Szemkontaktusban a kereszténységgel

A Szemkontakt első eseményére, a Kereszténység és emancipáció nevű vitaestre november 15-én került sor – a beszélgetéssorozat a kolozsvári A szem online folyóirat szervezésében zajlik majd. A beszélgetésen Bodó Márta, Borbély András, Darida Veronika, Dávid István, Pásztori-Kupán István, Székely Örs és Szigeti Attila vettek részt. Sokoldalú társaság gyűlt össze filozófia, irodalomtudomány és teológia kereszteződésében. Az érdeklődők sokan voltak, a Tranzit.ro terme teljesen megtelt.

Borbély András szólalt fel először, aki az est folyamán a moderátori szerepet is magára vállalta. A témameghatározásban többek között a kereszténységről mint problémáról beszélt, amiről vitázni lehetne és kellene, de egy látens konszenzus hatását látja, ami például lehetetlenné teszi, hogy valaki kijelentse: nem hisz. A probléma mélységét pedig abban látja, hogy erre a látens konszenzusra ráépülnek hatalmi gyakorlatok.

A felvezetés után egy rövid fogalomáttekintő következett Szigeti Attila és Darida Veronika részéről Giorgio Agamben koncepcióját ismertetve, akinek filozófiája kiindulópont volt az eseményhez. Többek között beszéltek a politikai teológiáról, a kormányzás és önkormányzás meghatározásáról, valamint a ferencesek életformájáról mint paradigmáról. Próbáltak rövidek és egyszerűek lenni, már amennyire lehetett – ez többnyire sikerült is.

Pásztori-Kupán István egy anekdotával folytatta, ahogy még néhányszor az este folyamán ‒ ez nagyon is kellett a szinte három órásra nyúlt beszélgetés során. Ezután kapcsolódva az anekdotához kiemelte, hogy lehet beszélni ateizmusról, viszont a gyökereket nem lehet megtagadni, azok beépültek úgymond kulturális hátizsákunkba a fogalmak és a gondolkozás szintjén. Felhozta, hogy az antikvitás végén éppen a keresztényeket tartották istentelennek, akiknek mégis sikerült véres összecsapások nélkül a közösség és egyén szintjén elkezdeni az egyenlőség eszméjét terjeszteni.

Székely Örs válasza az volt, hogy ma már az egyház hatalmi pozícióban van, és az emancipatorikus mozgások máshol vetődnek fel, Európában leginkább a világi térben. Hozzátette még, hogy az emancipáció, Luther nyomán, annyit is jelent, hogy az adott erkölcsi rendet néha el kell árulni.

Bodó Márta az emancipáció kezdetét és a keresztény attitűdöt leginkább a szenvedő másik arcának észrevételében látja. Dávid István a hatalom és kereszténység kapcsolatában visszanyúlt egészen a mennybemenetelig, ami egy felnőtté válás történeteként is értelmezhető. A magára hagyott közösségben létrejött a nyilvánosságra lépés, a hitvallás szükségessége és kényszere, amiből pedig a hatalmi helyzet és a kirekesztettség megjelenése is következett.

Bodó Márta és Borbély András az egyház paradoxonjáról beszélt, arról, hogy az emancipáció, de a hatalmi pozíció is megvan benne. Majd Ferenc pápáról és a dél-amerikai emancipatorikus keresztény törekvésekről beszéltek. Ezután Pásztori-Kupán, Szigeti és Borbély között eszmecsere alakult ki az egyház egyetemességéről és arról, hogy a kereszténységnek van-e válaszadási hajlandósága a világi problémákra, mint például a globálkapitalizmus vagy a menekültválság.

Dávid István és Darida Veronika arról beszéltek a továbbiakban, hogy az egyházat egyrészt fel kell szabadítani a politikai befolyás alól, de önmaga alól is, mivel a rendszerében lehetetlen a nyitottság.

A zárlatban Borbély András még kiemelte, részben Pásztori-Kupán Istvánnak válaszolva, hogy a megoldáshoz nem elég a struktúrát jó emberekkel megtölteni, mert a struktúra képes a szubjektumteremtésre, formálni a „jó ember” kategóriáját.

Az este folyamán rengeteg szétágazó kérdés felmerült, ami azt eredményezte, hogy sok váltás volt egyedi és általános, helyi vagy globális problémák között. Voltak pillanatok, amikor elveszett a fókusz, de összességében egy dinamikus, izgalmas gondolatokkal teli beszélgetés zajlott le, ami sokat ígér a Szemkontakt elkövetkező eseményei terén.

(Szemkontakt: Kereszténység és emancipáció. Kolozsvár, 2017. november 15, Tranzit.ro)

Szabó Attila