Tíz mondat a katasztrófafilmek túlélőiről
Váradi Nagy Pál: Urbia (JAK – Prae.hu – Korunk, Budapest–Kolozsvár, 2012.)
Szín: rozsdaszürke
Szó / szókapcsolat: között
Ennivaló: becsomagolt tízórai
Film: Stalker
Zene: Green Day: Know Your Enemy
1. Az jó, ha egy írónak vannak mániái.
2. Váradi Nagy Pál mániái írásműveiből kikövetkeztethetően az alábbiak: sínek; elhagyott, leromlóban levő területek, tárgyak, épületek; gyermekek felnőttszerepben, felnőtthanggal; a nyers hatalomgyakorlás; mutánsok, torz testű lények.
3. Mintha a történelem után volnánk, és mégis a történelem által otthagyott rozsdás, befedett, elkorhadt tárgyak foglalkoztatnának leginkább.
4. Ha a történelem után vagyunk, akkor nem fontos, hogy legyen az elbeszélt történeteinknek vége: valahol a közepüknél kezdődünk el, és ott is maradunk.
5. Ennek térbeli kivetülését leginkább a betonút vége című szövegnél tapasztalhatjuk meg: „Talán ő is megérezte, amit én tudok, hogy néhány betonlappal előrébb ott van a világ határa”.
6. Egy másik szövegben pedig, a kötet utolsó darabjában egy olyan hegyet kell elképzelnünk, amelyiknek „nincs másik oldala”.
7. Kisebb és nagyobb apokalipszisek, katasztrófafilmek túlélőinek hangját halljuk legtöbbször a történetekben, és mint minden jó túlélő-elbeszélés esetében, a pátosz és az eredmény helyett a technika és a részletek válnak fontossá.
8. A túlélő azért túlélő-típus, mert eligazodik a részletek között.
9. Néha szenvtelen, néha ironikus, de beismeri, hogy a Másik ereje nagyobb, mint az övé, a neki leosztott szerep így leginkább a vírusé vagy a rejtőzködő, többiek számára kiszámíthatatlan viselkedésű lényeké.
10. A mindenkori birodalmak a közelben vannak, de egy dolog biztos: Váradi Nagy Pál szereplőit nem fogják felkészületlenül érni.
Balázs Imre József
(Elhangzott a kötet kolozsvári bemutatóján, 2012. december 4-én)