Az analitikus filozófia önfelfogása szerint a gondolataink tisztázására szolgáló eszközök szerszámosládája. Ezt az alapító metaforát fogja szaván Daniel C. Dennett „intuíciós pumpákról és más gondolatszerszámokról” szóló kötete. A filozófus „szerelői zsebkönyve” eddigi publikációi legjobban bevált érveiből, magyarázataiból és témáiból válogat, pontosabban a Dennett által „intuíciós pumpáknak” nevezett, kedvenc gondolatkísérleteit alkalmazza azokra a problémákra, melyeket a szerző a filozófia alapkérdéseinek tekint: a jelentés, az evolúció, a tudat és a döntés problémáira. Az „intuíciós pumpák” tisztázó eszközök, kellékek abban az értelemben, hogy első látásra zavarba ejtően homályos területeken a pontosabb kérdések kimunkálását hivatottak elérni, hogy ezeket a kérdéseket azután a pozitív tudományoknak (kognitív neurotudomány, mesterséges intelligencia kutatás, biológia stb.) adják át.

Olyan (kvázi-)kérdésekről van szó tehát, amelyek még nem kellően operacionalizáltak – tudományos kutatási tervek formájában –, illetve nem matematizáltak, és amelyekhez így mindenekelőtt képzelet szükséges. Ez a fajta alkotó képzelőerő, mely itt a költészet és általában a művészi gondolkodásmód speciális alkalmazásaként egészen váratlanul jelenik meg sokak számára, azonban a logika szabályainak, mindenekelőtt az ellentmondás elvének alárendelt képesség. A filozófus az az ember, aki olyan váratlan és problematikus helyzeteket képzel el, amelyek kimenetelei, megítélése első látásra nem világosak (ellentmondásosak), hogy ezek elvi világossá tétele alapján tájékozódást nyújtson valódi helyzetekben. Olyasmi ez, mint az ötletmegvalósíthatóság vizsgálata a mérnöki munkában. Mielőtt megalkotnák az első, nagyobb léptékű modellt vagy a prototípust, a feltalálók előbb egy kisebb játékszert terveznek, azaz egy voltaképpen önmaguk által kreált „játékproblémát” oldanak meg, amely a további pénz-, idő- és egyéb befektetések előtt igazolja, hogy a megoldás legalább „elvben” működik (vö. i. m. 103. old.).

Ez az angolszász filozófiafelfogás a nálunk megszokott kontinentális bölcselethez képest mindenekelőtt azzal tűnik ki, hogy egyfajta alkalmazott logikát és nem történeti filológiát forgalmaz. Hangsúlyosan filozófiai kutatás a fogalmak körében, nem pedig értelmezés, kommentár, szövegmagyarázat. Ha a kontinentális filozófia csakugyan inkább egy szépirodalmi műfaj, illetve „a metafizikusok zeneileg tehetségtelen muzsikusok” (Carnap), úgy a Dennett-féle filozófiai munka igazából formális logikai költészet és hangszerkészítés. (Daniel C. Dennett: Intuition Pumps and Other Tools for Thinking. W. W. Norton & Company, New York – London, 2013.)

Rigán Lóránd