Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat 

 

A Szabadulógyakorlat című kötetben olyan határvonalak mosódnak el, amelyeket hajlamosak vagyunk éles ellentétekként elgondolni, legyen akár szó testről és lélekről, szerelemről és halálról. A határvonalak felbomlanak, és rájövünk, hogy amit elválasztani látszottak, már a kezdetektől fogva összefonódva léteznek. Az érzelmek, amelyek széles skálán vannak jelen a könyvben, mindannyiunk számára ismerősek lehetnek, de el vannak rejtőzve egy-egy dobozban a sarokban, és arra várnak, hogy felnyissuk őket és kezdjünk valamit velük. A vágyakozás végigvezet az egész köteten. Vágy az élet, a szerelem, a hatalom, az elfogadás és a szeretet iránt. A történetek olyan élethelyzetek mintázatai, amelyekbe sokszor akaratlanul is belekerülünk. Igaz, nem kapunk receptre megoldást a különböző problémákra, de az élet társakat állít mellénk, olyanokat, akik ugyanabból a ketrecből szeretnének szabadulni. Minden ember lelke mélyén ott rejlik valamiféle vágy, amit vagy elszigetelve, elzárva őriz, vagy megpróbálhatja szabadon engedni, de mindkét esetben vannak fennakadások, amelyek esetleg negatív következményekkel járhatnak.

A történeteken keresztül szembetalálhatjuk magunkat rengeteg fajta érzéssel, mint például a rajongás, a szeretet, a félelem, a düh, a sóvárgás, és az a szembetűnő, hogy ezek az érzések mennyire kiszolgáltatottá tehetik és teszik az embert. Tovább haladva teret kap a kötetben a házasság, és annak megjavítása, az elhidegült testi kapcsolat, a viszonzatlan érzések, és a viszonzatlan szerelem, a semmibe vétel. A ki nem mondott szavak csak még rosszabbá teszik a helyzetet. Az önismeret, a tárgyiasítás és a testképzavar a maguk különböző módján mindig is a társadalmat érdeklő témák közé tartoztak. Azon is elgondolkodtat a kötet, hogy mennyire érdemes a másik fél miatt megváltozni, vagy egyáltalán meg kell-e változni ahhoz, hogy a másik elfogadjon. Helyet kap még a női test kérdése, illetve az e fölött tornyosuló hatalom, hogy ez az uralom kinek a kezében van. A kötetben a kötelesség szorító bilincse is felbukkan, az öregedés és a halál félelmével együtt. Erőteljesen megjelenik a némaság, a szótlanság, az elnyomottság, a kiszorítottság és a prédaként való kezelés. Olyan történetekben találjuk magunkat olvasóként, mintha mi magunk lennénk a főszereplői a leírt helyzeteknek.

A zene több történetben is különös szerepet játszik, mint például a Zsoltárszimfóniában: „A Zsoltárszimfónia. Akkor kezdődött. Ahogy visszafogott haraggal, érvelve, vitázva és mégis lelkesedve, elmagyarázta Sztravinszkijt. A bűnt és a megbocsátást, ahogy ő értelmezte.”^[1] A történetben egy lány teljesen odavan a karmesteréért, viszont egyáltalán nem szerelem, ami itt lejátszódik, hanem inkább rajongás. Az Élj a kopár hegyen című novellában olvashatjuk: „…pár vad ütem, és nincs szeme, nincs feje sem…ahogy hátravetett fejjel, vicsorogva rángatja a vonót…sugárzik belőle az őrjöngő szomjúság, tüzet kortyol és lángot fúj…”^[2] A zene felerősíti az érzelmeket, és ilyenkor teljesen átadjuk magunkat neki. A vágy és a zene, a ritmus vagy bármilyen rezdülés összetartoznak, ahogy ebben a részletben is megjelenik: „Dobogok, lobogok, szuszogok, táncolok. A ritmus, a ritmus, a ritmus, énekem és tüzem. Megéled bennem a vágy, a dallam…Szól és sajog ez a hívás, ez az áradó, átható, folyton zengő rezgés.”^[3]

Érdemes a borítóról is szót ejteni, hiszen a szerző választotta ki a Szilágyi Lenke által fotózott képet, amely Kiss Erzsébet énekesnőt ábrázolja. Ezen a fotón keresztül mindenki mást láthat, van, aki a napsugarakat, azt ahogyan fellélegzünk egy hosszú, nehéz és sötét időszak után, vagy van, aki éppen a fullasztó, fojtogató, bénító érzés előtti pillanatokat látja.

Szabó T. Anna szerint a Szabadulógyakorlat nem a boldogságba való szabadulás, hanem „A testi öröm, lelki felemelkedés, az ének öröme. Az öröm az még nem boldogság, bizonyos szempontból több is. Ez egy játékos boldogság.”^[4] ‒ hangzott el a könyv online bemutatóján, ahol Orvos-Tóth Noémi beszélgetett a szerzővel. Az a jó ebben az örömben, hogy mindenki számára elérhető, sokszor észre sem vesszük, és felszabadul a testünk és lelkünk. Az író szerint az öröm lehetőségeit keresi ez a könyv.^[5] A Szabadulógyakorlat című novellában egy nagymama jelenik meg, aki megtalálta saját örömét és nyugalmát a Duna partján: „Hűsítette a meztelen lábamat a villogó víz. És egyszerre minden átmenet nélkül elkezdtem azt érezni, hogy járok a víz tetején, súlytalanul és semmit sem akarva, aztán éreztem, ahogy felemel a légáramlat, és rálátok a városomra, a forgalom morgásából szelíd dorombolás lett, én pedig lebegtem, és mindenkit szerettem, és egyáltalán nem számított már, hogy mi lesz velem, mert nem is léteztem már, csak az áramló zengés élt és lüktetett bennem…”^[6] Ez a gyakorlat számára a természet ritmusának átvételével egyenértékű. A Nagymama kertje című novella egy olyan képet fest le, ahol megáll az idő és nyugalom veszi körül az olvasót is: „Szerettem hallgatni a kert felett köröző postagalambraj szárnysuhogását, a felreppenő gerlék puha püpögését, a verébcsiripelést és a galambburukkolást. Szerettem szédülésig hajtani a hintát, szerettem saját száguldásom szelében énekelni és kiabálni. Szerettem a napok nyugodt, időtlen ritmusát.”^[7] Sokszor akkor kerülünk a legközelebb magunkhoz, hogyha kiszállunk egy kicsit a testünkből és kirepülünk a valóságból.

Arról, hogy miként olvassuk ezeket a novellákat, az interjúban azt mondja a szerző: „Én egy fotelben ülő ember vagyok, aki fejben játszom le ezeket, de fejben is el kell menni és túl kell lépni a határokon. Mindig mondják, hogy a komfortzónán kívül, nem a komfortzónán, a pokolba kell menni. Hol a komfortzóna? A komfortzóna az semmi.”^[8] Az emberek csakis úgy tudnak fejlődni és közelebb jutni önmagukhoz, ha átlépnek egy bizonyos határt, ha nemcsak megszokott dolgokon gondolkodnak. A könyv arra ösztönöz bennünket, hogy ráérezzünk: érzéseinkkel nem vagyunk egyedül. A vágy és a valóság nagyon sokszor szembekerülnek egymással, viszont minél többször találkoznak, annál jobban összemosódnak és összefonódnak.

Szabó T. Anna Szabadulógyakorlata egy olyan utazáson viszi végig az olvasót, amely olykor meghökkentő a saját magunkkal való szembesülés révén, olykor varázslatos, olykor meg rémisztő, de mindezek szükségesek ahhoz, hogy a vágyainkkal, az érzéseinkkel őszintén és bátran szembe tudjunk nézni.

Tóth Tünde

(Magvető, Budapest, 2020)

 

^[1] Zsoltárszimfónia In: Szabó T. Anna, Szabadulógyakorlat, Magvető, Budapest, 2020., 12. o.

^[2] Élj a kopár hegyen, A halál dalai és táncai In: Szabó T. Anna, Szabadulógyakorlat, Magvető, Budapest, 2020., 242-243. o.

^[3] Élj a kopár hegyen, Wild love, In: Szabó T. Anna, Szabadulógyakorlat, Magvető, Budapest, 2020., 265. o.

^[4] Líra könyvbemutató – Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat, 2020. nov. 19. https://www.youtube.com/watch?v=hb9AH-Ur9Bs&t=2621s (utoljára megtekintve: 2022. 02. 10.)

^[5] Uo.

^[6] Szabadulógyakorlat In: Szabó T. Anna, Szabadulógyakorlat, Magvető, Budapest, 2020., 32. o.

^[7] Nagymama kertje In: Szabó T. Anna, Szabadulógyakorlat, Magvető, Budapest, 2020., 40-41. o.

^[8]Líra könyvbemutató – Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat, 2020. nov. 19. https://www.youtube.com/watch?v=hb9AH-Ur9Bs&t=2621s (utoljára megtekintve: 2022. 02. 10.)