REFLEX

Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok

„Ideje lenne már kicsit meghatódni” ‒ olvashatjuk Kustos Júlia zárszavait a Tehetetlen bálványok című kötetben, és e szavak utalhatnak az érzelmek megélésére való vágyra, valamint arra is, hogy már igazán illene gyengédséget és rokonszenvet gyakorolni valami iránt. Bármelyik olvasatot részesítjük előnyben, kétségtelen, hogy egy olyan, önmagunktól eltávolodott állapotból indulunk, amelyben már eluralkodott rajtunk a közöny. Hogy az érzelmi kiüresedettség mindennél veszélyesebb állapotából kilábaljunk, valahogy vissza kellene találnunk önmagunkhoz. De mi történik akkor, ha megfogadjuk anyánk tanácsát, behajtjuk magunk mögött az erkélyajtót, kipróbáljuk, milyen az izgalmaktól távol, és megtapasztaljuk a csönd árát? Hogyan kezdjük el feltekerni a magunkhoz visszavezető fonalat, és mely csomópontok kibontásánál jutunk el a meghatottság felszabadító érzéséig? Kustos Júlia verseskötete, a Tehetetlen bálványok megmutatja, hogy önmagunk társaságában lenni egyszerre a legfélelmetesebb és legszórakoztatóbb időtöltés. Rámutat arra is, hogyan válunk gyakran akaratlanul is mások bálványaivá, és mennyire tudunk szenvedni ennek súlya alatt, hogyan hat ránk a magány, és milyen következményei vannak a konstans egyedüllétnek.