1 REFLEX » Blog Archive » Tíz mondat arról, hogy mi a zene

Tíz mondat arról, hogy mi a zene

news informationnews information,sport,health

Orcsik Roland: Mahler letöltve (Kalligram, Pozsony, 2011.)

Szín: villámszín
Szó / szókapcsolat: fragmentum
Ennivaló: sör
Film: Közelebb / Closer
Zene: Autopsia: Signs of Bodies

10 mondat

1. Mahler az a 2011-es Orcsik-kötetnek, mint Garfield a 2007-esnek.
2. Valamennyire azért mégis más – legfőképpen azért, mert Mahler zenéje valamiféle poétikai kódot, fogódzót is nyújt a költészetnek, Garfield inkább életérzést kínált, a testközpontúság és a lustaság fanyar dicséretét, poétikailag pedig legfeljebb a minimalizmus, a kevés kockából felépített képregény analógiáját.
3. Életrajzi elemek felvillanása, egy életút nyomait követő zarándokút képei – ez Mahler-múzeum is lehetne, de nem az, hiszen főként egy Mahler-zenét mába átkontextualizáló, a zene hallgatását, működését megmutató közeget látunk, s csak ezen keresztül, gyakran a legköznapibb, legprofánabb egyéni élethelyzetekben nyeri itt el pillanatnyi és aktuális jelentését a Mahler-zene.
4. „Claudio Abbado a bécsi szimfonikusokkal, valamint az utcával együtt elragadó erővel interpretálja számomra Mahler zenéjének felfoghatatlan önellentmondását”, mondja Orcsik a Mahler-zenét az utcazajjal kombináltan befogadó mindennapos gyakorlatáról (Orcsik Roland: A hang súlya. Korunk 2011/6, 11.)
5. A nő, aki az Alma névre hallgat, a kötetben erőteljesen testi/múzsai helyzetekben nyilatkozik meg, s az a sajátos szerkezet, amely gyakran az előző vers motívumait bontogatja, variálja tovább, ebből a szempontból is jellemző: Alma testétől (materia primájától, 51. oldal) álmaihoz érkezünk hamarosan, innen pedig Freudhoz vezet az út, egy villámanalízis erejéig, „mély aknafúrás egy rejtélyes építményen”, ez az emléke marad Freudnak a Mahler-analízisről.
6. Aki gyűjtőútra indul egyetlen mánia nyomában, voltaképpen a teljességgel találkozik: a mánia (ahogy Orcsiknál a Mahler-ügy) csak egy fonál, amelyre felfűzhetők a világ dolgai, ahogy például a könyv Anyagcsere című ciklusában.
7. Mahler töredékes zenei szerkesztésmódja inspiratívnak mutatkozik abból a szempontból, hogy távoli dolgok törmelékei kerülnek egymás közelébe, így ha nem is minden mindennel, de sokminden sokmindennel összefügg a könyvben.
8. Zene a zajtól elkülöníthetetlen, konkrét esettanulmányokat kínál ehhez a kötet, bekalkulálja a lemeztű sercegését, a házi zajokat (mosógép, konyhai zörejek), a kinti világot az utcazajokkal, s a zsigeri kódoknak engedelmeskedő hangokat is: „Néha már azt hiszi az ember, / hogy pálinkamérésben / vagy istállóban van.” – 97.
9. Az előző könyv irányjelölése Holdnak, Arccal volt, az új kötet a Holdnak háttal című ciklussal zárul.
10. Önidézet és a más irányba indulás jelzése egyszerre, azt mindenesetre jól érzékelteti, hogy Mahleren keresztül is egy saját problémahalmaz kibogozására tesz kísérletet Orcsik Roland, az utolsó sorokban együtt van a kint és a bent, az én és a vég („vég-én”), és legfőképpen a paradoxon, amelyik elég feszültséget tart fenn ahhoz, hogy a vállalkozás folytatható legyen: „a moll a fülkagylóban fekete gyöngy / fekete cisz bújik elő világít / a befejezetlen lezárt darabban” – 115.

Balázs Imre József

Tags: , , ,

Hozzászólások lezárva.