„Hogyha durván le akarnám egyszerűsíteni, mi is történik A prágai temető lapjain írói szempontból, akkor azt mondhatnám: a Baudolinohőstípusát Eco ezúttal a Loana királynő titokzatos tüze narrációs eljárása felől jeleníti meg…”Tovább »
Az 1989 utáni évek sokféle újdonságot hoztak a román filozófiai, történelmi, politikai gondolkodásban. Közéjük tartozik az a vonulat is, amelyet röviden nemzet-kritikának lehet nevezni. Egyféle visszahatás volt ez a nemzet magasztalásának az előző évtizedek során túltengő szólamaira. Kijózanodásként hatott a tévképzetek és ferde illúziók világából. Igazság-keresést fejezett ki, de a közelmúlt szégyenének lecsapódásaként olykor harag és önvád is fűtötte. Tovább »
Fred Flintstone, Pinokkió, Mickey Mouse, Popeye, Hófehérke, Csipike, Bălănel és Miaunel egyazon kulturális hetilap címoldalán. De mit fed a borító? Tovább »
A román közszolgálati televízió kulturális csatornája jóvoltából hetente megnézek egy-egy Hitchcock-filmet. A krimi klasszikusának életműve szilárdan tartja pozícióit a 20. század filmművészetében. A kérdésre, hogy mi is e félórányi terjedelmű művek sikerének a titka, viszonylag egyszerű a válasz. Három jellemzőjüket emelném ki. Tovább »
A húszas-harmincas évek magyar sajtójában az író – ha mondjuk Móricz Zsigmondnak hívják – gyakori szereplő. Ha megrándul a lába, abból sajtóhír lesz. Az Est például így vezet fel 1939. május 24-i számában egy íróilag borogatott lábat: „Móricz Zsigmond, a nagy magyar regényíró, leányfalusi birtokán megbetegedett: súlyosabb természetű lábrándulást szenvedett és most ágyban fekszik. Telefonon felhívtuk a leányfalusi kúriát, az író maga vette fel a kagylót és a következőket mondta balesetéről és állapotáról: – Csakugyan beteg vagyok, itt fekszem az ágyban, vizesruhába pakkolva.” A megrándult láb ezúttal egy balul sikerült szénagyűjtés eredménye. Tovább »
A „börtönirodalom” klasszikusai között olyan szerzők vannak, mint Jack London, aki egy hónapot töltött börtönben 1894-ben. Közel egy évszázaddal később Jack Henry Abbott története keltett feltűnést: több évtizednyi rabságra ítélve emberölésért, egy kiváló könyvet jelentetett meg 1981-ben, In the Belly of the Beast címen, Norman Mailer közreműködésével. Mailer közbenjárására az erre feljogosított hatóságok feltételesen szabadlábra is helyezték Abbottot még a könyv megjelenésének évében. Hat héttel később a friss kötet szerzője egy lokálban leszúrta a tulajdonos vejét. Visszatért a börtönbe, végül 2002-ben öngyilkos lett. Tovább »
A három nap alatt látott túl sok film közül három szigetféle emelkedik ki: Banco Chinchorro korallszirtjei (Alamar), a zöld és vörös connemarai dombok (Nothing Personal), végül Szöul és az értelmezés zátonyának városi tájképe (Café Noir). Egy a képeiért, egy a történetmondásával és egy önmagában. Különös módon mindegyik a rendezője első alkotása. Tovább »
Kôji Yakusho: Gama no aburaKeleti film könnyet áraszt – és mosolyt fakaszt. A szerethető szereplőkkel csordultig teli Toad’s Oil visszamenőleg is jól elrontja a szerdai napot, mert hozzá képest minden más elkerülhetetlenül csalódást okoz. Mihez kezdhetünk szeretteinkkel, ha már nincsenek? Hogyan vannak azok, akik már nincsenek? A halott emberhez való viszonyunkról mint nagyon is élő viszonyról, amelyben az elhunyt már jelen nem lévőként „van” benne (úgy „van” benne, hogy ő már nincs: jelenlévő távollevő). Buddha light. Tovább »
1994-ben jelent meg, Hamburgban, az Anachronia című folyóirat első száma – 2010-ben a tizedik. A szerkesztő, Eve-Marie Kallen a bevezetőben Sziszüphoszt emlegeti, és bizonyára joggal, hiszen egy ilyen „anakronisztikus”, több nyelven közlő, sokfelé figyelő kiadvány tető alá hozása bizonyára sziszifuszi munkát jelent. Tovább »
