„Főállású költőként” dolgozott Parti Nagy Lajos az utóbbi két évben a Létbüfé című kötetén, mely az első lírai kötete a 2003-ban kiadott grafitnesz után. De elmondása szerint a költészet fontosabb számára, mint hogy szakmaként tekintsen rá. Az elmúlt tizennégy év alatt leginkább prózát írt, de közben gyűltek a töredékek is, és végül két éve döntött úgy, hogy ezeket egy kötetté gyúrja össze. Ő is a díjazottak között volt György Alida, Székely Örs és Szöllősi Mátyás mellett a Látó szépirodalmi folyóirat nívódíjátadóján, melyre szombaton került sor Marosvásárhelyen, a Yorick-stúdióban.

Az estet a Látó főszerkesztője, Kovács András Ferenc nyitotta meg, és indításképpen az idén 26. alkalommal kiosztott díj történetét vázolta fel, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy ez az elsők között megalapított rendszerváltás utáni irodalmi díj, hiszen 1991 óta osztják ki.

A díjazottokkal Varga László Edgár, új Látó-szerkesztő beszélgetett. A két debütdíjasnak, Székely Örsnek és György Alidának azt a kérdést tette fel, hogy milyen napjainkban debütálni, hogyan lehet részt venni az irodalmi életben, illetve miszerint választják ki a lapot, melynek írásaikat elküldik. Örs kezdetben a lapok beállítottsága alapján döntött, hogy milyen szinten foglalkoznak tehetséggondozással. De később, a Szem elindítása után, ahol egyszerre lehet szerző és szerkesztő, több biztonságot érzett a publikálásban. Alida, aki jelenleg a Helikonnál tudósító, főleg másoktól, nála tapasztaltabb emberektől próbál tájékozódni, publikálási lehetőségeket keresni.

Szöllősi Mátyás két verseskötet és ötévnyi szünet után egy novelláskötettel jelentkezett. Régebben is írt novellákat, drámát, csak nem publikálta őket, de a második kötete után arra hívták fel a figyelmét, hogy érdemes lenne prózakötettel próbálkoznia. Ugyanakkor nem hagyott fel a versírással, és a jövőben további versesköteteket tervez megjelentetni.

Székely Örs arra a kérdésre, hogy mennyire fontos alkotóként az utazás, azt válaszolta, hogy számára az fontos, hogy az ember mindig más „porfészket” lásson, és érdekesnek találja megfigyelni a különböző városok különféle térrendezési megoldásait. Elárulta, hogy jövőre tervez verseskötetet megjelentetni, ebből olvasta fel A bika, majd a Látóban is megjelent diptychon, majd Zárt kertek című verseit.

György Alidának négy megjelent novellája van, és a bölcsészet után most film-fotót tanul. Fontosnak tartja betekinteni a filmkészítésbe, ezáltal is fejleszteni látásmódját. Végül a Látóban megjelent Madárijesztő című novelláját olvasta fel.

Szöllősi Mátyás is aktív fotós, a Budapest Katalógusba több, mint hatszáz portrét készített budapesti emberekről, és ezáltal ugyanennyi történetet hallgatott meg, melyek főleg a karaktereinek megformálására vannak hatással, de szintén nagyon fontosnak tartja az utazást, terekben való mozgást és emberek figyelését. A Látóban megjelent és az eseményen felolvasott Esztena című novellája is kapcsolatban áll az utazással, emberek figyelésével.

A kérdésre, hogy vajon miért fontos sérült embereket az irodalomba hozni, Parti Nagy Lajos azt válaszolta, hogy Dumpf Endre, a Létbüfé „szereplője” nem biztos, hogy sérült, ha pedig igen, akkor mindnyájunk, de legalábbis az ő sérültségét reprezentálja. Dumpf nem őrült, nem sérült, ő kívülről tudja a világköltészetet, csupán nem pontosan. Ezután az új kötetéből olvasott fel töredékeket Parti Nagy Lajos.

Az estet, mintegy keretbe helyezve, Kovács András Ferenc zárta, az ünnepi gála a Látó szerkesztőségében folytatódott.

Ádám Szilamér