(Szilágyi Zsófia: Móricz Zsigmond. Kalligram, Pozsony, 2013.)

 

Szín: veres

Szó: modell

Ennivaló: teljes menü

Színész: Peter Ustinov

Zene: Pink: Try

1. Szilágyi Zsófia a Móricz-életrajzot és pályarajzot helyezi előtérbe monográfiájában, de egyben dialógusba is az életművel.

2. Kontextus kérdése, hogy egy ilyen megközelítés mennyire látszik innovatívnak egy-egy életmű szakirodalmában.

3. Ha közben nem volna jónéhány évtizednyi lebontandó imázs-elem, ha nem kellene a Móricz-arcot „lemaratni”, mint idősödő nőknek a Rab oroszlán című regényben, akkor ez az oda-vissza mozgás is inkább tradicionális monográfiát eredményezne a hangsúlyok miatt.

4. A Móricz-újraolvasás sajátossága viszont éppen az, hogy az igazán radikális áttörést nem a „szövegközpontú” olvasatok hozták meg, hanem azok, amelyek az imázsteremtés összetettségét vizsgálták, s ezek, életrajzi összetevőik miatt az úgynevezett nagyközönség érdeklődését is fölkeltették.

5. Szilágyi Zsófia könyve következésképpen kettős kód szerint olvasható: életrajz és meta-életrajz is egyben.

6. A szerző legjellegzetesebb döntése mégis írói természetű: minden egyes pályaszakaszhoz, tárgyalandó műhöz/témához keres egy-egy fogódzót/oldalnézetet, amely valamiképpen „kibillentheti” a korábbi olvasatokat.

7. Hol egy kiadói reklámfüzet, hol perekről szóló beszámolók, hol levelek, naplófeljegyzések teremtenek hátteret ahhoz, hogy az egyes fejezetek izgalmas, feszültséggel teli történetekké alakulhassanak.

8. Móricz érdeklődési köre egy paradoxonba sűrítve: monomániásan szerteágazó – ezt próbálja érzékeltetni valahogyan a könyv.

9. A monománia a férfi–nő viszony, annak is különösen az esküvőt/együttélést követő időszaka, amely furcsán mosódik egybe mindannyiszor az író és modellje viszonnyal; a szerteágazás az élet (különösen a magyarországi, társadalmilag rétegzett élet) teljességét befogni kívánó vágy.

10. Szilágyi Zsófia könyve meggyőzően rajzolja ki a karaktert, akire ez a „monomániás szerteágazás” jellemző; ebből adódik, hogy bizonyos Móricz-könyvekről szóló eszmefuttatásai jobban megmaradnak majd emlékezetünkben annak ellenére is, hogy nincs a monográfiának markáns opciója arról, hogy melyik lenne a Móricz-életmű „központi”, „legértékesebb” darabja.

 

Balázs Imre József