Vass Norbert: Kappanfölde

Kis, elhagyatott szellemjárta falucska, alvég, labdaszedő Szent Antal, böjti boszorkány, ellopott szívek, garabonciások és pasztörizált tej. Vass Norbert második prózakötete izgalmasan keveri mindezen elemeket sok másikkal. Az eredmény? A Kappanfölde. Egy elsőre meghökkentő, de magával ragadó novellafüzér, amely arra készteti az olvasót, hogy ha kell, kétszer is olvassa el a művet, és különböző szempontok alapján értelmezze, hogy a végére kirajzolódjon előtte egy kép ezeknek a furcsán összeválogatott szereplőknek a kicsit sem mindennapi hétköznapjairól.

A könyv címe máris felmutat két értelmezési lehetőséget: a kappan szó jelenthet herélt kakast vagy idősebb, impotens férfit is. A címet látva az olvasó máris felteheti a kérdést, hogy vajon melyik jelentéshez van köze Kappanföldének, az alvégnek, ahol ez a különleges történet játszódik. Egész a könyv utolsó pár oldaláig kell várni, hogy világos legyen, miért hívják a helyet úgy, ahogy. Százezer kasztrált kakast neveltek azon a helyen, ahova pedig zsákjaikat hajították, ott pitypangok hajtottak ki, figyelmeztetve ezzel a vármegye baromfiudvarait, hogy az alvéget messze kerüljék el. A kakasokat elaltatták, amikor a pasztörizálóüzem megnyílt, a kakasok fogyásával a lakosság is fogyni kezdett. A holtak is csak akkor jártak vissza erre a vidékre, amikor a Kraci focicsapat játszott szezonnyitót. Ezen a helyen játszódik Vass Norbert könyve. A fülszöveg babonás vidéken képtelen alakokat ígér, egy apokaliptikus rural fantasyt szellemekkel és szentekkel, egy sosemvolt somogyi kisközösség mindennapjait népi hiedelmekkel és popkultúrával színezve. A történet pedig hű ezekhez az ígéretekhez.
A pasztörizálással foglalkozó alvégen kevesen laknak, aki rászokott a pasztörizált tejre, ott maradt, aki pedig nem, az menekült, ahogyan csak tudott. Erre a helyre érkezik a nagylóki kölcsöntiszteletes, akinek ez az új szolgálati helye. Élete ezen a helyen máris rosszul kezdődik, hisz az úton nehezen halad, a teszetosza sekrestyés pedig rossz kulcsot hagyott a parókia lábtörlője alatt, így a kölcsöntiszteletes az ajtó előtt éjszakázik. Ha ez még nem lenne elég, az első miséről is lemarad: elalszik, mivel a parókián lakozó ördögfiak foghagymát dugnak a fülébe, és nem hallja a harangokat. Így első szolgálati napján a tiszteletes kénytelen ördögöt űzni, és üres templomnak prédikálni. Ezt mutatja be a könyv első írása, Frissmise címen. A további szövegekben megismerjük a falu további lakóit is. A második, Jutka Persi szoprán combjai című írásban a címszereplő a Röpülj, páva!-kör szoprán szólamvezetője. Jutka Persi egy virágvasárnapi mise alatt ellopja Frigur kántor szívét, ám mint annyi minden, ez sem azt jelenti a történetben, amire az olvasó elsőre gondol. Jutka Persi ugyanis nem elégszik meg csupán a férfiak szerelmével, amikor ellopja a szívüket, ő egész konkrétan a szívüket szeretné a kezében tartani. Kiderül, hogy nem is egy, de egy tucatnyi ellopott szívet tárol a gané alatt a kertjében. A következő írásokból megismerjük a felakasztott Patkó Bandi szellemét és balszerencsét hozó macskáját, a garabonciás Fürst Waltert, a kártyázás megszállottját és mesterét, feleségét, Fürst Irént és ikerlányaikat, akiket békákra cserélnek a széplányok. A Fürst házaspár kétségbeesésében Patkó Bandi szellemének segítségét kéri, hogy lányaik visszatérhessenek hozzájuk. Ez különböző cselekkel sikerül is, de ezzel egy végtelen harc veszi kezdetét a széplányok és a garabonciás Fürst Walter között, amit végül a széplányok nyernek meg, hisz a közreműködésük miatt hal meg Walter.
Olvashatjuk Krász Tibi történetét, aki Fürst Walter után az új, kissé bohókás garabonciás. Szintén az alvég lakója Groszcsek és Groszcsekné, a folyton hazudós Cilárik, akinek az anyukája egy böjti boszorkány. A közösség tagja a fémdetektorral járkáló Tolnai Öcsi, Surdánszky Kamill és Ikotity is, a sofőr. Ha azonban az olyan alvégi viszonylatban hétköznapinak számító események, mint a széplányokkal való harc a gyermekekért, a dobogó szívek kiásása a gané alól és a krétarajzból megelevenedett felhőzongora, amelyet nem mos el az eső, nem tartogatnának elég izgalmat a közösség tagjainak, az utolsó szöveg újabb és minden eddiginél furcsább dolgot kínál. A Kappanfölde című írásban ugyanis Cilárik megidézi Koppány fővezért, aki egy nagy és félelmetes szörnyeteg képében jelenik meg. A közösség élő és holt tagjai összefogva győzik le a szörnyeteget, egy nagy égi kórust alkotva, amit Frigur kántor kísér zongorán, és a halott Jutka Persi vezényel.
Az írások külön-külön is megállnák a helyüket, egyedülálló novellákként is olvashatóak, de egy nagyobb szerkezet fejezeteivé is válnak. Az egyes történetekben egy-egy esemény kerül fókuszba, esetleg emlékek tömkelege tárul elénk, mint a Négybe szelt sünmájban, amelyikben Groszcsek beüti a fejét és a földön fekve visszaemlékezik a templomra, a dédapjára és a négybe szelt sünmáj hagyományára. Az írásokat összeolvasva egy-egy szereplő tágabban kontextualizált történetét ismerjük meg, így például Patkó Bandi életét több fejezet részleteiből tudjuk összerakni, és még arra is rálátást kapunk, hogy milyen köze van Patkó Bandi felakasztásának Jutka Persi halálához három emberöltővel később. Novellafüzérként olvasva tehát a könyvet, egy somogyi kisközösségről és tagjainak mindennapjairól alkothatunk képet.
A borítóra, valamint a könyv elején és végén található két illusztrációra nézve az olvasó valamilyen háborús hangulatú, véres, fájdalmas történet elvárását körvonalazhatja, ám mi sem állhatna messzebb a valóságtól. Az események viccesek, a karakterek szerethetőek, a humoros, teszetosza, néha furcsa külső alatt pedig mély érzelmekkel rendelkező szereplők bujkálnak. Ilyen Cilárik is, aki bár folyton hazudik, igazi független nőnek tűnik, ráadásul egy böjti boszorkány lánya. Mégis, az erős külső mögött egy magányos lány lakozik, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy valaki őszinte szerelmet érezzen iránta. A történetben pogány és keresztény kultúra keveredik egymással és a népi hiedelmekkel. Így szerepelhet ugyanabban a történetben Szent Antal, Szűz Mária és Szaturnusz. Így űzi ki a kölcsöntiszteletes a démonokat a parókiáról Szent Balázs neve által, és aztán szór mákot az ajtó elé azzal a mágikus paranccsal, hogy addig senki szellem be nem megy oda, amíg az összes mákot össze nem szedi. Az alvégen csak úgy hemzsegnek a népi hiedelemvilág lényei, mint a lidércek, a széplányok, a boszorkányok. Szintén a népi hiedelemvilág része a hit, hogy a Sátán nem jár biciklivel, erről ismeri fel a teszetosza sekrestyés, hogy a kölcsöntiszteletes közeleg felé biciklin, nem pedig a Sátán.
A zene nagyon fontos szerepet kap a műben. Van, amikor csak a zeneszöveg egy sorának említése szintjén jelennek meg a jól ismert slágerek, mint például amikor a kölcsöntiszteletesnek nem volt mit tennie, mint a parókia előtt várni míg felkel majd a nap. Máskor a dalok címei vannak megemlítve, így például a Darabokra törted a szívem vagy a Heart of Glass. Megint máskor nem is egyetlen dal, hanem egy előadó egész életműve csendül fel az alvég sosem unalmas csendjében, mint Zámbó Jimmy vagy Komár László dalai. Vass Norbert nem csak a Kappanfölde című írásában fektet különösen nagy hangsúlyt a popkultúrára. Már Boojaka című novellájában is fontos szerepe van a zenének, valamint az Indiáncseresznye című 2019-es kötetében is meghatározó elem a ‘90-es évek popkultúrája. A zene tehát, főleg a ‘90-es évek zenéi, kapcsolatot is teremt az író művei, illetve zenei újságírói munkássága között, valamint az olvasóhoz is közelebb hozza a somogyi közösségben zajló furcsa mindennapokat.
Mit kínál tehát Vass Norbert Kappanfölde című novellafüzére? Egy kis közösséget és a benne élők hétköznapjait. Ennek a közösségnek a tagjai azonban közel sem mindennapiak, a hétköznapjaik pedig még véletlenül sem mondhatóak szürkének vagy unalmasnak.

(Kalligram, Bp., 2024.)

Moravszki Orsolya