A Kandúrember karmol, nagyokat ugrik és naponta tizennyolc órát képes aludni anélkül, hogy belefáradna. Legalábbis a SuperCostel című képregény alkotója szerint.
SuperCostel egyébként szemüveges, sörpocakja van és állandóan micisapkát és tornatrikót hord. Mint mondjuk egy normál romániai lakótelep normál lakója. Különleges jellemvonása még, hogy sokat ül otthon, és hogy macskákat tart.

Kiindulópontként kettőt. De van egy teóriája: „Van egy kritikus macskamennyiség, amely egy házban tartható. Ha túlléped a kritikus mennyiséget, a dolgok kontrollálhatatlanná válnak.” Costel szerint a kritikus macskamennyiség 2. (Merthogy annyi van neki.) A fekete macskák testvérisége című képregény cselekménye ott indul, hogy Costel úgy dönt: a kritikus mennyiség háromra növelhető. Ürügy kell ugyanis hozzá, hogy örökbe fogadhasson egy fekete macskakölyköt. A lavina ezzel beindul. Az ok: „Éjjel minden macska fekete. De csak a legbátrabbak feketék nappal is!” – ahogy a képregény mottója mondja.
A fekete macskákról sokminden kiderül a képregényből: például hogy gondolatolvasók. Illetve hogy a boszorkányüldözések korában, amikor különös veszélyeknek voltak kitéve (csatolt áruként szerepeltek például a boszorkányégetéseken), létrehoztak egy titkos szervezetet, amelyik évszázadokon keresztül fennmaradt. A szervezet előbb-utóbb Ozzyt, a Costel fekete cicáját is megkörnyékezi, és titkos és életveszélyes feladatot kap a Nagy Fekete Macskától. Costel és a másik két kandúrja számára viszont gyanús, hogy a fekete macskák találkahelyére való bejutáshoz a jelszó Mohamed macskájának neve. Nyomozni indulnak, és be is hatolnak a titkos társaság fészkébe…
A történet fordulatos, és parodisztikus elemek fűszerezik – a nevek, a képi és szöveges utalások a 101 kiskutya című rajzfilmtől Supermanig és Tarantino-opuszokig terjednek, a végső poén pedig az AristoCats-nézőknek lesz majd ismerős. Tulajdonképpen ez, a műfajon-belül / műfajon kívül billegés teszi meta-képregénnyé SuperCostel kalandjait: azt, hogy hogyan is viselkedjék szuperhős-karakterében, nyilván a korábbi szuperhős-képregényszereplők mintájára sajátítja el. Az előző részből pedig tudjuk: Kandúremberré úgy lett, hogy megharapta egy macska. (A sajátja, mert csalt pókerben.)
Nem annyira az artisztikus rajzok teszik tehát bevonhatóvá a munkát a képregénykultúra számon tartásra érdemes művei közé (a rajztechnika egyébként oké, de semmi különös), hanem a jó cselekménybonyolítás, a humor és a reflexió magára a képregénykultúrára. SuperCostel a kelet-európai lakótelepek rejtőzködő hőse: ez a környezet is megérdemli a maga szuperhőseit, természetesen.
(JUP: SuperCostel şi Confreria Pisicilor Negre. www.supercostel.ro)

Balázs Imre József