1 REFLEX » Blog Archive » Ikerkötetek

Ikerkötetek

news informationnews information,sport,health

Nem is gondolnánk… Mindjárt… De mégis!

Fellinger Károly: Mindjárt gondoltam, Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2018.

 

Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete gyermekverseket tartalmaz, de nem csak, én úgy fogalmaznék, hogy ezek többfelhasználós, többször felhasználható versek, méghozzá igen felhasználóbarátak. Bonyolult dolgokról ír egyszerűen és egyszerű dolgokról bonyolultan, ahogy a gyerekek gondolkodnak az őket körülvevő világról. Ami nekik egyértelmű, az gyakran okoz fejtörést a felnőtteknek és fordítva. Így a kölcsönös megértésig vezető út gyakran jár bonyodalmakkal, kisebb-nagyobb félreértésekkel, amik a felismerés után igencsak megmosolyogtatóak. A kötet címe erre a felismerésre utalhat, a megértés pillanatának heurékájára. A versek nagyrészt hétköznapi szituációkat rajzolnak, amik a leleményes gyermeki perspektívából új megvilágítást nyernek. Talán ebben rejlik a kötet szerethetősége, hitelessége és otthonossága.

A versbeszélő maga a „gyerekszáj”, vagy az, amit a felnőtt a gyerek szájába adott megcsűrve-csavarva, kifordítva, átfordítva, mintegy hivatkozásként. Így válhatnak a versek kristálytiszta tükrökké, amelybe ha anyukák, apukák, nagymamák, nagytaták, óvónénik, szomszédok és még megannyian belenéznek, akaratlanul is elmosolyodnak, hiszen gyakran megfeledkeznek arról, hogy a gyerekek valójában mennyire furfangosak, és ők maguk milyen figyelmetlenek és következetlenek.

A legtöbb vers olyan, mintha kisebb anekdota lenne, tanulságos, humoros csattanóra végződik: „Nem is csoda, / a felnőttek már csak ilyenek / néha azt is elfelejtik, / hogy gyerekük van” (Azt álmodtam); „ingyen hoz majd a Mikulás / meg a Jézuska, / csak jónak kell lennem.” (A játékboltban); „hiszen csak az élők / isznak vizet, / nevetett nagyapám / akinek a bor volt a mindene.” (Jóka vize); stb. Ám vannak egészen komoly hangvételű versek is, amelyek könnyedségükkel igen súlyos témákat lebegtetnek meg, mint például az elmúlást, ami gyakran megjelenik: „Nagyapa meghalt, / a mennybe költözött /(…) szerintem meg az / égbe szökött, / mint a hiánycikk ára.” (Nagyapa); vagy A kályha című vers. Ezek mellett rövid töprengések, bölcs megfigyelések is megjelennek a kötetben, amelyek filozofikumot csempésznek a versekbe. Ezek egyaránt elgondolkodtatóak és humorosak, és hangot adnak annak, amiről azt gondolnánk, hogy gyerekek nem beszélnek, töprengenek: „hiába zárod be a ház összes / ablakát, ajtaját, a kerítésed kapuját, ha nem hiszel a szabadságban, / bármikor kirabolhatnak (…)” (Szabadság). Ilyen témák lehetnek még a szerelem, válás, hazugság, béke, barátság, megfelelés, pénz. Jelen vannak, átszövik a verseket, és további kérdésekhez, rácsodálkozásokhoz vezethetnek.

Maga a kötet három nagyobb részre van tagolva, az első ilyen „ciklus” a Képzeljétek, ami inkább anekdotikus, furfangos csintalanságokkal, humoros kérdésekkel, válaszokkal van tele, de itt is fellelhető az egész kötetre jellemző összetettség, a gyermeki lélek komplexitása. Fellinger nagyon hitelesen láttatja azt, ahogy egy óvodás, kisiskolás szemlélődik a világban, ahogy megéli családi kapcsolatait, az első szerelmet, a mindennapokat. És mindezt explicit, nem eufemizáló módon, úgy, hogy ne menjen közben a líraiság rovására.

A kötet második része az Apróságok címet viseli, és az első részhez hasonló témákat dolgoz fel, talán nagyobb hangsúlyt fektetve a szülőkkel való kapcsolatra, további kérdéseket felvetve a felnőttek kusza és sokszor logikátlan világából. Másrészt rávilágít sok olyan dologra, amit a felnőttek szükségesnek, természetesnek tartanak, közben a gyermek csak eltűnődik azon, hogy „Mama, miért kell / nekünk ilyen gyakran /cirkuszba járni?” (Kérdések); „Anya! A fülbemászó / dönti el, hogy melyik / énekből lesz sláger?” (Anya!).

A Nyitott szemmel című rész kicsit komolyabb hangvételű, mint az előző kettő, de itt is megannyi bájos, megmosolyogató verssort találhatunk: „…tegnaptól új apukám / van, a régit lecserélte / az anyu egy informatikusra.” (Információ). Ezekben a versekben több a rácsodálkozás, a dolgok mélyebben való megélésére való igény, a vágyak, a képzelet kiemelt fontossága: „Tényleg szörnyű, / hogy az embernek / csak két lába van, / és ha bedagad az egyik, nincs hová rejteni.” (Amikor kificamodott). Ezek a versek olyan életképeket dolgoznak fel, mint az iskolába való beíratás, lámpaláz, válás, eltiltás, féltékenység, bújócska, anya-apa kapcsolata. Amik egyszerre tanulságosak és líraiak, talán ezek fogalmazzák meg a legszebben a gyermeki félelmeket, bizonytalanságokat, problémákat.

Fellinger Károly kötete nem a megszokott csengő-bongó rímekkel teletűzdelt versekkel dolgozik, hanem svéd típusú gyerekversekkel, amik egyaránt szólnak gyerekeknek és felnőtteknek. A kötet nemcsak a versekkel gyönyörködtet vagy lep meg, hanem Gyenes Gábor különleges illusztrációival is. A Mindjárt gondoltamnak van egy ikerkötete is, Hullámvasút címen, ami hasonlóan izgalmas és közös gondolkodásra ösztönző verseket tartalmaz.

Pataki-Péter Hanna

 

Átvilágított szemhéjak

Fellinger Károly: Hullámvasút. Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2018.

 

A borítón látható hullámvasút utasai képzelt és valódi állatok, mesehősök. A színhasználat kellemes, harmonikus hatást nyújt a szemnek, a képzeletnek viszont szabad utat nyit: azokat az árnyalatokat elevenítheti fel, amelyekben akkor gyönyörködhetünk, ha a nyár sugarai átvilágítják lehunyt szemhéjainkat. Ezekkel a vörös és sárga váltakozásokkal találkozhatunk egy hullámvasúton ülve is, amikor a félelem a szem behunyására késztet. A könyv rajzaiért felelős Gyenes Gábor következésképpen már a könyv legelején, a borító megalkotásával élménydús kalandhoz hozza meg az olvasó kedvét, amelyet a versszöveg csak fokoz a továbbiakban változatosságával.

Fellinger Károly felvidéki költőnek már számos mesekönyvet, gyerekeknek szóló verseskötetet köszönhetünk. Legutóbbi versesköteteinek (Mindjárt gondoltam, Hullámvasút) kiadásához támogatók járultak hozzá, a költő pedig, köszönete jeléül, a 117 adományozó névsorát a kiadványok utolsó oldalán tüntette fel, a két kötet dedikált példányait is elküldve számukra.

A Mindjárt gondoltam és a Hullámvasút című alkotásokra az író párként tekint, de jelentős különbségek vehetőek észre közöttük. Ezek az eltérések – attól eltekintve, hogy az író és az illusztrátor személye e két kötetben megegyezik – észrevehetőek a rajzok, de a versek szerkesztését és tartalmát illetően is. A két kötet strukturális eltéréseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Hullámvasút kötet rímes verseket közöl: „Arany kantár, arany patkó / nem lesz tőle jobb / a pejkó.” (Lovas mese). A Mindjárt gondoltam olvasása közben ez a zeneiség kevésbé tekinthető sajátosságnak: „hiszen csak az élők / isznak vizet, / nevetett nagyapám / akinek a bor volt a mindene” (Jóka vize). Az itt jelzett példákkal nemcsak a zenei, ritmusbeli eltérések éleződnek ki, hanem a már említett tartalmat tekintve is felfedezhetünk szembeötlő eltéréseket. Míg a Hullámvasút mondóka-szerű strófákat tár elénk, amelyeknek jellegzetessége a lüktetés, a nem mindennapi szavak használatának egymásutánjából nyert ütemesség és a felfokozott játék élménye, addig a Mindjárt gondoltam komolyabb hangvételű, verseiben elvontabb témákat is felfedezhetünk, például a halál, szabadság, hazugság, válás témáit, amelyek a gyerekek elgondolásai, magyarázatai szerint jutnak kifejezésre. A két kötet alkotásai együttesen képezik meg azt, ami a kortárs gyermekirodalomra általában jellemző.

A Hullámvasút című kötet verseit olvasva a mindennapok lehetséges eseményeinek érzését idézhetjük fel vagy érezhetjük át. A cselekmények, helyzetek, tettek megnevezésével és ritmusba szedésével közeli kapcsolatba kerül az olvasó a tapasztalati világgal. Fokozza a közelség érzését, hogy a sorok között néven nevezett gyermekalakokkal találkozhatunk, „Darina, Dorina, / mennek az oviba” (Fényfogó). A rövid sorok rímeinek használata ritmusossá teszi az olvasatot, a formai elemek előtérbe kerülnek. Néhány vers helységneveket említ, amelyekkel Szlovákia különböző területein találkozhatunk. Megtudhatjuk, hogy Újhelyjókán a kakasok a néphez hasonlóan nyakasak, Olgyán sok a falu bolondja, a mátyusföldi lakók örvendeznek, vagy a zavaros Dudavág vizében jó halászni. A szlovákiai magyar gyerekek e sorok között felismerhetik saját otthonukat, a szomszéd településeket vagy vizeket. A világon levő összes magyar anyanyelvű gyereknek pedig e helységekről való olvasás, hallás következtében, észrevétlenül és játékosan bővülnek a földrajzi ismeretei.

Fellinger Károly Hullámvasút című alkotása a köteten feltüntetett jelzés szerint 3–6 éves gyerekeknek javasolt. Ez természetesen megköveteli egy olyan személy jelenlétét, aki a sorokat kihangosítja, felolvasás révén. Ebbe a szituációba természetesen szövődhet bele az esetleg ismeretlen szavakra történő rákérdezés – ilyenek lehetnek a különböző helységnevek, néphagyományokban élő vagy elvont jelentéseket tartalmazó szavak: verbunk, jakabalma, remény, szegénység és még sorolhatnánk.

Összességében elmondható a Hullámvasút című kötetről, hogy szerkezetét és versanyagát tekintve egy ismereteket gazdagító, szókincset, kreativitást, kommunikációs készséget fejlesztő verseskötet, amelyik a régi hagyományok, műfajok világába is betekintést enged a gyerekeknek. Mondhatjuk, hogy olyanképp szórakoztat a jelenben, hogy nem engedi feledésbe merülni a múlt értékeit.

 

Berszán Szidónia

Tags: , , , , , ,

Hozzászólások lezárva.