„A teljesítmény, amelynek a jelentősége máig nincs felmérve, nem az ökölbe szorított kéz és az eltorzult arcú nemet mondás nyomán született” – mondja Poszler György Hovanyecz Lászlónak abban a beszélgetésben, amelyet Gáll Ernő levelezéskötete kapcsán folytatnak a Tekintet című folyóiratban. Poszler a tőle megszokott módon kiegyensúlyozott álláspontot képvisel. Gáll Ernőt egyfajta kisebbségi értelmiségi modellként láttatja, aki „szívesen adott volna gázt a törekvéseiknek [a fiatalabb nemzedékekének], de rá volt kényszerítve, hogy sok esetben a féket használja”.  A Gáll Ernő-féle szerepet Poszler leginkább a Domokos Gézáéval látja rokoníthatónak. Ha lefordítjuk azt, amit mond, egy másik nyelvre, akkor alighanem a pragmatizmus, a kezdeményezőkészség, a valós, visszatérő módon vállalt önkritika és a nagyfokú kompromisszumkészség az, amit Gáll Ernő habitusa kapcsán kiemelendőnek tart. A kompromisszumkészségnek azonban, mondja Poszler, volt egy végső határa: „Ő állta a sarat egészen addig, amíg az okos kompromisszumok lehetővé tették. Amikor már semmi nem volt lehetséges, akkor felállt.” Ez 1984-ben történt, ekkor mondott le Korunk-főszerkesztői tisztségéről. A „semmi nem volt lehetséges” természetesen relatívan értendő: személyesen Gáll Ernő számára vált kilátástalanná a helyzet.
Ugyanebben a Tekintet-számban Pomogáts Béla recenzálja a levelezéskötetet, Kazinczy levelezéséhez mérve a kirajzolódó összképet. Kazinczyt az elvonultság késztette arra, hogy szellemi teljesítményének jelentős részét levelekben bontakoztassa ki, Gáll Ernőt a cenzúra – mondja Pomogáts. Nyilván a leveleket is figyelte a hatalmi apparátus, tehetnénk hozzá, de más módon viszonyult a félnyilvánosságban maradó nézetekhez, mint mondjuk a folyóiratpublikációkhoz. A levélanyag ebből a szempontból valamivel érdekesebb forrás egy megírandó értelmiségtörténethez, mint a nyilvános szöveg – amelyből viszont magáról a nyilvánosságról többet lehet megtudni.
A Tekintet friss száma közli még többek között Tandori Dezső, Sumonyi Zoltán, Wyslawa Szymborska verseit (utóbbi szerző szövegét Báthori Csaba fordításában), Gömöri György pedig két Petri György-levelet tesz közzé, amelyek Petri angolra fordított szövegei kapcsán íródtak.

(Tekintet, 2010/1., január-február)