(Fóris Ferenczi Rita: De Anyu! Kriterion, Kolozsvár, 2012.)

 

Szín: tarka

Szó: anya

Ennivaló: tárkonyos leves

Film: Mézga család

Zene: Kex: Család

1. Hogy nézne ki a történet, ha Gerald Durrell Családom és egyéb állatfajták című könyvét a Mama mesélné el?

2. Kiindulópontként ez megbízható fogódzó, de persze azt is hozzá kellene tenni, hogy a Durrell család időutazása ezúttal nem Korfura, hanem Kolozsvárra és más erdélyi helyszínekre vezetne.

3. Fóris Ferenczi Rita könyvében ott kavarog a káosz, de megvan benne az a néhány biztos (gravitációs) középpont, amelyik állandóságot biztosít, és ezek sohasem engedik totálissá válni a zűrzavart.

4. Az egyik biztos pont a konyhaasztal, amelyik a könyv megírásának és fő történéseinek közös színtere, innen lehet rálátni a konyhai pepecselésekre, kézműves és képzőművészeti kísérletekre, és mindenféle együttélési fortélyokra, akár állatokról, akár felnőttekről és felnövekvő gyerekekről van szó.

5. Ebben a családban – ahogy Durrelléknél is – mindenkinek megvannak a maga elviselendő szokásai és együttlétezést nehezítő karaktervonásai, de a könyv épp ezeknek a problémás helyzeteknek a nagyvonalú kezeléséről szól, a kulcsszó: humorérzék.

6. Nem egészen köznapi család, de mégis köznapi történetek: a szerző vállal egyfajta Való Világ-szituációt, de a nyelv és a történetrétegek összetettsége kidob bennünket a passzív néző kényelmes foteléből, és egy idő után gyanakodva figyeljük a fotelt, amelyikben ülünk – mintha az is benne volna a történetben.

7. Mit jelent meggyőzni valakit valamiről, mi a különbség, ha ő győzi meg magát ugyanarról, s mi történik, ha az egész után látszat szerint mégis egy másik, meggyőzés-előtti stratégia lett volna a nyerő?

8. Mondjuk, nagyobb jegyet adott volna egy tanár.

9. Fenét se érdekelnek a látszatok, mondaná erre Fóris Ferenczi Rita könyve.

10. Az apróságok, a megélt szituációk viszont nagyon is érdekesek, észre sem vesszük, hol, mikor, melyik mondat volt az, amelyiknél végre tényleg sikerült tanulni valamit, nem tananyagot, hanem valami életszerűt, s valamit arról, hogy miképpen áramlanak oda-vissza a tudások, gesztusok, odafigyelések generációk között, amelyekben egyszer csak ráismer egy történet mesélője arra, hogy ez az egész áramlás a legkevésbé sem valami látszatszerű, épp ellenkezőleg.

 

Balázs Imre József