REFLEX

A végtelenség három stációja a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban

“Mátraszentanna kicsi hegyi község.” Ezzel a mondattal kezdődik Örkény István egyik legismertebb műve, amely nem csak kisregény, hanem dráma formában is közönség elé került az 1960-as évektől kezdve. De esetünkben sem kicsi hegyi községről, sem másmilyen berendezett lakóhelyről nincs szó, hanem egy óriási fehér dobozról, melynek a nézők felőli részén négy, függőleges embernagyságú kivágott téglalap tárul a nézők szeme elé. Nagy, fehér doboz, amely néha magába zárja a cselekményt, a karaktereket, Tótot, Mariskát, Ágikát és az őrnagyot, s benne elfojtásra kerül a félelem, a ki nem mondott gyötrődés, amely kifordítja magából az embert. Tovább »

Szabó T. Anna | Fotó: Emmer László

Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat 

A Szabadulógyakorlat című kötetben olyan határvonalak mosódnak el, amelyeket hajlamosak vagyunk éles ellentétekként elgondolni, legyen akár szó testről és lélekről, szerelemről és halálról. A határvonalak felbomlanak, és rájövünk, hogy amit elválasztani látszottak, már a kezdetektől fogva összefonódva léteznek. Tovább »

Beszélgetés Fehér Imolával

„A költő egy lélekbúvár, s amikor verset olvasunk, olyan, mintha kölcsönadná az oxigénpalackját.” – Fehér Imola

Fehér Imola egy évig volt az angoltanárom, és hamar rátaláltunk a közös pontunkra, az írásra. Ő volt, aki először biztatott publikálásra, és akinek köszönhetően bátorságot kaptam ahhoz, hogy hallassam a hangom. Szívén viseli az irodalom sorsát az iskolában, de városunkban is, Szatmáron. Mindig nyomon követtem sikereit, és nagyon vártam már, hogy megejtsük ezt a beszélgetést, hiszen első kötetének megjelenése okán ülhettünk le egy „irodalmi kávéra”. Az említett verseskötet idén januárban látott napvilágot az Ábel Kiadó gondozásában. Ennek részleteiről, íróvá válásáról és szokásairól kérdeztem.

Tovább »

Beszélgetés Bába István képzőművésszel

Ez a pillanat szinte minden képpel eljön, amit befejezettnek tartok, elégedett vagyok vele egy adott ideig. Miután letettem az ecsetet, van huszonnégy óra talán, ameddig értékelem, jónak tekintem, majd megváltozik a véleményem róla.

Tovább »

Utas és holdvilág a Kolozsvári Állami Magyar Színházban

Az ember bárhol jár és bármit cselekszik, valahol a születése és a halála között teszi azt. Ezt a két végpontot pedig megtöltik az érzések, melyek határtalanok és fékezhetetlenek. Megtölti a szerelem és annak minden mélysége és magassága, fájdalma és öröme, biztonsága és bizonytalansága, az, ahogyan szeretni tudunk és ahogy mások szeretnek minket, de ott van a halál gondolata is, annak minden titokzatosságával, veszélyével és eszményi gyönyörűségével. Mely szív lenne képes ezt elbírni, ha nem az emberé? Tovább »

Ferenczy Noémi: Egy közülünk. Keresztény vértanúkról fiataloknak

Nem túl vastag, a kézben kényelmesen megbúvó, rokonszenves külsejű könyv Ferenczy Noémi első prózakötete. Borítójának közepén egy fehér kéz látható, rajta vörös ponttal és bele kapaszkodó kisebb kezekkel. Ha az olvasó ebből még nem jön rá, milyen jellegű lehet a könyv tartalma, az alcím segít neki ebben. Keresztény vértanúkról fiataloknak, mondja magáról a kötet. Érdekes elgondolás, a vértanúság (szinte bármilyen ügyért) eléggé távol áll tőlünk és attól a kultúrától, amibe belenőttünk. És vajon tudnak újat mondani ezek a legendák ahhoz képest, amit mondjuk valamikor régen iskolai vallásórán hallottunk? Egyáltalán relevánsak még azok a szereplők, akikről a legendák szólnak? Ezt csak úgy tudjuk meg, ha belekukkantunk a könyvbe. Tovább »

Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér

Nem lehetne visszafordítani az időt? Nem lehetne, csak egyszer, kijavítani minden hibánkat? Vagy csak ne érezni hibának azt, amit a sors kiszabott ránk. Aminek okkal kellett megtörténnie. Amik – akik! – mi vagyunk. Nem lehetne szeretni a bennünk lakozó démonokat? Megszelídíteni őket. Nem démonokként kezelni őket. Magunkat. Tovább »

Vincze Ferenc: A hegyi hódok tündöklése és bukása

Vincze Ferenc olyan hétköznapi kérdésekre keresi a válaszokat rövidprózakötetében, amelyek mindenkit érintenek és foglalkoztatnak. 24 szövegben mutat be mindennapi szituációkat: Tovább »

Mărcuțiu-Rácz Dóra: már minden nő hazament

A kötet egy jellegzetesen szabad, elvárások nélküli mikrokörnyezetbe helyezi olvasóját. A versbeszéd javarészt egyes szám első személyű, de egyes szám második személyű versek is érzékelhetően a költőről és annak belső vívódásairól tanúskodnak, és ezáltal a kötet összes szövege lélekközelivé válik. Bizonyos esetekben a versek egyfajta idézőjeles naplóbejegyzéssekké idomulnak, amelyek nem csak a költő emócióit közvetítik, hanem egy egész női társadalomét. A versek mellőzik a formális jelleget, és éppen emiatt a legkényesebb témákat is képesek pontosan megragadni. Tovább »

Medgyesi Emese: Élesben a sorssal. Erdélyi mozaik

Ha az egyszeri, türelmetlen olvasó Medgyesi Emese regényének első kézbevételekor nem csap rögtön mohón a történet sorai közé, hanem hagyja szemét a borítón vizsgálódni, régi, mozaikszerűen elhelyezett képek egyelőre még ismeretlen alakjait fedezheti fel. Tovább »