Posts Tagged ‘iszlám’

Bugyrok, próféciák

vasárnap, október 13th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szomáliai nomádból holland parlamenti képviselő, első számú közellenség, kétszeres emigráns, illetve ki tudja, hányszoros politikai menekült – valószínűtlen életpálya, amely (különösen egy nő számára) csupán a liberális modernitásban lehetséges, és annak minden ellentmondásával és civilizációs hadviselésével is a legjobb kifejezője. Az egyik ellentmondás: általában tiltakozni illik a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés, a szexizmus ellen, feltéve, hogy ez a „saját”, a nyugati nők ellen irányul; egyébként hajlamosak vagyunk azt a liberális tolerancia nevében pusztán kulturális pikantériának felfogni, hogy szűklátókörűség, például – a kritika vitorlájából a szelet eleve kifogni próbáló fogalommal élve – „iszlamofóbia” gyanújába ne keveredjünk. Ami a civilizációs hadviselést illeti, a szerzőnek, Ayaan Hirsi Alinak van oka rá, hogy az efféle multikulturalizmus ellensége legyen: gyerekkorában többek között női nemiszerv-csonkítást szenvedett, felnőttként – az iszlám bírálata miatt – életéért kell(ett) rettegnie a nyugati világ kellős közepén (részletesebben lásd Infidel című, 2006-ban a New York-i Free Press által kiadott önéletrajzát; illetve magyarul az Ulpiusnál 2008-ban megjelent Hitetlent).

(tovább…)

Izsák húga

csütörtök, augusztus 8th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

A hagyományos zsidó imarendben a férfiak ezt mondják: „Áldott vagy Te, világ Királya, aki nem teremtettél nőnek” – míg a nők: „…aki kedvére teremtett”. Nem ismerek őszintébb (és persze kiábrándítóbb) imát, mint az előbbi. A monoteista rokonvallások, speciel az iszlám istenük nemében osztozó (értsd: férfi) hívei sem mondhatnák különbül.

Nőnek születni nem főnyeremény Kínában sem – és erről ott ugyanúgy a hagyomány, illetve annak ápolói tehetnek –, ahol a hivatalosan „családtervezési politika” néven ismert társadalmi mérnökségi beavatkozás, az „egy család – egy gyerek” elv következtében a lánygyermektől szívesebben megszabadulnak (nemek szerinti szelektív abortusz, csecsemőgyilkosság, árvaház, „export” örökbe fogadtatás stb.). Ázsiában a legmagasabb a „hiányzó nők” aránya (lásd az „Asia’s missing women” problémakörét), és a lánygyermekek mortalitási rátája gyanúsan magas – a klasszikus genocídium, a népirtás mintájára ún. gendercídiumra („nemirtás”) utaló adatokkal. Mint Daniel C. Dennett írja, Kínában „mindenki fiút akart – a kivénhedt mém alapján [ez a kulturális átadás egysége, a gén mintájára – R. L.], amely egy korábbi gazdasági állapotban való tenyészésre termett –, úgyhogy a lányokat hatalmas számban elvetélték (vagy megölték születéskor)” (Breaking the Spell. Religion as a Natural Phenomenon. Penguin Books, 2006. 333.).

Nem főnyeremény nőnek születni sehol – mondjuk épp nyeglén vagy keserűen (Yoko Onóval: „a nő a világ niggerje”), holmi retorikai vagy zsurnalisztikai fogásból itt akár, és szinte bele se gondolva, mit is feltételez, ha szó szerinti főnyeremény lenne! Pakisztánban az. (tovább…)