A komor szöveg – valójában csak néhány mondat – egy Günter Grass-szal készült interjúban olvasható, amely a 2000 című budapesti folyóirat múlt decemberi számában jelent meg André Müller neve alatt. Egészében véve igencsak élet-teli, sőt életvidám szöveg ez. A 82 éves német író, A bádogdob világhíres szerzője most is csupa tetterő, új regényen dolgozik, lankadatlanul aktív hazája politikai életében is. Születésnapi alkalmakkor, meséli, szokás volt, hogy ő fejállást végez a család gyönyörködtetésére, 75. születésnapja után azonban lebeszélték arról, hogy folytassa ezt a mutatványt. Ettől eltekintve nem sokat változtatott életmódján, ha persze érzi is az évek múlását.

Akkor most lássuk, mi az a nagyon komoly / komor, amire céloztam. Beszélgető partnere éppen azt kérdezi tőle, ijesztőnek találja-e azt, hogy meg kell halnunk, erre pedig ő így válaszol: „Szó sincs róla. A képzet, hogy örökké éljünk, tehát az orvostudománytól remélt halhatatlanság hajszolása egyszerűen agyrém. Csupa aggastyánból állna a világ! Tudja, a Die Rattin című regényem megírása óta (…) különösen tudatában vagyok annak, hogy az emberi nem létezése a földgolyón véges. Az ember, a Föld életciklusához viszonyítva csak röpke időre vendégeskedik itt. Ráadásul az önmegsemmisítésünk előkészítésén munkálkodunk. Fönnáll viszont annak lehetősége, hogy egyes ellenálló organizmusok túléljék a pusztulásunkat, a bolygó tehát, számunkra beláthatatlan idő alatt, kiheverheti az embert, regenerálódhat.”

E különös mondatok számomra két kérdést vetnek fel. Az első: komolyan mondja-e, amit mond. A második: komolyan vegyük-e, amit tőle hallunk. Azt hiszem, el kell fogadnunk azt, hogy Grass komolyan beszél, és úgy is gondolja, ahogyan mondja. Fogasabb kérdés, hogy kijelentése komolyan vehető-e, vagyis elképzelhető-e, hogy rövidebb vagy hosszabb távon bekövetkezik az, amiről beszél.

A világ mai állapotát tekintve el kell ismernünk: a lehetősége annak, hogy bekövetkezzék, nem kizárt. Ami úgy értendő: az ember képessé vált arra, hogy maga hajtsa végre az emberiségen a végítéletet. De mert a jövő nyitott, az emberi történelemtől nem lehet megtagadni a jó választások lehetőségét. Akkor pedig ezt a nagyon komor gondolatot tekintsük a közöttünk élő, sokat tapasztalt író  figyelmeztetésének.

(2000 irodalmi és társadalmi havi lap, 2009. december)