Tíz mondat a komponálásról
Csehy Zoltán: Homokvihar (Kalligram, Pozsony, 2010.)
Szín: homokszín
Szó / szókapcsolat: mix
Ennivaló: datolya
Film: Az angol beteg
Zene: Nightlosers: Mystery Train
Tíz mondat
1. Megismételhető-e a klasszicista költészet bravúrja, ha a sajátos antik motívumkészlet helyére valami más kerül?
2. Csehy korábbi könyvei persze nem klasszicisták voltak, hanem szerepjátékok idézőjelei között játszottak a mostanihoz nagyon hasonló játszmákat.
3. Az, ami a korábbi könyvekben az antik és újlatin kultúra toposzrendszere volt, a Homokviharban a zenei terminusok, zenetörténeti és zeneelméleti epizódok gomolygása – legalábbis a könyv első felében.
4. A zenéről való beszéd zenei beszéd is – tételekké szerveződik, megvillant és kibont bizonyos motívumokat.
5. A nagyobb struktúrában látszik igazi jellege.
6. Van két Kassák-utalásos verscím a kötetben (Orfeokassák, Kavafiszkassák), amelyek sajátos hibridként működnek, kétféle világ összeillesztéseként.
7. De Kassák hangját, dikcióját talán még inkább belehallhatjuk a Cage Pozsonyban című szövegbe – itt elvonttá válik a nyelv, a kassáki módon, de a kassáki „pedagógiai” tétek nélkül: „Merce Cunningham egyetlen mozdulása a színpadon amikor gumivá válik benne a halál csontja két évszak határán ahol a legaktívabb az időtevékenység”.
8. A második könyv, maga a Homokvihar a hagyománnyal kezdeményezett dialógus újra, ahol nincs közvetlen hozzáférés a tradícióhoz, ahogy magához az emberhez sem: „árnyék álma az ember, / az ember álma az árnyék, az álom árnyéka az ember.”
9. Nevek, testek, történetek, hangzások őserdejében bolyongunk.
10. Úgy, ahogy a címadó kamaraopera-librettóban, ahol „sivatagi szél árad a szövegből, mely minden pillanatban kész átrendezni a tájat.”
Balázs Imre József