1. Ideje lenne kikezdeni a helytörténeti kézikönyv műfaji monopóliumát.

 

2. Minden ellenkező látszat dacára a város elsősorban nem egy materiális dolog, hanem a szubjektív megélések és jelentéstulajdonítások bonyolult rendszere, illetve mindezek háttértartománya. Csupán a városlakó reális. A város olyan imaginárius tárgy, melyet az egyéni képzelet reprezentációi, a különböző beszédmódok, végső soron az emberek találkozásai konstituálnak.

 

3. Hányféleképpen beszélhetünk egy városról? Milyen igeidőkben? A városról szóló beszédnek nincs kitüntetett műfaja. A róla szóló, sajátos (plurális) létmódjának megfelelő könyvben az egyszerű mellérendelés logikája szerint helyet kaphat egymás mellett az interjú és a vers, a muzeális leírás és a reklámszöveg. (Kolozsvári evés-ivás, kávéházak, kocsmák, partykultúra, klubok, szórakozóhelyek és egyéb szociális terek, fesztiválok és focimeccsek, színház, koncert, könyvesbolt és kiállítóterem stb.)

 

4. Egy város bemutatásához semmi sem illik inkább, mint a töredékesség. A forgalmasabb utcákon való séta közben a szembejövők, a színfoltok, a szagok és a hangok, egyáltalán az érzetadatok meglehetősen gyorsan és összefüggés nélkül váltják egymást. A város egyszerre fragmentált és szinesztéziás hatását tükröztetni kell a szerkesztésben.

 

5. A Kolozsvárról eddig megjelent könyvek fő fogyatékossága, hogy csupán egy város emlékezetét ápolták. Kolozsvárhoz, amely nem egy elsüllyedt Atlantisz, ehelyett (emellett) fogyasztói és városhasználati útmutatót kell nyújtani.

 

6. A városban való létnek nem a szemlélet (turisztika, városnézés), hanem a cselekvés kategóriájához van köze (bolyongás, séta, császkálás stb.). Esztétikai helyett etikai viszonyulásra van szükség, amire a Kolozsvári beugró didaktikus reklámfilmje céloz. A film megjelenít egy tabut, és ezzel megvonja a városhasználat egy lehetséges határát. Nem a Mátyás-szobor szemléletét felváltó, szó szerinti „szoborhasználat” anarchizmusát javasolja, hanem a városi tér visszafoglalását a munka/városnézés dichotómiájának uralma alól, olyan kategóriák javára, mint a találkozás, a játék, a kószálás és – szépségesen nosztalgikus polgári kifejezéssel élve – a tisztes séta.

 

7. A város a különböző, egymással eszmét cserélő egyének szoros egymás mellett lakása, szomszédossága, összetelepülése (szünoikiszmosz) folytán látja el funkcióját mint kultúratermelő nagyüzem. Az urbanitás dialogikusság, néha hangzavar. Kórusmű (korális film).

 

8. A könyv nem reprezentálni fogja Kolozsvárt egy külső, szilárd pontból, ahol az ártatlan szemlélő a lábát megveti, hanem a része lesz. Ha a várostérképet leterítem a földre, valahol adott egy pont, ahol a térkép pontosan fedi a teret: a reprezentáló és a reprezentált egybeesése, amelyben a szempont része a látótérnek.

 

9. A város puszta leírása is utópikus: a jelen nosztalgiája ez.

 

10. Csoportkép, telefonkönyv, térkép, időjárásjelentés, szonett, képeslap, szuvenír, plakátok, menetrend.

Rigán Lóránd