Mi lesz veled, tehetség?

A kolozsvári bölcsészkar magyar tagozatának szakkollégiuma, a Láthatatlan Kollégium tartott kerekasztal-beszélgetést a kolozsvári tehetséggondozásról és a kritikai közeg erős, illetve gyenge oldalairól. Az eseményre december 7-én este került sor a tranzit.ro nagytermében. A beszélgetésben Adorjáni Panna, Balázs Imre József, André Ferenc és Vass Csaba vettek részt, moderátori szerepben pedig Györfi Tünde Edina és Juhász-Boylan Kincső irányították az elvontabb és a kényesebb témák közt történő lavírozást. Mint az már az előzetesen meghirdetett facebook-esemény leírásából is kitűnt, a beszélgetés előre átgondolt, jól megszabott témakörök átbeszélésén haladt végig.

Az első ilyen témakör maga a tehetség szó jelentésének kérdése volt. Mennyire függ a környezeti hatásoktól, az iskolától, a társadalmi helyzettől, hogy valakit tehetségesként ítélünk meg avagy sem? André Ferenc szerint ez egy ösztönös dolog, ha egy fiatalban ott van a lehetőség, az észrevehető. Adorjáni Panna kicsit távolabbról közelítette meg a kérdést, Kőrösi Csoma Sándor példáján keresztül arról beszélt, hogy milyen folyamatok mehettek végbe, amikor valaki a kis „Kőrösi Sanyikát” valamilyen érv alapján tehetségesnek titulálta, és onnantól kezdve mindenki támogatta, hogy eljuthasson oda, ahova eljutott, míg a társainak ezzel szemben nem adatott meg ez a támogatás.

Az est folyamán szó esett arról is, hogy akkor lényegében kinek is szól a tehetséggondozás, és ha valakinek nem szól, ennek mi lehet az oka? Emellett a ’kirekesztő’ és ’elitista’ szavak is jó párszor elhangzottak a témával kapcsolatban. Adorjáni Panna saját tapasztalatait elemezve egy bizonyos fajta elitizmust észlelt ezekben az irodalmi közegekben, szerinte számít, hogy honnan jössz. Számára az is állandó kérdésként tevődik fel, hogy a fiatal tehetségek alakítják, formálják ezeket az irodalmi közegeket, vagy egy tekintélyelvű szelekció alapján valahogyan egyesek beemelődnek, mások pedig nem. Balázs Imre József gyakorlatiasabb állást foglalt a problémával kapcsolatban, úgy gondolja, a fiatal tehetségnek három cselekvési lehetősége adódik, ha kirekesztőnek észleli ezeket a közegeket: intézményen kívül, egyéni szinten keres más lehetőségeket, valahogyan mégiscsak megkeresi intézményen belül a bejáratott köröket, vagy kialakít egy saját közeget, társaságot, ahol fejlődhet. Ezek szerint tehát mindig van valami, ahogy André fogalmazott: „fogtam magam és érdeklődtem”.

Ha kolozsvári tehetséggondozásról beszélünk, a Bretter György Irodalmi Kör mint legismertebb ilyesfajta irodalmi közeg valami néma „mumusként” lebegi körbe állandóan a témát. Az esemény folyamán nyíltan szó esett a kör problémásnak vélt pontjairól, a szükségesnek feltüntetett beavatási szertartás negatív élményeiről, valamint a konstruktív kritika fontosságáról.

A beszélgetés vége fele közeledve mindinkább egy bizalmi közeg kialakításának fontossága jelölődött meg alapként a tehetséggondozással kapcsolatban. Többen is a kreatív írást, mint alternatív formát jelölték meg az egyik legalapvetőbb ideális működési formaként a tehetséggondozással kapcsolatban. De szó esett középiskolákban történő felolvasások, olvasókörök és táborok fontosságáról is. Összességében egy nyílt, árnyalt és sok szempontot felvető beszélgetés kerekedett ki az est végére.

 

Kerekes Eszter

 

Tags: , ,

Hozzászólások lezárva.