1 REFLEX » Blog Archive » Várad él

Várad él

news informationnews information,sport,health

 

Várad él, jelzi az antológia fülszövege, ahogy jelzi ezt maga a kötet is. A 2016-ban bemutatkozott Élő Várad mozgalom most egy antológiával jelentkezik, melyben az irodalmi csoportosulás öt tagja, Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa szerepel szövegeivel. Az antológia olyan neves elődök Nagyváradhoz köthető válogatásköteteinek megjelenéséig nyúlik vissza az olvasói emlékezetben, mint a 110 éve kiadott, Ady Endréhez köthető A Holnap antológia, majd a későbbiekben a  Kimaradt szó (1979), az Alapművelet (1985), a Tavasz ’69, vagy az 1989 decemberében Budapesten megjelent Gyakorlótér. A kötet nagyváradi bemutatóján a szerzők elmondták, számukra a mozgalom a közös munkát, egymásra való reflektálást jelenti, valamint hangsúlyozták a színpadi szövegek fele való elmozdulást, hiszen Biró Árpád Leventét és Ozsváth Zsuzsát is a színházhoz köti munkája. Az öt szerző alkotásaiból összeálló kötet igen változatos, hiszen mindhárom műnem szerephez jut benne, olvashatunk verset, rövidprózát és drámát is. 

Az antológia Mihók Tamás két nyelven alkotó költő, műfordító és szerkesztő munkáival kezdődik, a szerzőnek verseskötetei jelentek meg már román és magyar nyelven is. Az antológiában megjelenő versei többnyire a szerelem be nem teljesüléséről szólnak, de a szövegek egyben szavak keresését is jelentik a szakításra, illetve a kifulladó szerelemekről, kapcsolatokról való írásra: „nehéz összerakni bármit egy szakítás után, s hányszor teszed. kitépsz egy füzetlapot, firkálsz valamit az egyik sarkába, székrekedésig belefeszülsz.” (14.) A szakítás állapotának feldolgozása visszaköszön több szövegben is, jól reprezentálja ezt a teljességünk tizenkét holtpontja című vers, melyben szintén egy szakítás kapcsán vetődik fel az írás problematikája: „akkor / éreztem először hogy / a vers egy ólomgolyó / ami miatt sántítok” (17.). De hiba lenne csupán ezekre a versekre figyelni, hiszen Mihók lírájában megjelenik a felnőtté válás (Tanya), a hit (úgy jöttem ki a hívő-templomból) témája, de még a nagyváradi alvilági élet is szerephez jut (ali baba). Mihók a popkultúrából is bátran merít elemeket verseihez, melyek olykor címként érvényesülnek: #afterparty, vagy shazam. életmorzsák, máskor pedig pólófeliratokat idéz: „és a poló? how will you miss me if i don’t go away. fogalmam sincs, zümmögjünk.” (20.) Ennél a regiszternél maradva érdemes azonban megjegyezni, hogy írásaiban néha feleslegessé válik egy-egy „&” karakter, amelyek következetlenül és indokolatlanul bukkannak fel: „zuhany & jókedv. zuhany. és / egy füstölgő fenyőpálcika” (20.),próbáltam / mozdítani megmerevedett / ujjaimon & tébolyulva téptem ki / magam álmomból” (30.)

Kemenes Henriette költő, író, publicista – a szövegeiben megjelenő távolságérzet, távolodás nem csupán a világtól, egy egykori szerelemtől, vagy lakótelepi kutyáktól idegeníti el a beszélőt, hanem néha még önmagától is: „próbálom felmérni a távolságot / köztem és magam között.” (69.). Ugyanakkor ez a távolodás egy tehetetlen állapotban valósul meg, melyben a szubjektum lassan felszívódik, elfogy: „hosszan nézem a menekülő ebeket, aggódva / és irigyen, ahogy öregek szoktak csak / nézni szirénázva száguldó mentőautó után.” (68.), „karjaim már rég elfogytak, / a számmal csukom be mögöttem az ajtót” (60.). Kemenes verseiben nem csak a tér bizonytalan, de megbomlik az idő linearitása is: „a jövőnkre emlékezve róttuk tenyered tájait.” (74.), „megkopott testei / szórják egy megrongált / jövő kifakult képeit” (75).

Ozsváth Zsuzsa írás mellett fest, fényképez, rövidfilmeket készít. Rövidprózái néhol egészen látomásosak, mint például A kicsi állat című rövid szöveg: „Nyika szorította a korlátot, és immár úgy tetszett neki, hogy a kicsi állat orrát szorítja, amely a közéjük szorult időben egészen megnyúlt…”, „Nyika beleszagolt a levegőbe. Körülnézett; de akkor, abban az időben sehol nem volt semmi.”(97.), máshol meg nagyon is hétköznapi témájúak, például mikor a Topáz című novellában egy kávézó vagy étterem teraszán várakozva megfigyelt embereket ír le. Szövegei ugyanakkor szoros, néha intertextuális kapcsolatban állnak egymással. Így köszön vissza a Volna, ha rövidpróza szinte teljes szöveg a Seholnapi meséken belül a Tegnapelőtt című írásban. De visszatér a korlátot szorító Nyika is a Nyika felnyög című novellában, ahol a másnaposság állapotát dolgozza fel a szerző: „nincs itt semmi pihe, ez, kérem szépen, kemény, sötét és büdös. És fáj a feje.” (135.)

Ozsváth lírája kifejezetten zenei, ritmusos, tele hangutánzó szavakkal („bolondság mindig csak!- / na ő jön megint cakkpakk. / bolondságnak meg sakk- / matt lesz itten pikk-pakk.” – 114.), olykor népies („az én szívem szénaboglya/ kócos minden ága-bogja/ ha tűt veszítek el benne/ szóljon, aki reá lelne.” – 115.), máskor gyerekversszerű: „nem vagyok én már / szomorú / messze battyog a / buta bú” (118.).

A kötetben szereplő szerzők közül a legfiatalabb, Jock Evelin, kolozsvári egyetemista. Lírája a kiábrándultságot, fásultságot tematizálja: „nem unod még, keserűség, hogy a levesembe folysz?” (162), illetve énkereső, önmeghatározó verseit is olvashatjuk a kötetben: „otthon és messze is egy vagyok: / ceruzahegyező művész”(154.), „A magyarságot, mint egy szöget verik belém román földön” (155.) A melankolikus, kiábrándult témát ugyanakkor Jock laza szójátékokkal oldja fel: „Torkomból, mint dinnyéből, kicsattan a lék, vajon jó-e az árokba ez a töltelék? Tölt-e lék egy ilyen árkot, amely félelmem zátonyán átrágott?” (153.) A szójátékok végig hangsúlyosan jelen vannak a verseiben, melyek általánosságban oldják a versek komor hangulatait. Ugyanakkor ezeknek halmozása miatt néha tét nélkülivé és mesterkéltté válik egy-egy, például az Ütés című versben,: „Tíz ütés / Temetés/ Tíz üt, és / tekerés” (158), vagy ugyanabban a versben: „ma megfogadtam, / hogy betartom, / de már tegnap / betartottam / a kezem a csap alá.”(158.), illetve a Baktériumban: „Támadó baktérium vérrel teli akvárium és benne / halak, jó sok. Jósok mondták…” (160.)

A kötetet Biró Árpád Levente zárja, aki irodalmi szövegek mellett színházzal kapcsolatos kutatásokat is folytat. A sorban az első műve egy mesedráma, a Mese habbal, melyben a főszereplő Márton kisiskolás a tanító néninek számol be házi feladata hiányáról, azaz füzeteinek ellopásáról. A darab a gyermeki képzeletvilágba helyezi át a dráma terét, melyben a füzeteket Rezső király melegítésére lopja el Kiflifejű, hiszen a király lányát, Minerva kisasszonyt évekkel ezelőtt elrabolta a gonosz Matektanár, és azóta fázik télen, nyáron. Biró drámájában is jelen vannak a szójátékok:

Márton: Nahát, engem hidegen hagy ez a Rezsó király…
Kiflifejű: Hidegen hagy! Haha! A fagyoskodó király hidegen hagy! Vicces kölyök vagy te…” (177.)

Máshol a kommunikációs zavar is humor forrásává válik:
Márton: És ez a Rezsó…
Kiflifejű: Rezső!
(…)
Márton: Akkor tehát ha megmentem Enervát…
Kiflifejű: Minervát!
Márton: …Minerva, Enerva, mindegy.” (178.)

Biró másik két drámája már komolyabb kérdéseket feszeget. A Summer kitchen két idősíkban játszódó dráma, mely a klasszikus vidéki család, illetve esküvő kiparodizálása. A dráma cselekménye Teréz esküvője előtt játszódik. Teréz a vidéki szemmel egyáltalán nem férfiasnak számító hivatást választó tanító bácsival készül házasságra lépni, ami sokaknak a szemét szúrja. Terézt párjáról a falu macsói próbálják lebeszélni:
Pityu: Egy ilyen lánynak egy igazi férfi kell. Egy jó helyi csődör.” (191.) De közben a másik idősíkból is súlyos titkok derülnek ki. Ebben a drámában is végig nyomon követhető a könnyed humor, szójáték, helyzetkomikum:
Pityu: Örömapa, örömanya sehol, csak örömlány?
Ahogy kimondja, rájön, hogy mást jelent a szó.” (190.)

Birónak a kötetben megjelent utolsó drámája, a Zsákutca aktuális témát dolgoz fel. Külföldi munkavállalás miatt széthulló család képe jelenik meg, ahol a szülőknek gyereket nevelni annyit jelent, mint anyagi biztonságot adni nekik, nem számít, hogy a kisebbik gyerekük már meg sem ismeri őket:

Anna: Te láttad…? Nem ismer fel. Nem ismeri meg az anyját!
Bernadett: Az apját se.
Anna: Őt nem érdekli.
Imi: Mi az, hogy nem érdekel? Mi az? Mondtam én ilyet?
(…)
Bernadett: Egy fél éve nem voltatok itthon, a kicsi csak képről tudja, hogy vannak egyáltalán szülei.
Imi: Jó. S azt nem látja, hogy pénzt keresünk? Hogy azért van neki szaros Barbie-ja, mert mi ott nyomjuk a normát?” (216.)

A külföldi munkavállalás azonban nem csak családokat, de barátságokat is tönkretesz. Az anya elhatározza, hogy családostól költöznek Spanyolországba, így Bernadett barátjától, Pistitől szakad el, aki ráadásul alkoholista anyja elől dugdossa a „szocsiált”, hiszen „ha megtalálja, elissza”. A Zsákutca egy rövid, de annál súlyosabb dráma, kelet-európai korrajz, mely a magas fizetéssel csalogató külföldi munkavállalás árnyoldalát mutatja be.

Az antológia a fiatal Élő Várad Kronológiájával zárul, amely az alig két éves mozgalom főbb eseményeit veszi sorra bemutatkozásuktól a kötet megjelenéséig. Rendezvényeik sokrétűek, szerveznek fordításműhelyeket, vitaszínházat, művészeti performanszokat, felolvasóesteket, irodalmi esteket. Várad él, folytatódik.

(Élő Várad antológia. Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa szövegeivel. Várad, Nagyvárad, 2017.)

 

Ádám Szilamér

 

Tags: , , , , , ,

Hozzászólások lezárva.