1 REFLEX » Blog Archive » Tíz mondat egy világjáró ibérről

Tíz mondat egy világjáró ibérről

news informationnews information,sport,health

Ferenczes István: Zazpi (Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2010.)


Szín: fekete

Szó / szókapcsolat: inka

Ennivaló:

Színész(nő): Penélope Cruz

Zene: Carlos Santana feat. Mana – Corazon Espinado

10 mondat

 

1. Latinos erotika, konkvisztádorok, kivándorlás, katolicizmus, első benyomásra ezekkel a fogalmakkal lehet körülírni Ferenczes István vállalkozását.

2. Esteban Zazpi de Vascos Y Aitzgorri életútja a nyughatatlan, de erős önérzetű és igazságérzetű kalandoroké, alulnézetből mesélt és persze áthallásos történelemkönyv baszkokról, kecsuákról, spanyolokról, székelyekről.

3. Az áthallások a könyvben többfélék: egyrészt az anyaország – országon kívüliség kérdése vetődik fel, ezzel a szóhasználattal, többször is; Zazpi opciója az időtlen és absztrakt, nyelvben és kultúrában létező hazáé, ahogy ezt magyar párhuzamokból jól ismerjük. (L. Búcsú Spanyolországtól)

4. Másrészt megjelenik az Ady Endre-féle Kompország-képzet is, indián közeggé stilizálva; innen nézve jól látszik, hogy a Ferenczes István korábbi remekművének, a Didergésnek a hibrid (csángó) nyelvi identitása mögött ott volt ez a kompország-szerkezet: „Ide-oda löki a hullámzó tenger, / sodorja egyik parttól a másikig”. (Kompország)

5. Zazpi verseit az 1700-as évek végére, illetve az 1800-as évek első felére datálja „közreadójuk”, aki ezzel belép a teljes kötetre rúgó szerepköltészeti vállalkozások szerzőinek sorába: Fernando Pessoa, Faludy György, Weöres Sándor, Méliusz József, Kovács András Ferenc, Baka István, Király László és társaik közé.

6. Azzal, hogy Ferenczes „latin” közegbe és egy másik történelmi korba teszi át a „székely” problematikát, két dolgot nyer a párhuzamos sorsok, helyzetek áthallásai mellé: a szerelmi költészet latinos temperamentumát a „fekete liliom”-versekben, illetve a hatalmi viszonyok nyersebb, direktebb kifejeződését a királyok és alkirályok, hódítók és meghódítottak esetében.

7. Formailag népdalformák, románcok reprezentálják a „latin” hangulatot, ehhez gyakran használt leleményként még hozzájárul a hétsoros félszonett-forma (sőt, egy ezekből írott, nyolctételes félszonett-koszorú is, Gozorú címmel), a pikánsabb tartalmak pedig limerickformába kerülnek (Vulgarden), alighanem egy „ánglus matróz” hatására, akinek egy hasonló strófákban énekelt balladáját hallgatja Zazpi. (Siralmas éneke)

8. Zazpi hányódásai, szerelmi problémái a könyv vége felé egy sajátos, misszionárius és misztikus katolicizmusban oldódnak fel: előbb a paraguayi dzsungelben keresi korábbi jezsuita hittérítők munkájának nyomait – a miséhez tartozó latin énekeket találja már csak az indiánok között.

9. A könyv utolsó, prózai betéte egy szentté avatási folyamathoz szükséges legendaképzés hangnemében szólal meg, sok parodisztikus elemmel, de mégis egyfajta emelkedettséggel.

10. Zazpi a gyengeelméjűek gondozására kialakított kolóniára kerül, ott énekével, festményeivel beindít egy „gyógyító” folyamatot a közösségben; munkáját azonban az egyházi hatóságok cenzúrázzák, Zazpi visszavonul magába, füvet eszik, és végül, egyfajta groteszk csodaként szamárrá változik, és elkóborol a dzsungelben: ez a befejezés, nagyon szerencsésen, olyan irányokban is megnyitja a könyv terét, amelyeket maguk a versek egyébként nem jártak be.

 

Balázs Imre József

Tags: , ,

Hozzászólások lezárva.