REFLEX

Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja

Film

Áldozatok, angyalok, tettesek

 

Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című első nagyjátékfilmjét a novemberi magyarszági bemutatót követő héten közönségtalálkozóval egybekötött erdélyi bemutatókörút során is megtekinthettek az érdeklődők.

A címbeli Valan egy fiktív várost jelöl, voltaképpen játékot teremtve a filmforgatási helyszín nevével – a Hargita megyei Balánbányával (Bălan) – a b hang v-re cserélése révén. A posztszocialista, lepusztult bányaváros perifériahelyzete, illetve az azt körülvevő magas hegyek, zord fenyőerdők látványa klausztrofób érzetet kelt, a film hangulatiságának egészét meghatározza ez a nyomasztó kilátástalanság. Tovább »

Film

Földi paradicsom

 

 

 

 

 

 

 

Hit, remény, szeretet. A három isteni erényen araszol fogcsikorgatva végig Ulrich Seidl három az egyben filmje, a Paradies. Mily fel nem ismert ürességek rejlenek mindhárom közepén! S az ürességek körül egy-egy iparág: szexturizmus, vallás, fogyókúraipar. Mézeskalácsszívek a szívtelen világban. A középre rendezett, szimmetrikus és nagyon tiszta beállításokban sápadt, kövér és szeretetéhes teremtmények. Éhező szellemek, szanszkritul preták.

Tovább »

Film

Ez is szerelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyenes vonalú egyenletes dráma, és egy jó taxisofőr szenvtelenségével tart a frontális ütközések könyörtelen logikájával és hirtelenségével bekövetkező végpontja (nem befejezése) felé az iráni Abbász Kiarosztami japán filmje. A negyvenes évek dzsessz-sztenderdjétől kölcsönvett cím egy illúzióra utal, a hangsúly mindvégig a „minthá”-n van. Mozi, így szemfényvesztés, de ugyanúgy az, mint a filmben megjelenített Tokió, a posztmodern nagyváros felsőfoka vagy az itt mozgó szereplők által élt életek.

Tovább »

Film

Macska a forró kását

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Se nem kerülgeti, se nem ront neki, mint tisztességes filmnek illene. Úgy hagyja a kognitív disszonanciát. De talán jobb is nem magyarázkodni akkor, ha az ember guruja egyrészt a tibeti buddhizmus kulturális gazdagságába a nyugati világ számára az elsők közt betekintést nyújtó láma, aki legalábbis a kagyü vonalnak a megszállt Tibetből való kimenekítéséért a legtöbbet tett, másrészt alkoholizmusába negyvennyolc évesen belehal.

Tovább »

Film

10. TIFF. Best of the rest és a naiv rajongás

Fliegauf Benedek: Méh

Még két filmről, hogy nyomtalanul el ne múljanak. A kortárs erkölcsfilozófián, alkalmazott etikán belül két témapreparátum ismeretes, amely inkább a katedrahuszárok, mintsem az úgynevezett utca embere számára releváns: a klónozás és az eutanázia mint az emberi létezéssel és méltósággal összefüggő határhelyzetek, illetve mint a pennák sercegtetésére szolgáló és filmtémaként sem újdonságszámba menő skolasztikus filozófiai problémák. A Mar adentro, valamint a Godsend az ismertebb és, mert sohasem a kérdés súlya számít, ugyanakkor sokatmondóan különböző minőségű filmes feldolgozások.

Tovább »

Film

Magyar napi tortúra, leszámolás

Hogy mennyire szenvedtem Tarr Béla filmjén (A torinói ló), azt nemhogy kár lenne tagadni és hiteltelen, de azt hiszem, része is ennek a sajátos filmélménynek. Azt persze szórakoztató volt látni, hogy a TIFF magyar napján összesereglett ismerősök, Kolozsvár színe-java ugyanolyan serényen távozik a filmről, amilyen elszántan negyven-ötven perccel azelőtt a terembe igyekezett. Nem mellékes azonban, hogy unalomból vagy a mozizás kínjából eredően menekül, vagy éppen ezekért marad ott az ember. A film ugyanis korántsem olvastatja magát, szándékosan a nézhetetlenséggel kacérkodik, és persze élvezhetetlen, nincs benne semmi, sőt a végére az is kiürül (Tarr Béla utolsó filmje, mondta), ez igaz.

Tovább »

Film

10. TIFF fesztiválfelező. Rögtönzés

Srinivas Sunderrajan: The Untitled Kartik Krishnan Project

Egy nagy dán gondolkodótól kölcsönzöm az első leütést. A fesztivált és a filmet csak visszafelé érthetjük meg, de csak előrefelé élhetjük, nézhetjük. Mégsem túl szerencsés, ha a TIFF-ből jelen időben leginkább a régi idők TIFF-je emelkedik ki: a vetítési időpontok és a mozik közötti viszonylagos távolságok által átszervezett városélmény, a még történőben lévő szerkezet, a kockázat emléke. Ez az idei reklámfilmben megidézett bizonytalanság a babérokon való pihenés helyett éppenséggel az, amiért a kísérletező, független filmeket és az ugyanilyen fesztiválokat szeretni lehet.

Tovább »

Film

Hitchcock

A román közszolgálati televízió kulturális csatornája jóvoltából hetente megnézek egy-egy Hitchcock-filmet. A krimi klasszikusának életműve szilárdan tartja pozícióit a 20. század filmművészetében. A kérdésre, hogy mi is e félórányi terjedelmű művek sikerének a titka, viszonylag egyszerű a válasz. Három jellemzőjüket emelném ki. Tovább »

Film

Három zöld sziget (TIFF-napló, június 3-5.)

Jung Sung-Il: Café Noir

A három nap alatt látott túl sok film közül három szigetféle emelkedik ki: Banco Chinchorro korallszirtjei (Alamar), a zöld és vörös connemarai dombok (Nothing Personal), végül Szöul és az értelmezés zátonyának városi tájképe (Café Noir). Egy a képeiért, egy a történetmondásával és egy önmagában. Különös módon mindegyik a rendezője első alkotása. Tovább »