Beszámoló az áprilisi tematikus Korunk-lapszám bemutatójáról

 

Április 18-án, a kolozsvári Koffer könyves kávézóban került sor a Korunk legfrissebb, Rovarológia címet viselő számának bemutatójára. Az esemény házigazdája Balázs Imre József szerkesztő volt, aki kérdéseivel irányította a családias és oldott hangulatban zajló beszélgetést a lapszámban az entomológusi, természettudományos vonalat képviselő Markó Bálint, Keresztes Lujza, László Zoltán biológusok, illetve Berszán István, Serestély Zalán és Kovács Újszászy Péter, a tudományterületek interface-e iránt fogékony irodalomkutatók között, végig a kapcsolódási pontokat keresve, hangsúlyozva.

Balázs Imre József kezdésként köszönetet mondott a lap szakmai tanácsadójának, Markó Bálintnak, valamint a Korunk egyik lapszámbeharangozó Facebook-közleményéhez kommentelő hölgynek, aki a ,,Mikor lesz pókos lapszám?” kérdéssel tulajdonképpen elindította azt az ötletelési folyamatot, amelynek végeredménye a kezünkben tartott tematikus szám lett. Az esemény során több ízben kiemelik a meghívottak és a házigazda is, hogy az áprilisi egy olyan Korunk-szám, melynek fontossága épp abban nyilvánul meg, hogy rovartannal kapcsolatos tudományos cikkeket, kutatásokat, illetve irodalomtudományi, társadalomtudományi, szépirodalmi munkákat keretez és mutat fel egymás mellettiségükben jól működő egységként, központi kérdésként kezelve a fordítást, közvetítést és tájékoztatást. Mindezzel együtt pedig igyekszik kihasználni a Korunk társadalomtudományi profiljából adódó lehetőségeket, mely a folyóirat egyik fő erősségeként említődött.

A beszélgetésen résztvevők arról is értesülhettek, hogy noha a címként feltüntetett ,,rovarológia” nemlétező szó, mégis megengedhető a használata, a szakmai-tudományetikai kérdésben Markó Bálinthoz forduló Balázs Imre József úgy összegezte a biológus válaszát, hogy ezt a címadási kérdést egy kicsit játéknak is tekintheti.

A meghívottak által írt cikkek, a velük készült interjúk alapgondolatát, kérdésfelvetését firtató első kérdés kapcsán Markó Bálint biológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének (BBTE MBÖI) oktatója a rovarok másfajta világára való ráhangolódásról, illetve a világ helyett használható világok kifejezés bejáratásáról beszélt. Ő a többes szám által közvetített gondolkodásmódban látta a lehetőséget a kapcsolódásra ember és a rovarokhoz hasonló másfajta lények között. Ezután felvetődött a méretbeli különbségekből adódó érzékelésbeli eltérések helyzete is, melyre példaként Markó Bálint a színek egyáltalán nem magától értetődő egyértelműségét említette, vagy egy olyan hangzavar létezését, melyet mi, emberek csupán rovarokhoz viszonyított gigászi méretünk miatt nem hallhatunk.

Keresztes Lujza, a BBTE MBÖI docense erőteljesebb válaszadási stílusára reflektálva azt emelte ki a vele készült beszélgetésanyagból, hogy noha a rovarok világa az emberi perspektíva megnyugtató ismerősségéből szemlélve valami idegen és olykor meghökkentően különböző, tudatosítanunk kell, hogy ez a tőlünk sok szempontból különböző világ is része a közös valóságnak, melybe önmagunkat is beleértjük. Épp ezért igyekeznünk kell, hogy visszataláljunk ehhez a megannyi lehetőséget tartogató másik világhoz. Ehhez kapcsolódott László Zoltán, a MBÖI vezetője is, amikor a rovarok kegyetlenségéről, emberi perspektívából rájuk vetített alienségről beszélt, egy olyan mikrokozmoszbeli drámáról, melyre nem feltétlenül figyelünk fel. A biológus a parazitoid fajták viselkedésmódját, gazdatestekben zajló szaporodási folyamatát hozta fel példaként, mint olyan, számunkra kegyetlenségként ható sajátosságot, melyet közelebbről szemügyre véve rádöbbenhetünk, hogy sokkal több faj életvitelében fellelhető ez a szaporulatot természetesen szabályozó működésmód, minthogy azt csak a rovarokhoz kapcsolhassuk.

Berszán István, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézetének vezetője és egyetemi tanára az áprilisi számhoz egy ökomesével járult hozzá. Ő maga ezt a megoldást interdiszciplinárisként jellemezte, mely a szöveg címében is tükröződik: Nyestek, hangyák, görények, mókusok, macskák és emberek. Válaszában az odafordulást, az utánaindulást emelte ki olyan gesztusokként, amelyekkel viszonyulhatunk más életformákhoz, élőlényekhez. Véleménye szerint a más világok megfigyelésekor kétéltűvé kell válni, és az embernek előbb önmagát kell lefordítania arra a nyelvre vagy annak az élőlénynek, amelyet le akar fordítani emberire, és azt is hangsúlyozta, hogy az irodalom nagyszerű fordítási kísérletek, illetve a saját vonatkozási rendszerből való kimozdulási kísérletek terepe.

Serestély Zalán, a BBTE Bölcsészettudományi Karának adjunktusa a lapszámba írott cikkét úgy foglalta össze, mint annak a történeti vizsgálata, hogy hogyan válik a rovar az emberi önértés egy kitüntetett pontjává: úgyszólván a rovarok megértése önmagunk megértéséhez is közelebb vihet minket. Serestély Zalán úgy fogalmazott, hogy rovarreprezentációink és a róluk alkotott mentális képünk máig ható előképeit vizsgálva arra ébredhetünk rá, hogy a rovarok egyes sajátosságai rendkívül alkalmassá teszik őket arra, hogy önmagunkkal kapcsolatos megértésalakzatokra leljünk.

Balázs Imre József ezt a gondolatot továbbfűzve mutatott rá arra, hogy sok esetben a rovarokra saját frusztrációinkat, szorongásainkat vetítjük ki, ezek pedig megszilárdulva értelmezési sémákká válnak, melyekhez minduntalan visszatérünk. Kovács Újszászy Péter költő, tanár arra a Balázs Imre József által előzőleg felvetett gondolatra is reflektál válaszában, miszerint a rovarok nemcsak a tömegesedés szimbólumaiként működhetnek, hanem bizonyos helyzetekben, mondjuk egy úttesten áthaladó imádkozó sáska ránk szegezett tekintetében arra ismerhetünk, hogy individuumokként is léteznek, ugyanis kiemeli, hogy az általa elemzett Blake-szövegben éppen a hangya és a szentjánosbogár, ezen két csoportosan élő faj egy-egy képviselője jelenítődik meg egyénítve, esetleg tévelyegve. Kovács Újszászy Péter a vers címét (Álom) és a rovarok jelentőségét is olyan, mindennapi életünk részét képező elemekként ragadja meg, melyek segítenek a túlélésben.

Ezt követően a lapszám szerzői és szerkesztője azt a kérdéskört járták körül, hogy honnan is eredhet a megfoghatatlansága a rovarokhoz való viszonyulásnak, mi okozza a nehézséget, amikor rovarokról beszélnek, írnak, miért kihívás egy ilyen tematikájú lapszám megszerkesztése. Ebben a körben Markó Bálint a rovarok viselkedésének, létmódjának néhol kudarcos konvertálási kísérletéről beszélt, azaz arról a jelenségről, amikor igyekszünk emberibbé tenni mindent, amit írás vagy diskurzus tárgyává teszünk. Serestély Zalán a hangya arcának létezésére kérdez rá, egyúttal kifejtve, hogy a léptékbeli váltáskor, a közelségben igenis beszélhetünk arcról a rovarok esetében is. Keresztes Lujza azt vetette fel, hogy azért könnyebb, kézenfekvőbb számunkra, hogy lovakról, macskákról, kutyákról beszéljünk, mert velük a méretbeli hasonlóságon túl a melegvérűség, az evolúciós közelség is összekapcsol, de a nagyítás mindig egy olyan eszköz, amely segítségével szakterülettől függetlenül jobban megérthetővé válnak a valóságelemek.

 

A zárókörben az emberi társadalom és rovarok viszonyáról esik szó. Itt Kovács Újszászy Péter az általános tudatlanság veszélyeit hangsúlyozta, és megoldásként a nézőpont javítását, egy jobb dioptria bevetésének ötletét hozta szóba. Berszán István a rovarszárnyak zizegését idéző pertligumi pendülésének gyerekkorból magával hozott emlékét osztotta meg a jelenlévőkkel, azt is hozzátéve, hogy számára enélkül a fűben heverve hallott hang nélkül nincsen igazi nyár, illetve hogy reméli, nem is kell megtapasztalnia ennek a hangnak az elapadását egyetlen elkövetkező nyáron sem. Serestély Zalán szintén a gyerekek közelségét és kíváncsiságát, közelítésre való hajlandóságát emeli ki, mint olyan tudást, amelyet később majdnem mindannyian elfeledünk. Ezen felvetésekre reagálva a biológus meghívottak meséltek saját módszereikről annak tekintetében, hogy hogyan tudja informálni a társadalmat a kutató a rovarok fontosságáról és jótékony hatásáról, valamint arról is nyilatkoztak, hogy ezt a közvetítő szerepet fel is kell vállalni. Így említődik meg Keresztes Lujzának és kollégáinak egy éve indult Facebook-közössége, az Invertebrátor, és a László Zoltán által vezetett kolozsvári vadméhtérkép készítésére irányuló projekt is, melyben önkéntesek saját erkélyükre helyeznek ki rovarhoteleket, ezzel segítve a kutatómunkát. Markó Bálint erre a kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a rovarvilággal való minden kapcsolatteremtési kísérlet egyben tükörtartás is, mely közelebb visz minket a Földhöz, továbbá egy olyan társas valósághoz, amely minket is más szemszögből tesz értelmezhetővé.

fotók: Pusztán Viola

szöveg: Kovács Petra