Új magyar fordításban jelent meg Lewis Carroll remekműve, az Alice’s Adventures in Wonderland, a Through the Looking-Glass című folytatással egy kötetben. A magyar cím ezúttal Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán. A borítón Aliz és a Baronesz kart karba öltve sétálgatnak, és arról beszélgetnek, hogy „hasonló a hasonlónak örül”.
A vállalkozás merész és időszerű: a két kötet korábbi magyar változatait más-más fordítók készítették. Az Alice Csodaországban Kosztolányi Dezső és Szobotka Tibor munkája volt, az Alice Tükörországban Révbíró Tamásé és Tótfalusi Istváné. Most Varró Zsuzsa és Varró Dániel mindkét részt lefordították, s a kötet eredeti illusztrációit, John Tenniel rajzait is sikerült megszerezni a magyar kiadás számára – értékes, több generációs használatra tervezett könyv született.
Az új fordítás gördülékeny, olvasható és vicces. Azt a feje tetejére állított világot, amely a könyvbeli Aliz álmaiból szivárog át a miénkbe, igencsak hatásosan építi újra. Megold egy alapvető zoológiai problémát, amely a magyar olvasóközönség számára mindeddig fennakadást okozhatott a filmes adaptációk nézése közben vagy akár az eredeti Tenniel-rajzokat figyelve. A Magyar Elektronikus Könyvtár Alice-kiadásában például Kosztolányi Dezső nyomán ezt olvassuk: „Ekkor azonban újra megriadt, mert megpillantotta a Fakutyát. Nem messze tőle egy fa alatt ült, és tüstént vigyorogni kezdett, mihelyt meglátta Alice-t.” A szöveg mellett látható Tenniel-illusztráción viszont egy vigyorgó macska van, és nem a fa alatt, hanem a fa tetején. Nos, ezt a gondot Varró Zsuzsa megoldotta: a Cheshire Cat-et visszaírta macskává és a fán helyezte el. Hasonlóképp alakult a korábban Bolondok uzsonnája címen ismert epizód szereplőinek identitása. Kosztolányi Április Bolondjá-nak fordította a March Hare-t, ezáltal viszont dubiózussá vált a Tenniel-illusztráció használata, hiszen azon a Kalapos mellett egy nyúl látható. Varró Zsuzsa a Pünkösdi Nyúl-változatot találta ki erre, és ezzel egy probléma ismét megoldódott. Igaz, hogy a Dormouse, amely a korábbi fordításban Mormota volt, Varróéknál Vombattá változott – a szöveghű fordítás Mogyorós Pele lett volna. Belátom, ezt nehéz lett volna az adott szövegkörnyezetben használni. A korábbi változat Mormotája mégis indokoltabbnak tűnt kissé a szereplő állandó alvásproblémái miatt.
Az állatok nevét Varró Dániel versbetét-fordításai legalább akkora szabadsággal kezelik, mint a korábbi Kosztolányi-változat. Így lesz a homáros táncból (lobster quadrille) Varró Dánielnél hering-keringő, így lesz ugyanabban a fejezetben egy delfinféléből (porpoise) vidra. Ugyancsak Varró Dániel fordításában lesz a Carpenter-ből Asztalos a második Aliz-történetben. (Tótfalusi István abban a jelenetben megtartotta az eredeti jelentést, vagyis az ácsot.) Jól érzékelhető, hogy Varró Dániel az eredeti hangulatát és a hangzását próbálja megteremteni a versbetétek fordításában, de nem törekszik babitsi pontosságra. Szerethető fordítás született, szerethető figurákkal – és ezúttal, ha maradt is zoológiai és humánerőforrással kapcsolatos pontatlanság a szövegben, a Tenniel-illusztrációkkal ezek nem mennek szembe: az asztalos akár úgy is nézhet ki, mint az ács, a vombat pedig legalább annyira hasonlít a mogyorós pelére, mint a mormota. A Gruffacsór és a Hergenyörc képi ábrázolása ugyancsak simán eshet egybe Carroll Jabberwockjáéval. Ahogy Alice és a Duchess párbeszédében elhangzik: “Never imagine yourself not to be otherwise than what it might appear to others that what you were or might have been was not otherwise than what you had been would have appeared to them to be otherwise.” Varró Zsuzsa fordításában: „Soha ne képzeld magadról, hogy nem vagy más, mint ahogy másoknak tűnhet, hogy ami voltál vagy lehettél volna, az nem volt másképpen, mint ahogy az, ami lettél volna, másképpen tűnt volna nekik.”

(Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán. Sir John Tenniel rajzaival, Varró Dániel és Varró Zsuzsa fordításában. Sziget Könyvkiadó, 2009.)