Mátraszentanna, margóvágó, budi

A végtelenség három stációja a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban

 

“Mátraszentanna kicsi hegyi község.” Ezzel a mondattal kezdődik Örkény István egyik legismertebb műve, amely nem csak kisregény, hanem dráma formában is közönség elé került az 1960-as évektől kezdve. De esetünkben sem kicsi hegyi községről, sem másmilyen berendezett lakóhelyről nincs szó, hanem egy óriási fehér dobozról, melynek a nézők felőli részén négy, függőleges embernagyságú kivágott téglalap tárul a nézők szeme elé. Nagy, fehér doboz, amely néha magába zárja a cselekményt, a karaktereket, Tótot, Mariskát, Ágikát és az őrnagyot, s benne elfojtásra kerül a félelem, a ki nem mondott gyötrődés, amely kifordítja magából az embert.

Így indul a Tóték című előadás, melyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház mutatott be 2021 őszén. Nem csupán a mű(vek) feldolgozását tekintve találkozunk meglepő fordulatokkal az előadás során, hanem a színpadi tér berendezkedését illetően is: az előadás nem korlátozódik egyetlen színtérre, folyamatos változásokon megy keresztül, hol Tóték lakását, hol a vasútállomást, néhol pedig magát a budit jeleníti meg, mely Tót számára az egyetlen nyugalmas helyet jelenti. Az innovatív színpadi megoldások, amelyek a nézők színházi élményét intenzívebbé teszik, nem nyomják el a színészek által megelevenített karaktervonásokat, melyek mindig hangsúlyosak, és ezáltal is kifejezik, hogy a puszta látvány legalább annyira fontos, mint maga a közvetítő.

Az előadás rendhagyó megoldása, hogy narrátorfigurát is felléptet, aki vallomást intéz a közönséghez az előadás kezdetén, melyben karaktereit hétköznapi Sziszüphoszként említi meg, akik küzdenek (a kartonok dobozzá alakításával, az is küzdésnek minősül, nem?), s ebben a folyamatos körforgásban nem veszik észre önnön létezésük groteszk voltát. “Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk.” Tóték a tettek emberei, még ha ellentmondásokba is ütköznek olykor, de nem csak ők, a község minden egyes karaktere is, akik egymást támogatva léteznek ebben a mikroközösségben.

A cselekmény által, amely a várakozásra épül és a hétköznapi kisemberek áldozataira, elmosódik a határ a tragédia és komédia műfaja között, hol arra késztetve a nézőt, hogy nagyokat nevessen, pár perccel később pedig arra, hogy sajnálatot érezzen egyes karakterek iránt. Ez a kontraszt teszi teljessé az előadást, hiszen hogyan is érezhetnénk magunkénak valami olyat, ami nem létező dolgokon alapszik? Épp ez a Tóték valósága, hogy olyan történéseket jelenít meg, amelyek akár velem, akár bármelyik nézővel megtörténnek, ha nem is ugyanolyan formában, ahogyan az a szemünk elé tárul.

A karakterek között fellelhető kontrasztok, amelyek néha olyannyira elhalványulnak, hogy minden karakter egyetlen síkra helyezhető, a történések groteszk jellegét erősítik. Nincs határ a képzelet és a józan ész döntései között, a rémálom nappali valósággá válik, a nappal pedig sosem ér véget. Sziszüphoszi körforgás ez, ahonnan nincs menekvés, csupán egyetlen kiút létezik: a margóvágó, amely ezúttal nem csak a kartonvágásért lesz felelős.

 

Tóték. Bemutató dátuma: 2021. november 21.; Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy. Rendező: Bocsárdi László; dramaturg: Kali Ágnes; díszlettervező: Bartha József; jelmeztervező: Cs. Kiss Zsuzsanna; világítástervező: Bányai Tamás; zene: Bocsárdi Magor; színpadi mozgás: Bezsán Noémi; ügyelő: V. Bartha Edit; súgó: Dobra Mária Magdolna. Szereplők: Mátray László, D. Albu Annamária, Vass Zsuzsanna, Kónya – Ütő Bence, Erdei Gábor, Nemes Levente, Szakács László, Gajzágó Zsuzsa, Derzsi Dezső, Pignitzky Gellért, Pál Csaba, Fekete Zsolt, Kolcsár József, Beczásy Áron.

Képek forrása: tasz.ro

Sárkány Dorottya