REFLEX

Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja

Esemény, Folyóirat

Jobb dioptriával közelebb hajolni

Beszámoló az áprilisi tematikus Korunk-lapszám bemutatójáról

 

Április 18-án, a kolozsvári Koffer könyves kávézóban került sor a Korunk legfrissebb, Rovarológia címet viselő számának bemutatójára. Az esemény házigazdája Balázs Imre József szerkesztő volt, aki kérdéseivel irányította a családias és oldott hangulatban zajló beszélgetést a lapszámban az entomológusi, természettudományos vonalat képviselő Markó Bálint, Keresztes Lujza, László Zoltán biológusok, illetve Berszán István, Serestély Zalán és Kovács Újszászy Péter, a tudományterületek interface-e iránt fogékony irodalomkutatók között, végig a kapcsolódási pontokat keresve, hangsúlyozva. Tovább »

Könyv

,,Darabokban vagy hiányában” megmutatkozó halál

Nyerges Gábor Ádám: Nincs itt semmi látnivaló

 

Nyerges Gábor Ádám 2022-es verseskötete a Nincs itt semmi látnivaló címet viseli, és (nem mellékesen) a zárójeles címmellék szerint három év verstermését foglalja magába, beleértve a járványidőszak első évét is. A kötetet egy már költőként és prózaíróként is ismert szerző jegyzi, akitől már szárnyait bontogató fiatal poétaként sem állt messze az ambiciózus, kissé ironikus irodalmi játékok kezdeményezése, a saját, illetve a teljes magyar líra, irodalmi mező határainak feszegetése, a kísérletezés. (Elsősorban a Margócsy István által megjelentetett, Petrence Sándor álnéven publikált ,,nípies”(kedő) versei a korai bizonyítékok erre vonatkozóan.) Úgy vallja, ha a magyar líra jelenlegi állapotáról kérdezik, hogy bár már a klasszikus ókorban mindent versbe öntöttek, amire csak gondolni lehet, még mindig van mit mondani, van tétje és tartalma a verses szövegeknek, az eredetiség, ha csak egyetlen szókapcsolatban is sejlik fel, mindig utat tör magának. Tovább »

Könyv

Berlini kék füvek

Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói

 

Szőcs Petra kötete, A gonosz falu legszebb lakói nem hétköznapi perspektívából tárgyalja az idegenség, elidegenedés, az emberi kapcsolatok és mindennapok kérdését. A filmrendezőként is tevékenykedő szerző meghökkentő, szürreális képek által teremti meg a műveire jellemző újszerű atmoszférát, az erős vizualitású versek váltakozása, az emlékezetes szereplők felvonultatása pedig forgatókönyvszerűvé teszik a kötet egészét. A valóság és az álmok mágikus világának elemei keverednek szövegeiben, számos helyen össze is mosódva egymással: két orrú és ötszemű nagybácsik, szellemek, tarkókon lévő férfiarcok. Egymástól rettegő, maszkos emberek is megjelennek, plexipajzsos orvosok tűnnek fel, a Sion hegyének elvesztése mellett: mindez mára a valóság részét képezi, nem feltétlenül a képzelet világához tartozik. Tovább »

Könyv

„Minden víz egyedül van”

Simon Márton: Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni

 

Simon Márton 2021-ben megjelent negyedik verskötete érzésekkel teli, otthonosságot sugalló környezetet teremt az olvasója számára a cím alapján. A „konyhában”, illetve az „éjszaka” fogalmak egyfajta meghittséget hívnak elő, viszont a beszélni akarás mintha megtörné ezt, ugyanis beszélőnk olyan, mintha magányos lenne. Ez a vágy a versekben is megjelenik, tehát a cím remek felvezetője az ezt követő kötet verseinek. Tovább »

Könyv

Viszonyítási pontok

Zilahi Csaba: Erdélyi magyaRock 1970 – 2010

 

„A rock and roll világszerte a lázadás, a szabadság, az önkifejezés legőszintébb formája.” ‒ Ezzel a mondattal indít Zilahi Csaba az Erdélyi magyaRock 1970 – 2010 című könyvének előszavában, mellyel hangzatosan határozza meg azt az életérzést, ami leginkább iránymutató volt a XX. század második felében létrejövő zenei stílusok kialakulásában. Az előszó szubjektív voltát felváltja majd az a rengeteg interjú és újságcikk, melyek forrásként szolgálnak a zenekarok bemutatásánál. Ez a rész valójában egy rövidke vélemény a szerzőtől-szerkesztőtől, melyben a saját hozzáállását határozza meg a témával kapcsolatban. Tovább »

Könyv

Többgenerációs képződmények

Vincze Ferenc: Az utolsó történet

 

Vincze Ferenc Az utolsó történet című novelláskötete átlagos. Legalábbis első látásra, az első néhány oldalt olvasva annak tűnhet. Hétköznapi témák, tájak, mindennapi nyelvezet. De ahogy egyre mélyebbre kerül az olvasó, egyre inkább beleássa magát a kötet világába, fokozatosan eloszlik ez a képzet, és valami sokkal többé válnak a történetek, szinte megmagyarázhatatlan módon. Valami rejtőzik a sorok között, valami ki nem mondott, homályos elem. Tovább »

Interjú

„Az írás az énidőm”

Beszélgetés Szabó-Biró Brigitta prózaíróval

 

Hol helyeznéd el magad?

Ezt lehet, hogy nem is nekem kell megválaszolnom. Majd később, valaki másnak. Egyelőre még nem tartozom sehová, a környéken, ahol élek, nincsenek irodalmi körök, így ennek alapján nem tudom definiálni magam.

Mi indított el az írásban?

Hatalmas elismerést jelentett számomra, amikor 2016-ban elnyertem a Várad (ma Újvárad) folyóirat Tabéry Gézáról elnevezett novellapályázatának első díját. Az akkor beküldött novellám egy kamaszkori trauma feldolgozásából született. Sajnos ez a kezdeti lelkesedés abbamaradt, egy ideig nem folytattam az írást, mert úgy éreztem, még fejlődésre van szükségem. Három évig az írás árnyékba szorult, a kisfiam születése után jött valamiféle késztetés arra, hogy újra foglalkozzam vele. Ismét prózákat kezdtem írni, ezeket Fekete Vincének küldtem el, az ő közreműködésével alkottam, továbbá ebben az időszakban kezdtem el gyerekverseket is írni. Ennek a törekvésnek a folytatása a Móricz Zsigmond Irodalmi Alkotói Ösztöndíj elnyerése volt, amelyre véletlenszerűen küldtem el a pályázati anyagot. A program keretén belül tizenhármunkat díjaztak, valamint lehetőségünk adódott mentort is választani, akik ebben az évben kísérik irodalmi tevékenységünket. Mivel azelőtt is Fekete Vince olvasta a prózáimat, amiket azután a Székelyföld kulturális folyóiratban közöltek, így őt kértem fel mentoromnak. A Székelyföldben való publikálásaim hozadéka a Szabó Gyula Emlékdíj, amit októberben, a folyóirat 25 éves jubileumán én vehettem át. Ez egy ígéretes tehetségeknek szóló kitüntetés, szintén nagy megerősítés volt számomra a Móricz-ösztöndíj mellett. László Noémivel is felvettem a kapcsolatot, gyerekverseimet ő mentorálja, szintén az ösztöndíj keretein belül. Tovább »