Life of Pi (Dir. Ang Lee, 2012)

1. „Hiszem, ha látom.”

2. A Pi élete-film ezt a mondatot is újragondoltatja többek között a regényhez képest.

3. A két történet közül, amelyeket Pi Patel elmesél a filmben, az egyiket látjuk, a másikat nem.

4. A könyvben mindkét történet ugyanabból az anyagból van: nyelvből.

5. Ülök a moziban 3D-s szemüveggel, és látom az egyik történetet, a másikat „csak” hallom.

6. És mégsem hiányzik.

7. Miután az egyik történetet láttam, a másikat már pofonegyszerű elképzelni: erős döntés a rendező részéről, hogy ezt a részt nem látom, de végső soron jó döntés.

8. A szurikáták szigeténél (és nem rókamangusztákénál, ezt Gy. Horváth László már megint elszúrta a regény magyar fordításában) fordul meg valami a könyvben és a filmben is: itt pontosan a „látom, és mégsem hiszem” effektusára volt szükség a filmvásznon, Ang Lee pedig ezt tökéletesen megoldotta.

9. Belenézni a vízbe egy csillagos éjszakán – épp elég ahhoz, hogy ne tudjuk, vagy hogy ne akarjuk tudni, hol kezdődik az ég és hol a víz, hol az egyik történet és hol a másik, hol válik el, ha elválik, az a két szféra, amelyet a szerző egybeírt – egybe szeretett volna írni – a regényében.

10. Melyik a jobb történet – az állatos vagy az állatok nélküli? – kérdezi Pi Patel a regényben és a könyvben is hallgatóságától, és talán azért érthetünk egyet akkora belenyugvással mindkét esetben Pi beszédpartnereivel, mert sejtjük, hogy mindegyik történetnek igaza van.

Balázs Imre József