Innen a 900-ikon (túl a 870-iken), a Sajtófókusz elérkezett utolsó számához. 1991-ben a felismert szükség hívta életre. Az alig egy évvel korábban harmadik folyamát kezdő, megújulni akaró Korunk heti melléklapjaként indítottuk útjára – noha több okból nem célozhattuk meg a teljes nyilvánosságot. Úgymond kézirat formában, a szerkesztőségben sokszorosítva, előfizetőkhöz juthatott el a „Tallózás román politikai és kulturális lapokból”, amely aztán új alcímet kapott, ebben a fogalmazásban: „Mi történik Romániában? Magyarok, románok – politika, kultúra”. Vagyis eleinte kizárólag a román nyelvű sajtóra, tágabban a médiára figyeltünk, ez a koncepció bővült, némileg változott a romániai magyar hírközlés tükrévé.
Az idők folyamán többször módosult a szintén „házilag” tervezett és kivitelezett címlap, és tartósan sikerült román grafikusok korjellemző karikatúráival kísérni a tallózott szövegeket vagy éppen publicisztikává nemesedő tükörtartást. Voltak további fejlesztési terveink, így született a KOMP-PRESS Hírcsomag, napi tájékoztatással – és ebből még könyv is formálódott (2002-ben), A magyarokra figyeltek (alcíme: Románia, 2001 – napról napra). A Tettamanti Béla rajzaival megjelentetett kötet szerzői (Kántor Erzsébet, Kántor Lajos, Kovács Kiss Gyöngy, Szabó Géza, Szántai János) valószínűleg ma sem kell, hogy szégyenkezzenek egykori jegyzeteikért – valamikor érdekes lehet politológusoknak belenézni, hogy a „Romániai Egyesült Banánköztársaság”-tól, a kolozsvári funari évektől az „Euromániá”-ig és a státustörvényig mi minden vetődött fel, kavargott közéletünkben.
Az internet terjedésével, hovatovább a hírközlésben teljes térhódításával elfogyott a levegő – az érdeklődés és a pénz – a Sajtófókusz körül. Húsz évi kitartás után tehát a Sajtófókusz búcsúzik. Abban a hitben (tudatban?), hogy a múlt század kilencvenes éveiben, sőt talán még a kétezresek elején szerepe volt (bár szűk körű) helyzetismeretünk pozitív alakításában.

Kántor Lajos