Hit, remény, szeretet. A három isteni erényen araszol fogcsikorgatva végig Ulrich Seidl három az egyben filmje, a Paradies. Mily fel nem ismert ürességek rejlenek mindhárom közepén! S az ürességek körül egy-egy iparág: szexturizmus, vallás, fogyókúraipar. Mézeskalácsszívek a szívtelen világban. A középre rendezett, szimmetrikus és nagyon tiszta beállításokban sápadt, kövér és szeretetéhes teremtmények. Éhező szellemek, szanszkritul preták.

Az Édenkertben nem jó a kiszolgálás.

Önkéntelenül az ismertebb osztrák boncmester, Michael Haneke Jegesedés-trilógiájával (1989–1994) kínálkozik az összehasonlítás. Így Nyugaton a helyzet változatlan lenne. Csakhogy Seidl tévelygő lelkei még nem jegesedtek el, a szívük nagyon lágy és gyenge. Mégis hogyan lehet a szeretetéhség undorító?

A kert, amelyben élünk: földi paradicsom, visszaűzetés. (Paradies: Liebe. 120 perc, 2012; Paradies: Glaube. 113 perc, 2012; Paradies: Hoffnung. 91 perc, 2013. Rendező: Ulrich Seidl.)

Rigán Lóránd