Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja
„nincsen jobb vagy bal oldaluk, szívük lokalizálhatatlan”
Serestély Zalán prózavilága nem konstruál identitásokat, nincsenek benne tökéletesre fejlesztett, lezárt szerepek, karakterek, melyekbe csak kényelmesen belehelyezkedik az olvasó. Nem rekeszt ki a történésekből, hanem hirtelen beleránt egy olyan világba, ahol az élethez szükségszerűen hozzátartozik a szenvedés, a fájdalom, a bűn és a halál. Tovább »
Az Erdélyi arcok kötet borítója, ha figyelmes a szemlélő, észreveheti: egy domborzati térkép, melyen megannyi ponttal és vonallal jelölt ember-, település- és nemzetsors olvad eggyé. A kötetben keveredik kétféle alkotó művészet, az olvashatóvá meg láthatóvá tevés művészete. Ahogy a befogadó olvassa a kronologikusan felsorakoztatott verseket, egy gyorstalpaló tárlat kellős közepén találja magát. A versek mellett különböző illusztrációkat, portrékat, tájképeket és térképrészleteket is felvonultat a kötet. Gömöri György erre a tárlatra hívja meg az olvasót, hogy együtt, egy kollektívvé váló tudatként tekintsék át Erdély történelmét és arcait. Tovább »
Szabó Borbála író volt a Láthatatlan Kollégium vendége 2018. december 14-én, a kolozsvári K+ Közösségi Térben, a jó hangulatú nyílt beszélgetésbe a szerző férje, Nényei Pál tanár is bekapcsolódott, aki maga is több kötet szerzője. Az est közzéppontjában Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című regénye állt, amely az író életrajzának is tekinthető. Tovább »
Serestély Zalán One Way Ticket – Jegyzetek a nonhumánhoz című könyvének bemutatójára került sor Kolozsváron, a Tranzit Házban 2018. december 11-én este, ahol Bíró Noémi, Gegő Virág, Szigeti Attila és a szerző maga, Serestély Zalán beszélgetett néhány, könyvvel kapcsolatosan felmerülő tézisről. A bemutatót Balázs Imre József vezette fel, aki a könyv szerkesztője és a Komp-Press Kiadó, azaz a Korunk képviselője is. Szerinte nagyon erős szál fűzi Serestély Zalán új könyvét két korábbi, 2017-es könyvéhez, vagyis az Életmű és környezete című Borges-értelmezéshez és Az állomás 3 kutyáihoz. Tovább »
Milyen formáink és mintáink vannak egy tragikus betegséggel való szembesülésre? Tudunk arról beszélni, van rá nyelvünk, hogy mit is jelent az, hogy az ember saját testében egy olyan szintű radikális idegenség alakul ki, ami lényegében el is fogyasztja a testet? És aki közvetlen közelről érintkezik a haldoklással, mellette éli mindennapjait, és életben marad, az hogyan dolgozza fel, hogy neki szabad élnie, de a mellette levőnek már nem? Tovább »
Minek az órája a hajnali négy? Vajon mit tartogat egy megtépázott sorsú élet és elme számára ez a misztikus időpont saját magányos némaságában? A spiritualitás, a lélek és démonok kegyetlen, dühvel és rémülettel teli harcának színtere és ideje, vagy a magára hagyott emberi psziché önvádas mazochizmusának lappangó helye, a fel nem oldódó és folyamatosan visszatérő családi tragédiák emlékének és az önmarcangolásnak a demilitarizált övezete? Tovább »
Várad él, jelzi az antológia fülszövege, ahogy jelzi ezt maga a kötet is. A 2016-ban bemutatkozott Élő Várad mozgalom most egy antológiával jelentkezik, melyben az irodalmi csoportosulás öt tagja, Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa szerepel szövegeivel. Az antológia olyan neves elődök Nagyváradhoz köthető válogatásköteteinek megjelenéséig nyúlik vissza az olvasói emlékezetben, mint a 110 éve kiadott, Ady Endréhez köthető A Holnap antológia, majd a későbbiekben a Kimaradt szó (1979), az Alapművelet (1985), a Tavasz ’69, vagy az 1989 decemberében Budapesten megjelent Gyakorlótér. A kötet nagyváradi bemutatóján a szerzők elmondták, számukra a mozgalom a közös munkát, egymásra való reflektálást jelenti, valamint hangsúlyozták a színpadi szövegek fele való elmozdulást, hiszen Biró Árpád Leventét és Ozsváth Zsuzsát is a színházhoz köti munkája. Az öt szerző alkotásaiból összeálló kötet igen változatos, hiszen mindhárom műnem szerephez jut benne, olvashatunk verset, rövidprózát és drámát is. Tovább »
Hol van a művészet határa? Ki számít költőnek és ki vizuális művésznek? A ma is jelen lévő diskurzusban nagyon gyakran egy olyan művészetfelfogásból indulunk ki, melynek a valóság a referenciális alapja, szigorúan húzva meg a határokat különböző művészeti ágakhoz társított médiumok közt. Az átjárhatóság kérdésével pedig sok esetben nem tudunk mit kezdeni, nem is föltétlenül a szabályozó beszédmód kizárólagos térhódítása miatt, hanem sokkal inkább azért, mert hiányzik az a fajta viszonyulási mód, nyelv, melyben megkérdőjeleződhet, újraértelmeződhet a médiumok, művészeti ágak, műfajok és eszköztárak hovatartozása is, sőt maga a határvonalak létezése válik kérdésessé. Tovább »
Bertha Zoltán és Cs. Nagy Ibolya Farkas Árpád költészetéről közölnek tanulmányt a Parnasszusban: arról a költőről, aki, mint Görömbei András mondja, még a „didergő elme” korában is gazdag létezésélményhez kapcsolja a remény elvét. A tanulmányírók egybehangzóan a hatvanas években érlelődő, hetvenes évekre kibontakozó kulturális reneszánsz fontos alakítójának látják Farkas líráját. Tovább »
