Chuck Klosterman meglehetősen jellegzetes kulturális jelenséget testesít meg személyében, pontosabban az általa forgalmazott írói perszónában. Ami azt is jelenti, hogy a szerző önmagában, illetve teljesítményét tekintve nem igazán érdekes.

Ez a jelenség (kulturális brand) a hipszter esszéíró. A digitális nomádok karneváli interfészei, sápadt fénnyel világító laptopja a kávézó asztalán. Könnyed témákról halál komolyan és a komoly témákról kötelezően nyeglén, könnyeden, a különbséget tagadva, elironizálva, nem lévén többé magas és alacsony vagy csak minden alacsony lévén és lapos, se csúcsok, se völgyek.

Klosterman ezúttal a karizmatikus gonoszról írt könyvet. Nem a valódi gonosz szürke és ijesztő arcáról, serény hivatalnoki banalitásáról, hanem a rikító karikatúrákról. Hitler például úgy van benne, hogy nincs benne a könyvben, a szerző által érezhető büszkeséggel vállalt megoldás diktálta dalszövegelemzések formájában.

„Hitler, Joszif Sztálin, Mao Ce-tung – a zsarnok emberi nyomorúság Beatlese, Rolling Stonesa és Led Zeppelinje.” (94.) Nem túlságosan ízléses mondat, ráadásul semmit sem jelent, hacsak nem azt, hogy a szerző részeg vagy hülye. A saját bevallása szerint az előbbi.

Az a nyelv, amelyen a hipszter esszé megszólal, a populáris kultúra elemeihez fűzött kommentár. A beszéd tétje nem más, mint hogy illusztrálja, „hogyan használják a populáris kultúrát az emberek annak érdekében, hogy saját életükről magyarázatokat fogalmazzanak meg önmaguk számára” (20.).

Csakhogy általában nem erre használják; hanem ilyesmivé csupán a kellemest a hasznossal összekötő „kritikai kultúrakutatással” (cultural studies) foglalkozó egyetemi tanszékeken válik, nem a saját elemében. Theodor Adorno például azt mondaná, hogy elsősorban normalizáló és standardizáló, az általános passzivitást támogató eszköz, szemben a saját életünkre vonatkozó kritikai reflexiót és a változás igényét kiváltó „művészettel”.

Akárcsak Klosterman, nem a fekete kalapot hordja, hanem a csörgősipkát. (Chuck Klosterman: I Wear the Black Hat: Grappling with Villains (Real and Imagined). Scribner, New York, 2013.)

Rigán Lóránd