Bagota Béla Valan – Az angyalok völgye című első nagyjátékfilmjét a novemberi magyarszági bemutatót követő héten közönségtalálkozóval egybekötött erdélyi bemutatókörút során is megtekinthettek az érdeklődők.

A címbeli Valan egy fiktív várost jelöl, voltaképpen játékot teremtve a filmforgatási helyszín nevével – a Hargita megyei Balánbányával (Bălan) – a b hang v-re cserélése révén. A posztszocialista, lepusztult bányaváros perifériahelyzete, illetve az azt körülvevő magas hegyek, zord fenyőerdők látványa klausztrofób érzetet kelt, a film hangulatiságának egészét meghatározza ez a nyomasztó kilátástalanság.

Drónfelvételek havas tájról, egy elszánt nyomozó, sztereotip rendőrök, eltűnések sorozata, lélekmentő szolgálat – ezek a képek égtek bele a retinámba a filmből. Ezek alapján vajon lélektani krimi, pszichothriller, netán skandináv mintára készült (erdélyi) krimi?

A műfajokba nehezen besorolható Valan több tekintetben is egyedi alkotás a magyar filmművészetben: az emberrablás, a kiskorú prostitúció és lányáldozat témái köré összpontosulva valós és meglehetősen aktuális problémákat ragad meg, melyekre több perspektívából láttat rá, nyomasztó, feszültséggel teli érzelemvilágot teremtve. (Hazai nézőként szinte elkerülhetetlen a közelmúltban történt caracali gyilkosságokkal való asszociálás.) Ugyanakkor a film a világának megteremtésébe, az eseménysor kivitelezésébe főként olyan színészeket von be, akiket a nagyközönség aligha, vagy ritkán láthatott a mozivásznon, de színházi előadásokból felismerhető az arcuk és alakításaiknak lényegi jellemvonásai – a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron társulat színészei közül többnek is – a Valan egyik-másik szereplőjének megformálásában.

A film családi tragédiákon keresztül, felkavaró módon nyújt betekintést abba, ahogy a körülmények a tehetetlenség állapotában való megrekedtség különböző formáiba űzik az eltűntek hozzátartozóit. Találtak egy testet a hófödte erdő mélyén, amely talán a brassói nyomozó, Péter (Krisztik Csaba) húgáé lehet, akinek huszonkét évvel ezelőtt nyoma veszett, s a test felszínre hozása egyben a múlt megoldatlan rejtélyének, egyszersmind az ehhez fűződő eseményeknek a nyomonkövetéséhez vezet. Egy fiatal házaspár lányának eltűnése is, úgy tűnik, ugyanahhoz a bűnűgyi szálhoz kapcsolódik. Míg a rend őrei a bűnbanda leleplezéséért munkálkodnak, a háttérben a Lélekmentő telefonos lelkisegély szolgálat támaszt nyújt a kétségbeesettek számára. Vajon ezúttal sikerrel jár a hatóság, vagy az eltűntnek nyilvánítottak listáján szereplő újabb név adódik hozzá az emberáldozatokra vonatkozó statisztikai adatokhoz?

Valan motivikus hálójában az angyal – hóangyal, angyaljelmez, angyallá változ(tat)ás – kiemelt szerepet kap. Bagota Béla a kolozsvári bemutatót követő közönségtalálkozón elmesélte: erre az álmában megjelent angyalmotívumra, valamint a lélekmentő szolgálat elképzelésére építkezik a film cselekménye. A címben is felsejlő angyal szó kapcsán felmerülő pozitív képzettársítást elferdíti, kifordítja a kontextus: helyébe bizarr „Mennybe az angyalt” hoz – a motívumok a filmben átértékelődnek.

„Most tél van és csend és hó és halál.” – tűnik fel mottóként a filmelőzetesben a Vörösmarty Mihály Előszó című verséből kölcsönzött sor, melynek a film tematikájával egybevetve, modernné olvasva, vagyis aktualizálva egy lehetséges interpretációja lehetne: a bénító zsarnoksággal szembeni mozdulatlanság és annak okozata. A képsorokon keresztül egyrészt rámutat arra, hogy áldozatok vannak, ahogyan tettesek is, s ez utóbbiak szövevényes hálója bármely társadalomra kiterjed; tehát nemcsak a rendszerváltás káoszából generálódó jelenségek ezek, hanem jelen vannak az ittben és a mostban, a csend mélyén, ugyanakkor a film összességében egyfajta felhívást is magában hordoz: ideje lenne végre ténylegesen figyelmet fordítani ezekre a jelenségekre.

Kétnyelvű dialógussal egészül ki a film epikus cselekménye, azonban a román-magyar viszony konfliktusos voltától, nemzeti sztereotípiák megjelenítésétől teljes mértékben elhatárolódást mutat; az interkulturális kommunikáció sokkal inkább a mindkét nemzetet egyaránt érintő problémák feltárására, a bűnügyek közös erővel való megfékezésére látszik irányulni, melynek alapfeltétele az elhivatottság és az együttműködés.

A kolozsvári díszbemutató emlékezetesre sikeredett: az első filmképeket követően a vetítés technikai hiba miatt félbemaradt. Már majdnem a film hátralévő részének elmesélésére került volna a sor – ahogyan azt Mándy Iván Diákszerelem című novellájában és annak adaptációjában teszi a jegyszedő –, amikor a helyzet megmentésére a Victoria mozi színpadára felinvitált rendező higgadtan a nézőkhöz intézte ironikus-komikusan ható kérdését: „Tetszett a film?” Kínos nevetés volt a válasz. A film végén újra feltettem magamnak ugyanezt a kérdést. Ez nem az a típusú film, amit majd újra és újra megnéznék vagy egyszerűen nyugtázok egy elismerő tetszett-tel… Megrázott, sokkolt, felkavart, elkísért. Aznap éjjel egy angyalról álmodtam én is; arcán volt az összes eltűnt kislány sóhajtása.

(Valan – Az angyalok völgye. R. Bagota Béla, Mátrix Film, 2019)

Jakab Júlia