Anachronia vagy Sziszüphosz
1994-ben jelent meg, Hamburgban, az Anachronia című folyóirat első száma – 2010-ben a tizedik. A szerkesztő, Eve-Marie Kallen a bevezetőben Sziszüphoszt emlegeti, és bizonyára joggal, hiszen egy ilyen „anakronisztikus”, több nyelven közlő, sokfelé figyelő kiadvány tető alá hozása bizonyára sziszifuszi munkát jelent.
Heine-verssel indít az Anachronia, aztán következnek Németországban ma élő szerzők meg bőséggel magyarok (Szalai Erzsébet, Bodor Ádám, Bíró Yvette, Rózsa Mária, az újvidéki Faragó Kornélia – tanulmánnyal, prózával – német, francia vagy angol fordításban), ír prózaíró, spanyol filozófus. A szerkesztői szándékot a legjobban talán az észt költő, egyetemi tanár, Jüri Talvet hosszabb írása fejezi ki: Európa – falak nélkül, hirdeti a szerző, észtül, angol, franciául és németül, egyebek közt a balti államok összefogását sürgetve. Nem anakronisztikus okfejtését németre fordított verse követi, az Álom Németországban, 1988.
Különös asszony lehet az Anachronia-szerkesztő Eve-Marie Kallen, érdemes figyelni rá.