A 7. Csíkszeredai Könyvvásár szombati napján, május 14-én a résztvevőknek alkalma nyílt belátni a POKET Zsebkönyvek világába, abba, hogy miként, milyen impulzusok nyomán indult útnak ez a vállalkozás. Az érdeklődök komplex élményanyaggal gazdagodhattak, hiszen Balla Gergely, a Platon Karataev tagja színesítette a zenekar dalaival az eseményt. A zenés könyvbemutató alatt Vecsei H. Miklós színművész beszélt a kezdeti nehézségekről és sikerekről, mindarról, ami oda vezetett, hogy mára már mindannyiunknak mond valamit az, hogy POKET Zsebkönyvek. A későbbiekben a mozgalom szellemiségéről is mondott pár szót, hiszen ez adta a löketet és ez tartotta életben mindvégig.

Vecsei H. Miklós, az alapító első körben a kezdeményezés születését idézte fel. Egy napon, mikor a kanapén ült, arra döbbent rá, hogy rengeteg időt tölt el azzal, hogy okostelefonját nyomkodja, és hogy ez már függőségnek számít. Elkezdte magát figyelni minden nap, és azt látta, hogy ha csend van, vagy éppen nem történik semmi, akkor már azonnal a zsebébe nyúl és máris a média hatalmába kerül, amiből rendkívül nehéz kiszabadulni. Ekkor jutottak eszébe a Moleskine füzetecskék, amiket régóta használt, majd az az ötlete támadt, hogy mi lenne, ha ezekbe a kis naplószerű füzetekbe írnák, nyomtatnák bele a regényeket, hiszen „A Mester és Margaritát hány randin hazudtam azt, hogy elolvastam?” – poénkodott a színész. Ezek után komolyan nekifogott a küldetésnek, és több füzetecskét is nyomtattatott Kínában.

Elmesélte azt is, hogy 2018-ban rengeteg kólás automatát kidobtak Magyarországon, ők pedig ezeket használták fel, kihelyezve hat darabot Budapest különböző részeire tízezer könyvecskével. Elérkezett a megnyitó napja, hamarosan kiderült viszont, hogy ezeknek az automatáknak a kihelyezésére engedély is kell, amiről a társaival akkor még nem is tudtak. A későbbiekben, mikor már minden hivatalos engedély megvolt, akkor helyi közösségek is kialakultak az automaták köré, és az emberek kezdték azt érezni, hogy valami összeköti őket, valahová tartoznak.

Ezt követően az alapító arról beszélt, hogy milyen szellemiségen, milyen hullámon is indultak el a POKET Zsebkönyvek. Mesélt a Pál utcai fiúk musical élményeiről, mikor elérkezett az első bemutató napja, majd a második és harmadik és a további fellépések. „Mindig a néző dönti el és nem az újságíró, hogy tetszett-e” – mondta Vecsei. A közönség pedig teljes mértékben elégedett volt az előadással. Elmondta azt is, hogy az az érzés leírhatatlan, amikor a színdarab végén a Pál utcaiak és a vörösingesek együtt éneklik, hogy „Mi vagyunk a grund.” Mint színész a színpadon óriási felelősséget érez, hiszen a hallgatóság rájuk néz, és arra fognak nézni az emberek, amerre ők, hiszen egy kapocs lesz közöttük. Tehát egy olyan mozgalmat szerettek volna létrehozni, aminek nincs ellensége és összeköti az embereket. Szerinte olyan világot kell előkészítenünk és teremtenünk, ami a másik megértésén alapul.

Többek között arról is beszélt, hogy a színészetnek két fajtáját különböztethetjük meg: van az átélés művészete és az illusztráló művészet. Az utóbbiban a színészek egy csettintésre tudnak sírni, remegni, kiborulni stb. Az átélés művésze pedig konkrétan átéli az érzést, és így egy vallomás lesz. Szó volt arról is, hogy voltak olyan idők, amikor a vallomásosság egyenesen magamutogatás és ciki volt, de mára pozitív fordulat történt, hiszen azt látjuk, hogy ez az, ami igazán összeköt bennünket.

A bemutató végén arra buzdított Vecsei H. Miklós, hogy valahogy rá kell találni a helyes útra (amit még ő sem tud, hogy merre van), de ami a mások megértésén, a szereteten, odafigyelésen, a kapcsolatok ápolásán alapul, és ehhez adhat erőt a POKET. Az a feladatunk, hogy ezekben a napokban, mikor a média a fejünk fölött uralkodik, próbáljunk olyan utat keresni, ami tartalmassá teszi az emberi létezést.

Tóth Tünde