William Camus: Tűzmadarak. Indián mítoszok. Ford. Réz Mihály. Tericum Kiadó, Budapest, 2007.

Mintha más világba csöppennénk európaiként, amikor kezünkbe kerül az indián mítoszok és legendák színes kötete. Az „indiánnak” nevelt, irokéz származású szerző William Camus, akinek mindezt összegyűjteni tíz esztendőbe telt, ugyanis a szerző a különböző törzsek legöregebbjeitől gyűjtötte be az izgalmas, olykor megdöbbentő, máskor igazságos történeteket, hogy csipetnyi belátást nyerhessünk az indiánok gondolkodásába és életkörülményeibe. A kor, amiről a történetek tudósítanak, még ölelkezik a szellemekkel, a tűzmadarakkal, a víz alatti szörnyekkel és más gonosz erővel rendelkező lényekkel. A szereplőkkel egyenértékű állatokkal való kommunikáció is nagy hangsúlyt kap, a szereplők maguk gyakran képesek állatokká változni.

A Tűzmadaraknak minden oldalán egy adott színskála vonul fel, ami elragadó, és mintha azt mondaná „fogj meg, és olvass, vidám vagyok”, miközben ez korántsem van mindig így. Féltékenység, irigység, testvérgyilkosság, házasságtörés kerül az oldalakra, ahogy haladunk a mítoszokkal, minden továbbolvasással egyre közelibbnek és megérthetőbbnek tűnnek, ám egyben egyre érthetetlenebbnek is mutatkoznak meg a leírtak.

Varázserővel rendelkező eszközök, rendkívüli képességekkel felruházott lelkek bukkannak fel utat engedve képzelőerőnknek, valamennyiük vakmerőséggel, bátorsággal és makacssággal felruházott színes egyéniség. Nevük legtöbbször őket jellemzi, vagy épp születésükkel kapcsolatos jelenséget idéz fel, mint a Bölénylány, Száraz Levél, Rossz Szellem, Nyári Balzsam és megannyi más, előérzeteket keltő név.

A kötet egy olyan világba röpít, ahol a természet a minden, és ahol igenis dolgozni kell az élelemért, a szerelemért, a hatalomért és a tehetségért. Ez egy olyan világ, ahol bíznak a szellemek erejében és a varázslók, asszonyok varázsitalaiban. Egy olyan világ, ahol az eltelt életéveket az elmúlt és megélt telek jelzik, ahol a hold segítségével mérik az eltelt hónapokat, ahol képesek évszakokat barangolni valamely elérendő cél érdekében. És nem utolsó sorban, olyan világ, ahol pénz helyett dohánnyal fejezik ki hálájukat – ez talán jó, talán nem, mert kapzsiság ilyen körülmények között is előfordul a történetekben, viszont kétségtelen, hogy nem a pénz miatt törik magukat a szereplők. Ebben a világban tenni, cselekedni kellett, hogy legyen valami, ami felmutatható, amire büszkének lehet lenni.

Néha emészteni kell a rövid, gyorsan végigolvasható szövegeket, de hiteles élményt nyújtanak esős és pihenős napokon.

Bálint M. Andrea