Megváltás. Pró és kontra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Vatikáni Rádió beszámolója alapján 2013. május 22-én, szerdán a Szent Márta Házban bemutatott pápai szentmisén a Vatikáni Kormányzóság alkalmazottai vettek részt, koncelebrált Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája. Ferenc pápa Márk evangéliumának egy ördögűzéssel kapcsolatos passzusához fűzte homíliáját. „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk” – mondja  János. Jézus így válaszol: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.” (Mk 9,38-40) Ferenc pápa magyarázata szerint „a tanítványok kissé intoleránsak voltak” feltételezvén, hogy „aki nem rendelkezik az igazsággal, az nem tehet jót”. Ezzel szemben minden ember tehet jót, még azok is, akik nem katolikusok – hangsúlyozta a pápa. „De Atyám, ő nem katolikus! Ő nem tehet jót” – erre a feltételezett ellenvetésre válaszul Ferenc pápa kifejtette: „De igen. Az Úr mindannyiunkat megváltott vérével, nemcsak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is.”

A nem katolikusok, sőt az ateisták megváltásával vagy üdvözülésével kapcsolatos hír még aznap bejárta a nemzetközi sajtót. (Nem is csoda, hiszen a világ jelenlegi állapotában kb. hatmillárd emberről van szó, a múltba, kétszáz évezredre visszamenve pedig még többről.) A Huffington Post, az angol nyelvű világháló legolvasottabb hírportálja már kora délután fontos teológiai eseményként, mintegy az ember létállapotában végbement ontológiai mutációként számolt be a homíliáról, mely kommentárja szerint egyaránt megrázta a hívők és a nem hívők gondolkodását. Ami az utóbbi kategóriát illeti, az Amerikai Humanista Szövetség elnöke, Roy Speckhardt mérsékelt reakciója alapján: „A humanisták már régóta mondják, hogy isten nélkül is lehet az ember jó. Biztató ugyanezt a Katolikus Egyház vezetőjétől hallani.” A szkeptikusok, agnosztikusok, ateisták fontosabb online fórumain (Secular Coalition for America, Richard Dawkins Alapítvány, Sam Harris Project Reasonja stb.) a felhasználók inkább lekezelőnek érezték a „még az ateista is tehet jót” típusú megfogalmazást, illetve rámutattak a véráldozat általi megváltás fogalmával kapcsolatos fenntartásaikra.

Az Új Ateizmus néven ismert, a 2000-es évek közepe táján kialakult mozgalom képviselőinek érvelése szerint a megváltás a kereszténység előtti bűnbakkeresés logikáját követi. Eszerint bűnök történtek, így valakinek ezért feltétlenül bűnhődnie, szenvednie kell, a bűn megbosszulandó. A bűnös helyett azonban a megbosszulandó bűn árát másvalaki fizeti meg ártatlan áldozatként istennek, akinek mellesleg hatalmában állna a tartozást egyszerűen el is engedni. Adott esetben vállalhatom persze valaki tartozásának a kifizetését, sőt, ha még jobban ragaszkodom az illetőhöz, esetleg vállalhatom helyette a bűnhődést. Morálisan nem lehetséges azonban felmentenem az egyéni erkölcsi felelősség alól, méghozzá a jövőben elkövetendő összes bűnökért is. Az ártatlan ember kivégzése a bűnösökért nem igazolható, ugyanígy erkölcsileg visszataszító, primitív gondolkodást feltételez a véres emberáldozat, a saját gyermek (ön)engesztelő áldozatként történő kínzása és megölése a nemlétező legelső emberpár által elkövetett szimbolikus és igazolatlan módon örökletes bűnért (a keresztény teológia új ateista kritikája ennél összetettebb; a fentiekhez vö. Bart D. Ehrman: God’s Problem: How the Bible Fails to Answer Our Most Important Question – Why We Suffer. HarperCollins Publishers, New York, 2008. 138–144; Christopher Hitchens: God Is Not Great: How Religion Poisons Everything. Hachette Book Group, New York, 2007. 211–212; Richard Dawkins: The God Delusion. Mariner Books, Boston – New York, 2008. 287).

Visszatérve az ügyhöz, a Vatikán szóvivője, Thomas Rosica másnap helyesbített vagy legalábbis pontosította Ferenc pápa kijelentéseit a Zenit katolikus hírügynökség portálján közzétett magyarázatában. Eszerint a Katolikus Egyházról tudomással bíró egyének, akik nem tagjai ezen egyháznak, nem is üdvözülhetnek: „Krisztus egységes Egyháza mint a világban megalapított és szervezett intézmény a Katolikus Egyházban áll (substitit in), amelyet Péter Utóda és a vele közösségben lévő püspökök kormányoznak. (…) Nem üdvözülhetnek azok, akik a Krisztus által alapított és az üdvözüléshez szükséges egyház ismeretében elutasítják, hogy belépjenek abba, vagy megmaradjanak benne.” Ugyanakkor azok, akiknek – önhibájukon kívül – nincs tudomásuk ezen egyházról, de „a kegyelem által indíttatva cselekedni igyekeznek Isten akaratát, ahogyan az a lelkiismeret előírásai által ismert, elérhetik az örök üdvösséget.”

A május 23-án közzétett magyarázat kapcsán a világi sajtó egy jelentős része, illetve az egyház kritikusai meglehetős iróniával a legalábbis teológiai kérdésekben per definitionem tévedhetetlen pápa kiigazításáról, helyesbítéséről beszéltek. Ferenc pápa szerint Krisztus „mindenkit megváltott, az ateistákat is”, míg Thomas Rosica szerint a Katolikus Egyházon kívüliek „nem üdvözülhetnek”, ugyanakkor „elérhetik az üdvösséget” (üdvözülhetnek). Úgy tűnik, a szubtilis teológiai megkülönböztetés forrása a cannot be saved fordulat kétféle nyelvi értelmezése lehet: a mindennapi nyelvértés alapján „nem üdvözülhet”, amely azonban utalhat arra is, hogy a Katolikus Egyházat (el) nem ismerő személy nyilvánvalóan „nem is üdvözíthető” általa. Emellett a tisztázó szándékkal írt szöveg – az olvasó értelmezésétől függően – egy újabb fogalmi megkülönböztetést vagy nyílt logikai ellentmondást vezet be az üdvözülés (being saved) és az üdvösség elérése (attain salvation) között. Végül hasonlóan szubtilis megkülönböztetést tételez Rosica a megváltás és az üdvözülés között, amelyet a világ mindközönségesen úgy értett, hogy a nem katolikusok mostantól nem jutnak pokolra. (Vö. Richard Dawkins május 27-i Twitter-kommentjeit: „Az ateisták a mennybe mennek? Nem. Bocsánat, nagyvilág, a tévedhetetlen pápa tévedett”; illetve még aznap, később: „Ó, ne! Figyelmen kívül hagytam a finom »teológiai« nüanszokat. A megváltás nem ugyanaz, mint az üdvözülés. És a pápa csak akkor tévedhetetlen, amikor nem téved.”)

Rigán Lóránd