REFLEX

Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja

Könyv

Várad él

 

Várad él, jelzi az antológia fülszövege, ahogy jelzi ezt maga a kötet is. A 2016-ban bemutatkozott Élő Várad mozgalom most egy antológiával jelentkezik, melyben az irodalmi csoportosulás öt tagja, Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa szerepel szövegeivel. Az antológia olyan neves elődök Nagyváradhoz köthető válogatásköteteinek megjelenéséig nyúlik vissza az olvasói emlékezetben, mint a 110 éve kiadott, Ady Endréhez köthető A Holnap antológia, majd a későbbiekben a  Kimaradt szó (1979), az Alapművelet (1985), a Tavasz ’69, vagy az 1989 decemberében Budapesten megjelent Gyakorlótér. A kötet nagyváradi bemutatóján a szerzők elmondták, számukra a mozgalom a közös munkát, egymásra való reflektálást jelenti, valamint hangsúlyozták a színpadi szövegek fele való elmozdulást, hiszen Biró Árpád Leventét és Ozsváth Zsuzsát is a színházhoz köti munkája. Az öt szerző alkotásaiból összeálló kötet igen változatos, hiszen mindhárom műnem szerephez jut benne, olvashatunk verset, rövidprózát és drámát is.  Tovább »

Könyv

„Milyen ízű és szagú a szocializmus?”

Doru Pop: Szocialista szappanopera

 

Mi az idő és mi az emlék? Leírható e kettős dimenziójában a valóság vagy egy élettörténet? Avagy mi magunk vagyunk saját élettörténetünk? „Az idővel a boldogságot és a szomorúságot mérjük […] Az emlékek nem mondanak igazat. Az emlékek hamis benyomások, bizonyosságba oltott téveszmék saját magunkról…” Tovább »

Könyv

„Halottnak a csók”

Terék Anna: Halott nők

Terék Anna Halott nők című verseskötete élettörténeteket vázol fel. Emlékeknek tűnő mozzanatokat ragad ki, de anélkül, hogy teljes alakokat rajzolna fel, mintha nem lenne célja, hogy kiderítse a múltjukat átszövő kapcsolatokat, hogy fontossági sorrendet állítson fel közöttük. Persze egyértelmű, hogy kötődnek egymáshoz az emlékek, hiszen egy történetet alkotnak, de épp az, hogy a töredékeket nem akarja feltérképezni, mutat rá, hogy ezek más módon is kapcsolódnak. Ez az összefüggés pedig abban áll, hogy még mindig feldolgozás alatt állnak, emésztődnek, a kimondásra várnak, ebben a várakozásban pedig felhalmozódnak és ismétlődnek. Ezek a nők már meghaltak, a kimondatlanság tragikummá vált. Tovább »

Könyv

Sebekbe írt történetek

Bíró Tímea: A pusztítás reggelei

Hogy mi a közös az anyában és a tengerben? Talán a hiány. Bíró Tímea verseskötetében élettörténetek hullámzanak, melyek egy üres teret próbálnak betölteni, hajót és azzal partot keresve, kapaszkodót, mely értelmet ad a töredezettségnek és a sors által kijelölt egyéni élettörténeteknek. Közben az anya hiánya és a sósvíz maróan csípi a sebeket. Tovább »

Könyv

Tíz mondat a láthatatlanságról

(Szilasi László: A harmadik híd. Magvető, Budapest, 2014.)

 

Szín: világoskék

Szó: hulladék-sansula

Ennivaló: bármi

Film: Fight Club

Zene: Eagle Eye Cherry: Save Tonight

 

1. Április 22 után, mintegy tíz nap alatt közel 3 millióan látták a Have the Homeless Become Invisible? című videót, amelyet a New York Rescue Mission tett közzé a Youtube-on.

2. Szilasi László könyve, A harmadik híd hasonló kérdéseket vet fel, csak éppen a téma kibontása komplexebb, rétegzettebb, és tegyük hozzá: magyarországibb. Tovább »

Könyv

Gyilkos a kapuban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A klasszikus ellenpéldát Platónnál, az Államban találjuk. „Ha valaki eszénél lévő barátjától fegyvert vett át megőrzésre, ám az őrjöngésében visszaköveteli, a visszaadó nem járna el igaz­ságosan, ha az ilyen állapotúnak meg akarná mondani az igazat.” Majd Kantnál ugyanez, más kiértékeléssel: „bűntett volna hazudni egy gyilkosnak, aki azt kérdezi tőlünk, a házunkba menekült-e a barátunk, akit üldöz”. Egyszóval (kontra Platón) nincs emberszeretetből fakadó hazugság.

Tovább »

Könyv, Reflexió

Katasztrófatervek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem feltétlenül kell ortodox kantiánusnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: az emberi ész erősségének és nem gyengeségének számít, sőt egyik legértékesebb tulajdonsága lehet az, hogy önmagának határt szab. A közgazdasági Nobel-díjas kutatópszichológus, Daniel Kahneman eddigi teljes munkásságát összefoglaló kötetében semmi mással nem foglalkozik, mint ezzel a fajta határmegvonással, illetve mindazon módszerek és lehetőségek számbavételével, amelyek segítségével rendszeresen becsapjuk önmagunkat. Egy másik Nobel-díjas, az elméleti fizikus Richard Feynman frappáns tanácsának szavaival élve: „Az első alapelv az, hogy nem szabad becsapni önmagunkat – ráadásul mindig önmagunkat a legkönnyebb becsapni, úgyhogy legyünk nagyon óvatosak!”

Tovább »

Könyv

Totemek nélkül, tabuk nélkül

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Peter Boghossian „ateistacsináló” könyve olyan, amilyennek a filozófiát még a vérbeli katedrafilozófusok is legszívesebben látni szeretnék: társadalmilag releváns, gyakorlatias, alkalmazott és valamiképpen (hatásait tekintve) nem mindegy – ezek a varázsszavak, melyek köré a javasolt játék szerveződik. Csakhogy a kihívás, mellyel számolnia kell, nem racionális természetű: mint azt egyszer a derék Jonathan Swift írta, „you do not reason a man out of something he was not reasoned into” (32.) (kb. „lehetetlen valakit egy olyan állásponttól érvek segítségével eltéríteni, amelynek igazáról eleve nem érvekkel győzték meg”). A neveltetéssel (szocializációval) és következésképpen identitásokkal nem lehet vitázni – legalábbis a kortárs „baloldali liberalizmus” kényszeresen óvatoskodó hittétele alapján –, így Boghossian elsősorban episztemológiai vitát folytat. És ezen a terepen, melyet maga kerít körül és saját feltételei szerint alakít ki önmagának, nem túl nagy kunszt a győzelem.

Tovább »