(Yann Martel: Pi élete. Európa, Budapest, 2012.)

 

Szín: kék

Szó: repülőhal

Ennivaló: teknőcleves

Film: Cast Away

Zene: Guns N’ Roses: Estranged

1. Nem ez az első olyan történet, amelyik másképp látszik a vége felől visszanézve, talán elcsépeltnek is érezném a fogást, ha maguk a hétköznapok nem termelnének újra és újra ilyen elbeszéléseket.

2. Másképp látszik, de persze helyére is kerül néhány dolog – elnyeri értelmét.

3. Nem láthatunk be az emberek fejébe – ennek a tapasztalatnak és igazságnak az ajándéka legalább olyan fontos az újabbkori irodalomban, mint annak az ajándéka, amikor belátunk valakinek a fejébe, és mi is lehetnénk azok, akiknek épp a fejében vagyunk.

4. Túlélhető-e a gyász, túlélhető-e kétszázhuszonhét napnyi hányódás az óceánon, és főleg: hogyan.

5. Pi Patel az a gyerek, aki három vallásban ismer önmagára: a keresztény, a muszlim és a hindu vallásban, nála ezek együttes gyakorlása nem zárja ki egymást.

6. A hányódásról feljegyzett különböző történetek sem zárják ki egymást – ugyanannak a megélt tapasztalatnak a különböző szintű kivetülései.

7. Közben pedig a könyv egy erőről szól, noha nem arról, hanem mindig másról beszél – és ennek az erőnek is alighanem csak az egyik neve az élni vágyás.

8. Azt a mozgást érdemes követni a Pi életében, ahogy a legalapvetőbb mítoszok és történetek némelyike (Noé bárkája, Robinson Crusoe stb. stb.) testet ölt, annyira konkréttá és anyagszerűvé válik, hogy el is felejtjük ezt a kapcsolódást, aztán hirtelen visszatérünk egy olyan szintre, ahol arra kell rálátnunk hirtelen, mire jók, mire használhatók a történeteink.

9. Van a könyv egyik enigmatikus epizódjában egy sziget, amelynek növényzete befedi, eltünteti az állati és emberi testeket, szétszedi őket, miközben feltartóztathatatlanul és dúsan tenyészik tovább.

10. Ilyenek a történeteink.

 

Balázs Imre József