Michnik

Nagyszámú, főleg fiatalokból álló közönséggel találkozott Adam Michnik a napokban a kolozsvári Egyetemiek Házában. Fiatalos külseje nem árulja el, hogy 64 éves. Amikor először láttam, közel húsz éve, nemcsak felajzott, de zaklatott férfi benyomását keltette. Most beszéde, egész magatartása higgadt, szinte derűs nyugalmat áraszt.
Alighanem Lengyelország leghíresebb és legnagyobb hatású publicistája. Az általa vezetett Gazeta Wyborcza naponta 500 ezer példányban jelenik meg – óriási szám a mai válságos időkben. Fiatal korától kezdve tiltakozó és ellenálló, 18 évesen került először börtönbe. A hetvenes évek végén egyik megalapítója a rendszert megingató szakszervezetnek, a híres Solidarnostnak. Amikor a börtönbe zárt disszidensnek a belügyminiszter felajánlotta, hogy szabadlábra helyezi, és a Cote d’Azurön üdülhet, ha félreáll és abbahagyja a politikai küzdelmet, vitriolos hangú levélben utasította el a becstelen ajánlatot. Pedig társaival együtt tudta, hogy a játék nem babra megy: azokban az években több tucat áldozata volt a rendszer elleni fellépésnek.
Előadása döntően az elmúlt húsz év értékelése és elemzése. Határozott tételekben foglalja össze mondanivalóját. A rendszerváltás egyszerre hatalmas siker és kudarc. Siker azért, mert a zárt, diktatórikus hatalom helyét átvette a nyílt, demokratikus társadalom. A demokrácia azonban sajátos rendszer, mivel abban egyenlők a jók és a rosszak, az okosak és a buták, a becsületesek és a becstelenek. A demokrácia távolról sem tökéletes, de ezt el kell fogadnunk – egyedül a diktatúra hirdeti magáról, hogy tökéletes.
Az elmúlt húsz év legnagyobb sikere, hogy – Jugoszláviát leszámítva – háborúk és fegyveres konfliktusok nélkül ment végbe egy nagy politikai átrendeződés. Európában, de különösen annak keleti felén, egyetlen országnak sincsenek vitathatatlan határai. A lettek és a lengyelek, a lengyelek és a németek között – és a sort tovább lehet folytatni – lehetnek sérelmek vagy problémák. Annál nagyobb eredmény, hogy e húsz év elteltével a határkérdés lényegében elvesztette jelentőségét, hiszen megvalósult a határok teljes átjárhatósága.
Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás társadalma rengeteg megoldatlan kérdéssel néz továbbra is szembe. Az európai egyesülésnek vannak hívei és ellenzői. Nem problémátlan a múlttól való elszakadás sem, mert egyesek főleg előre tekintenek, mások továbbra is a múltat fürkészik, és annak a rendezetlensége foglalkoztatja őket. Holott a múlt lezárult, visszatérésétől nem kell tartani. Amitől tartani lehet, az inkább a jelen feladatainak rossz tematizálása és intézése, az ellentétes táborok romboló viszálya, amely megmérgezi a társadalmi légkört.
Hasonlóan világos fogalmak mentén fejtegette Michnik a nemzetközi politika alakulását is. Lengyel, demokrata, kritikai nézőpontból – a magát függetlennek valló értelmiségi nézőpontjából.

(A szabadság útjai – Adam Michnik és Emil Hurezeanu beszélgetése. 2010. április 28., Kolozsvár, BBTE, Auditorium Maximum)