az emlékfoltozók. Rofusz Kinga rajzaival. Magvető, Budapest, 2012.)

 

Szín: őszi levélszín

Szókapcsolat: kifújni a sínekből a kanyarokat

Ennivaló: dió

Film: A nő kétszer, r. Peter Howitt

Zene: Makám: Szindbád

1. Ha valami szomorút és aromásat (és nem szomorút, DE aromásat) szeretnék majd olvasni, előveszem Az emlékfoltozókat.

2. Ez egy olyan könyv, amelyik a kije lehetnék a másiknak kérdést teszi fel újra és újra, sokféleképpen.

3. Milyen, amikor tükörkép vagyok, milyen, amikor a másik alakítója, milyen, amikor a másik ereje, milyen, amikor csak úgy egyszerűen társa.

4. Az emlékfoltozók címből a foltozók azért telitalálat, mert a két főszereplő, a limonádéhajú és a faodúbarna tündérrigólány erejéből épp ennyire futja: javítgatni a dolgokon, de nem úgy, mint egy-egy szuperhőslány – nem teljesen és végérvényesen.

5. A pillanatról és a jelenről való tudás, a jelenben való berendezkedés könyve ez.

6. A mások emlékei megfoltozhatók a könyvben, de vajon megfoltozhatóak-e a sajátjaink?

7. Talán ezért is szükségszerű, hogy ebben a könyvben ketten kell lenni; hogy álmodhatók a másik álmai, vagy hogy lehet kívánni valamit a hosszúnyakú füvek tengerének átúszásakor, de mindig csak a másiknak (aki persze UGYANAZT fogja kívánni a társának, mert szinte azonos vele).

8. Kislány és kislány, anya és lánya, meseíró és a mese szereplője, majdnem egy és majdnem ugyanaz.

9. Nem cselekménye van a könyvnek, hanem apró csodái, látványai, érzés-rezdülései, vagy nyelvi telitalálatok, amelyek önálló életre kelnek.

10. Az utolsó fejezetben a tündérrigólányoknak el kell költözniük a könyvben megismert helyszínről, és nem tudjuk meg, hová (ők sem tudják), ez nem a valahonnan valahová könyve, de kétségtelenül a KERESS MEG könyve – ahogy az utolsó Rofusz Kinga-rajz utolsó sarkában látható cetli mondja.

 

Balázs Imre József