Deréky Pál irodalomtörténésznek, a Bécsi Egyetem ny. professzorának ítélte 2019-ben a szerkesztőség a Korunk éves díját, a Korunk Kulcsát. A díjátadóra 2019. március 25-én, hétfőn, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében került sor lelkes tanárkollégák és diákok társaságában.

A laudációt Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese mondta: szerinte Deréky Pál tevékenységének sikeressége a közelség mértékegységének motívumában gyökerezik. A laudátor kiemeli: Deréky Pál irodalomtörténészi módszerének a közelről láttatás mellett másik alapeleme egyfajta szenvtelenség. Az 1992-ben megjelent A vasbetontorony költői c. monográfiájában Deréky magyar avantgárd költeményeket és költőket sorakoztat fel, amely műalkotásokat összeolvasva igazi találkozások történnek. Amikor Kántor Lajos, a Korunk mindenkori legszenvedélyesebb munkatársa recenziót írt a kötetről a kilencvenes évek elején, a ,,szenvtelennek látszó” megközelítéssel élt Deréky szerzői tevékenysége kapcsán. Ebben a szókapcsolatban nyitva hagy egy ajtót Kántor Lajos: ez a szenvtelenség talán nem más, mint maga a szakmaiság, ugyanakkor a „látszó” olyan háttérben maradó személyes érintettségekre is utalhat, melyek az irodalomtörténésznek lendületet adó motiváció alkotóelemei.

A laudációban a Korunkban publikált bizonyos cikkek mentén haladt végig a díjazott szakmai életének bemutatásán Balázs Imre József.

Balázs Imre József laudációt mond

 

Kovács Kiss Gyöngy, a Korunk főszerkesztője átadja a díjat

 

Deréky Pált mindig is érdekelte a magyarságtudat fogalmának tisztázása, kíváncsiságának eredménye egy beszélgetőkönyv a következő címmel: Magyarok Ausztriában és Nyugat-Németországban. Ebben a kiadványban a nyugati magyar fiatalokkal saját identitásképüket taglalja, és ,,mindenki állást foglal Magyarország és a létező szocializmus kérdésében, a nyugati magyar emigráció kérdésében”, összegzi Deréky Pál egy utólag erre visszatekintő cikkében.

A díjazott életéről annyit tart fontosnak megjegyezni a Korunk főszerkesztő-helyettese, hogy 1964-ben, tizenöt éves korában vándorolt ki családjával Ausztriába, 1980-ban doktorált Bécsben, ezt követően 2013-ig volt a Bécsi Egyetem meghatározó oktatója. De az életrajzi adatokat felülmúlja az a nyitottság, segítőkészség és gyakorlatiasság, sorolja Balázs Imre József, amit a hozzá Bécsbe érkező kutatók, barátok tapasztalhattak meg személyében.

  

Deréky Pál, a szakmaiság és személyesség együttes érvényesítője

 

Deréky Pál előadását egy montázsként harangozza be, ez a montázs pedig 1980‒2013 közötti történésekből áll össze. 1980-ban Deréky Pál tanársegéd a Bécsi Egyetem Magyar Tanszékén, és gyarapítani szeretné a könyvtárat: nagy meglepetésére és bosszúságára nem foglalkozott korábban senki ezzel. Még a rendszerváltás előtti korszakban nekifog egy eredményét majd később felmutató levelezésnek, amikor is folyóiratokat kér arra, hogy küldjenek havonta egy lapszámot, hogy Bécsben is lehessenek az egyetemi polgárok napirenden azzal, hogy mi folyik Franciaországban, Amerikában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában – mindezt formális megrendelésként. Magyarországról érkeznek is: az Élet és Irodalom, az Alföld, a Tiszatáj, és még sokan mások, a párizsi Magyar Műhely is képviselteti magát, a chicagói Szivárvány, de Romániából csak az Igaz Szó és az Utunk ért el Bécsbe.

Jön a változás: 1989 után Kántor Lajos fordul kéréssel a nyugati magyar értelmiségiekhez: most már elhárult az akadály a lapszámok küldése elől. Az 1989 utáni időszak Deréky Pál szerint paradicsomi kiindulópont a Korunk számára is az érdeklődés szempontjából, és saját példáját említi, amint szükség esetén táskában hord át folyóiratokat Magyarországról Bécsbe, annak érzékeltetésére, hogy milyen volt ez a hőskor. Az előfizetőket és potenciális érdeklődőket rendszeres levelekben szólította meg a terjesztés teljes időszaka alatt.

Záró gondolataiban a díjazott az elektronikus médiarobbanás következményeinek felmérésére ösztönözte a folyóirat szerkesztőségét, illetve a Korunk-honlap Bemutatkozás rovatában lefektetett szellemi irányvonal hosszú távú megőrzésére.

 

Kovács Boglárka