Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói

 

Szőcs Petra kötete, A gonosz falu legszebb lakói nem hétköznapi perspektívából tárgyalja az idegenség, elidegenedés, az emberi kapcsolatok és mindennapok kérdését. A filmrendezőként is tevékenykedő szerző meghökkentő, szürreális képek által teremti meg a műveire jellemző újszerű atmoszférát, az erős vizualitású versek váltakozása, az emlékezetes szereplők felvonultatása pedig forgatókönyvszerűvé teszik a kötet egészét. A valóság és az álmok mágikus világának elemei keverednek szövegeiben, számos helyen össze is mosódva egymással: két orrú és ötszemű nagybácsik, szellemek, tarkókon lévő férfiarcok. Egymástól rettegő, maszkos emberek is megjelennek, plexipajzsos orvosok tűnnek fel, a Sion hegyének elvesztése mellett: mindez mára a valóság részét képezi, nem feltétlenül a képzelet világához tartozik.

A jelenkor járványtapasztalatát precízen körvonalazza a kötetben megjelenő betegségtematika és a középkor tapasztalatának elegyedése, összeköttetésbe kerül a múlt és jelen, kiélezve a betegségekkel szembeni küzdelem örök voltát. A pestisdoktor alakja a könyvborítón kívül megjelenik több alkotásban is: A háború utolsó áldozata című versben például madárcsőrös álarcát hátrahagyva ugrik le egy világítótoronyból, ezzel sugallva a remény végleges elveszését. A középkorban pestis- és leprakórház, elmegyógyintézet vagy éppen apátságok helyszíneként szolgáló monasztikus sziget sokszor visszatérő motívum a műben. Már a kötet nyitódarabjának címében (A monasztikus szigeteken rossz a levegő) találkozunk a kifejezéssel, mintegy konkretizálva ezzel a többi vers helyszínét. A kötet harmadik ciklusának címe Tizennégy arckép a monasztikus szigetről, ebben egy elmegyógyintézet pácienseinek tünetegyüttese, kezelési módja vagy lelki és szellemi állapota tematizálódik. Mindenik karakter leírása hétköznapi dolgokból tevődik össze, az olvasó néhol magára is ismerhet, különössé a szokatlan összeegyeztetések által válnak.

A ciklus utolsó darabja egy, a szerző által készített fénykép, amely Az áthaladó címet viseli. A képen egy magába forduló, imádkozó nőalakot láthatunk, aki, a címből kiindulva, csupán átutazóban van a szigeten, prezentált lélekállapota pedig feltételezhetően a szigeten látottak következménye. A képi fókuszú versek közé zavartalanul épül be líraiságával, szemléltetve a két médium közti átjárhatóságot.

A sziget, izoláltsága által, asszociálható a címben megjelenő faluval, páciensei, szerzetesei, a versbeszélő a falu lakóival. A kollektivitás lépten-nyomon megjelenik a sorok közt, a lírai én számos helyen többes szám első személyben hivatkozik magára és környezetére, mint közösségre, melynek megvan saját értékrendje, megvannak saját szokásai. Hitvilágának jelentős részét képezik a babonák: a füvek égetése „Égess kék füveket a tereken” (7.), lóhere préselése, dió- és birsalmafák, indigóvirág és rózsa mind-mind jelentéssel bírnak.

A temetés és esküvő szertartása, mint egy kisközösség fontos eseményei, újra és újra visszatérő elemekként hordozzák magukban a falu életének ciklikusságát. A házasságkötés, az örök hűség gondolata azonban néhány helyen szorongást keltő képekkel övezve jelenik meg.

„Korán érkezünk, nehogy úgy tessék, nem akarunk részt venni / az ünnepségen, saját vérfertőző esküvőnkön.” (36.)

Napjaink igencsak gyakran előkerülő témája, a nőiség sem marad érintetlen. Milyen lehetőségei vannak egy nőnek a társadalomban, vagy akár egy kisközösségen belül? Női sorsok, különböző női karakterek révén kapunk viszonylag deprimáló képet a nők egykori és jelenlegi helyzetéről. „Nem kell megijedni: a nő egyre több jogot akar, de végül / az otthon felé tart, nem lesz külön erő, külön akarat, / csak nő.” (25.) ‒ vonja le a konklúziót A molett menyasszony sminkje című ciklus 1935. karácsonyát idéző darabja: a nőnek, bármennyire is próbálkozik, nincs más választása, mint előbb-utóbb betölteni a számára kijelölt szerepet a társadalomban. Ez a ciklus kifejezetten a nőiség kérdése köré épül, nőalakokat sorakoztat fel ‒ hazugságokat latba vető és azokon túllépni képtelen szeretők, a férjüket fenyegetéssel magukhoz láncoló és álmaiktól megfosztott menyasszonyok ‒, akiknél rendre megfigyelhető a kiábrándulás valamely formája.

A kötet három rövidversében szintén nők kapnak főszerepet, s bár sűrítettségük miatt nem engednek nagy teret az interpretálásra, a különböző foglalkozású nők emlékezete, munkásságuk elenyésző volta olvasói részvétet von maga után. Pár soros életrajzi adatok, elegendő abszurditással ahhoz, hogy megállják helyüket a kötetben: egy textilművésznő, Gecser Lujza lebontott köztéri műveinek lajstroma, Egy geológiai szakírónő emlékezete cím alatt megjelenő könyvkatalógus két sora, már nem rendelhető könyvekkel, illetve a Rust című film forgatása közben, 2021-ben lelőtt operatőrnő, Halyna Hutchins munkái.

„Darlin’, 2019/ To the New Girl, 2020/ Rust, felfüggesztve” (66.)

Hogy miért esett a választás épp ezekre a nőalakokra? Szőcs Petra egy interjújában elmondja, volt olyan időszak, amikor a hétköznapok során szembejövő információhalmazból bármit beemelt műveibe: „A pillanatszerűségre, esetlegességre utaztam.”

Összességében elmondhatjuk, hogy A gonosz falu legszebb lakói elsődlegesen láttat és figyelni tanít. Új perspektívába helyez hétköznapi dolgokat, melyek által a legbanálisabbnak tűnő jelenségek is izgalmassá válnak. Sokrétű alkotás, melyet érdemes időnként újra leemelni a polcról, hiszen mindig újabb részleteket és összefüggéseket fedezhetünk fel benne.

 

(Magvető, Budapest, 2022.)

 

Nagy Kriszta